PALLAG LÁSZLÓ
PALLAG LÁSZLÓ
PALLAG LÁSZLÓ (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a feladatomnak megfelelően a jelentéssel kapcsolatos kérdésekről beszélnék, kell hogy szóljak arról, hogy valójában a mostani jelentés vitája nem házszabályszerű. Erről viták voltak a bizottságokban, de szólni kell erről most itt, az általános vita megkezdése kapcsán.
Miért is nem házszabályszerű? A Házszabály 114. §-ának (1) bekezdése szerint a jelentésnek csak általános vitája van, s annak tárgyalására a Házszabály 98-99. és 103. §-ait kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy az előterjesztéshez módosító javaslatot nem lehet tenni. Gyakorlatilag a jelentés általános vitájához előterjesztőt a Ház nem biztosított. Tehát megvonták az előterjesztői jogosultságokat, ami példátlan az elmúlt tíz év demokráciájában. (Dr. Kóródi Mária: Így van!) És bízom abban, hogy ez a példátlan eljárás nem fog folytatódni, többet nem fog előfordulni itt, a magyar parlamentben; nem volt még arra példa, hogy vizsgálóbizottsági jelentést előterjesztő nélkül tárgyaljon.
És ezt azért vagyok kénytelen elmondani, nemcsak azért, hogy a jegyzőkönyvben benne legyen, hanem kell tudnia úgy a kormányoldalnak, mint az egész parlamentnek ezekben a kérdésekben olyan konzekvenciákat levonni, olyan előremutató konzekvenciákat levonni, amelyek ki fogják küszöbölni a későbbiekben az ilyen és ehhez hasonló eljárásokat.
Egypár pontot felsorolnék az előterjesztői jogosultságok csorbításával kapcsolatosan.
(14.20)
1. Az előterjesztő kérheti a jelentés sürgős tárgyalását - 99. § (1) bekezdés. Fel sem vetődött ezek után.
2. Az általános vitában elsőként a jelentés előterjesztője kap szót - 101. § (3) bekezdés.
3. Az általános vita lezárását megelőzően az előterjesztőnek viszontválaszra van joga - 101. § (3) bekezdés.
4. Az előterjesztő a jelentést a zárószavazás megkezdéséig bármikor visszavonhatja - 103. § (1) bekezdés.
Igaz, hogy a jelentés harmadik változata került véglegesen egy huszárvágással a parlament elé, de gyakorlatilag... (Balogh László nevet.) Lehet nevetni azon, hogy huszárvágással, de ha pozitív hozzáállás lett volna, akkor lett volna idő a jelentés elkészítésére. Erre kellett volna időt fordítani, mert azzal, hogy november 30-áig le kellett adni a jelentést és a bizottság megszűnt, nagyon kevés idő állt a bizottság rendelkezésére. Volt, aki azt mondta, hogy a bizottság miért nem kezdte meg a jelentés előkészítését még tavasszal. Igaz, hogy a szakértők tavasz végén kapták meg a C típusú vizsgálat eredményét és akkor kezdhették a munkát, no de hát ez egy logikus és érdekes kérdés volt.
Visszatérve a korábbi gondolatokhoz: az előterjesztő a jelentést esetleg vissza tudta volna kérni, vissza tudta volna vonni átdolgozásra, és a Ház tulajdonképpen ezt nem biztosította. Ezzel kapcsolatosan volt módosító javaslatom, mégpedig az, hogy a bizottság akkor fejezze be a munkáját november 30-án, de a bizottság működése a parlamenti vita és a jelentés elfogadásáig kell hogy tartson. Így akkor nem csorbultak volna az előterjesztői jogosultságok.
Az itt jelzett előterjesztői jogosultságok közül kettő-háromnak a hiánya a parlament plenáris tárgyalását és annak akadályozását képezhetné, ha ez a fajta csorba eljárás nem teremti meg ezt a lehetőséget, ami most kialakult, mivel minden jelentésnek van előterjesztője, és nem azért beszélek erről részletesen, mert az én jogosultságom mint bizottsági elnök jogosultsága csorbult ezzel, hanem egyáltalán annak a folyamatnak a csorbulása ez, amely a bizottság lezárását, az előterjesztői jogosultságok csorbítását képezi, az, hogy ez az egész olajbizottsági, úgymond, hercehurca idáig tart, az, hogy ennyien vagyunk itt, a parlamentben, és - ugyan köszöntve a sajtót - talán a sajtó is kifulladt az olajbizottsági munka mellett, az érdeklődés már nem nagy, mindezek ellenére szükségét látom annak, hogy ezekről beszéljek.
Tehát a Házszabály 114. § (2) bekezdése szerint a jelentés elfogadásáról az Országgyűlés határozathozatallal dönt. Ezt a szöveget a korábbi bizonytalan gyakorlat megszüntetése érdekében '97-ben egy házszabály-módosítás állapította meg. A Házszabály így teremtett lehetőséget arra, hogy a képviselőknek minden esetben legyen lehetőségük a jelentéshez érdemi észrevételeket tenni. Nem helytálló ugyanis az érveléseknek az a része, hogy csak akkor kell határozati javaslatnak is párosulnia a jelentéshez, ha az Országgyűlés a határozatban valamilyen feladatot kíván megszabni, ez ugyanis előre nem látható.
Az itt írtak szerint, az elmondottak szerint a jelentés elfogadása megítélésem szerint csak országgyűlési határozattal történhet. Ugyanis ha ez szabályszerűen megy, akkor országgyűlési határozati javaslaton belül hozhat az Országgyűlés megállapítást, és esetleg további feladatokat is meghatározhat, és akkor netalántán mégis volna valami eredménye az olajbizottsági munkának, és esetleg megadná azokat az iránymutatásokat a hivatalos szerveknek, amelyeknek feladatuk lett volna korábban, az elmúlt tíz évben azokat a feladatokat elvégezni, amelyekről az olajbizottság munkája szólt. Ennyit kívántam elmondani a házszabályszerűtlenséggel kapcsolatosan.
Tisztelt Képviselőtársaim! Miért is javasoltam a bizottság felállítását? Engedjék meg, hogy egypár szóban szóljak az előzményekről, mert nemigen volt lehetőségem arra, hogy itt, a Házban ezekről az előzményekről beszéljek.
Általában az olajbizottság munkáját nagyon sokan a Békés megyei ügyekhez kötik. Nem a Békés megyei ügyekre lettek kihegyezve ezek a felvetések, ezek a feladatok, hanem mint egy olyan példa lett az ország elé hozva, amely szerintem minden megyére hasonlóan jellemző, minden megyében megtalálható. És ezek nem mint Békés megyei ügyeknek a vizsgálata, hanem általában az országban fellelhető korrupciós, szabálytalan olyan dolgok feltárása és megszüntetése lett megcélozva, amire a közvélemény részéről rendkívül nagy az igény. Nagy az elvárás annak érdekében, hogy úgy a korrupció, mint az összefonódás el legyen kezdve felszámolva és ez meg legyen szüntetve.
Tehát '96-ban, még az előző ciklusban kerestek meg legelőször az eleki olajügyekkel. Ezt az anyagot akkor a KBI helyettes vezetőjének személyesen vittem el, kérve ezeknek az ügyeknek a kivizsgálását. Sajnos ezek az ügyek azon a szinten maradtak, nem foglalkozott ezekkel senki, még csak írásban sem kaptam választ arra, hogy ezeket az olajügyeket és az ott felvetett problémákat egyáltalán kivizsgálták-e, vagy mi lett az eredménye.
Abban az időben Békés megyében rendkívül nagy volt az olajcsempészet a határon keresztül. Nagyon sokan úgy értékesítették az olajat, hogy lopott számlatömbökön keresztül adták a gazdáknak. A gazdák nyugodtan mentek az áfa-visszaigényléssel az adóhivatalhoz, és ott bukott ki a dolog, hogy az adóhivatal gyakorlatilag eljárás alá vonta a vám- és pénzügyőrséggel együtt ezeket a gazdákat, és tudtukon kívül kerültek abba a csapdahelyzetbe, hogy sok esetben 3-400 ezer forint büntetést szabtak ki rájuk. Ezeknek az utánajárása kapcsán találkoztam azokkal a szabálytalanságokkal, amelyek az olajjal kapcsolatban találhatók voltak.
Volt egy elhíresült benzinvonat, amelyből egy szerelvény ott állomásozott egy hónapig Békéscsabán, és senki nem törődött azzal, hogy egy lakótelep kellős közepén, a vasútállomás ipari vágányán ott áll - egy egész környéket veszélyeztetve -, csöpög belőle a benzin, és robbanásveszély van. A sajtóhoz és a vám- és pénzügyőrséghez fordulva tudtam meg, hogy tulajdonképpen mi van emögött, milyen szerelvény ez, ki ennek a gazdája, hova megy ez a szerelvény. Ebből a szerelvényből száz vagon Taszárra ment, száz vagon Kaposvárra, a többi pedig Pécsre. Tudtuk, hogy mennyi az ára, tudtuk, hogy ezt mennyiért lehet továbbítani akár belföldön, akár külföldön, hogyan és miként. A lényeg az, hogy ebből azoknak, akik ebben szereplők voltak, óriási haszon lett a jutalmuk.
Megkerestek a Volántól, attól a közlekedési vállalattól, ahol a legtöbb gázolaj-felhasználás volt, és bizony hozták az információt - én is ott dolgoztam húsz éven keresztül, a kollégák megkerestek. És akkor jártam annak érdekében, hogy megnézzük azt, mi az oka annak, hogy új gépjárművek, autóbuszok hamarosan tönkrementek - az adagolójuk, a szűrőjük -, rendkívül sok probléma volt, az emberek télen az országúton maradtak, a gépjárművek tönkrementek, óriási kár keletkezett az állami cég saját gépjárműparkjában, olyan olajforgalommal, olyan gazdálkodással, olyan garázdálkodással, ami bizony rendkívül nagy kárt okozott nemcsak az üzemanyagon keresztül, hanem egyáltalán a gépjárműiparban is. Aztán bekövetkeztek a rendőrhalálok, amelyek felborzolták a megye idegeit.
Ezek voltak azok a megyei problémák, amelyek alapján az elmúlt év októberében személyesen feljelentéssel éltem a Fővárosi Főügyészségen, és vizsgálatot kezdeményeztem azon a helyen, ahol ennek a helye és módja van, hogy ezek az ügyek vizsgálatra kerülve, ezek a kérdések feltárásra kerülve tulajdonképpen orvoslásra kerüljenek. Ugyanakkor kértem, hogy azokat a személyeket, akiknek a neve ennek kapcsán felvetésre került, ezeket az embereket addig, amíg a vizsgálat folyik, hogy objektív vizsgálat lehessen, kérem ezeket az állásukból felfüggeszteni.
Emiatt megkerestem a belügyminiszter urat, a miniszterelnök urat, csak hónapokkal később kaptam rá választ, de lényeg a lényeg, hogy a Fővárosi Főügyészség igenis - ahogy az előbb már hallottuk - nyomozó csoportot állított fel, és megkezdték a munkát.
(14.30)
Ennek bizonyos részeredményeiről már tud a nyilvánosság, de folyik a vizsgálat. Ugyanakkor szükségét láttam annak, hogy ezek az ügyek, amelyek nemcsak Békés megyére voltak jellemzők, akár a parlament előtt is, egy vizsgálóbizottság keretén belül is vizsgálva legyenek, és találjuk meg azt a fórumot, azt a módozatot, amellyel ezeket a kérdéseket tisztázni lehet.
Ugyanakkor kirobbant a botrány '99 őszén szeszcsempészettel kapcsolatosan, a szeghalmi olajügyekkel kapcsolatosan. Tehát volt ok és indok arra, látva azt, hogy azok az emberek, akik ki mertek állni a nyilvánosság elé, ezek az emberek kerülnek pellengérre, ezek az emberek kerülnek eljárás alá, igenis láttam szükségét annak, hogy egy vizsgálóbizottságot létrehozzunk. Ahogy ezek az ügyek a nyilvánosság elé kerültek, a miniszterelnök úr felkérte a legfőbb ügyész urat, hogy egészen az olajügyek kezdetéig visszamenve vizsgálja meg ezeket az ügyeket. A legfőbb ügyész úr bekérte ezeket az ügyeket a rendőrségtől, a vám- és pénzügyőrségtől, és ezeknek az ügyeknek az összesítését a Legfőbb Ügyészség elvégezte. Ezt a jelentést letette a miniszterelnök úr asztalára, amelyet a később felállt bizottság is bekért, és tulajdonképpen ezeken az ügyeken indult el a bizottság munkája. A jelentést szóban is ismertette akkor a legfőbb ügyész úr, majd később erre ki kívánok térni.
Mi volt a célom a vizsgálóbizottság létrehozásával? Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy idézzem az általam elmondottakat, amikor az egész olajbizottság felvetésre került és itt a parlamentben meg lett indokolva, hogy miért és hogyan, mert azt hiszem, ebből is kis tanulságot a későbbiekre majd levonhatunk.
Úgy kezdtem: "A vizsgálóbizottság célja az esetleges korrupciós ügyek feltárása, az olajügyek átvizsgálása és a szervezett bűnözés káros hatásának gazdasági életünkre történő megvizsgálása, átvilágítása. A kormányprogram..." - és tisztelettel hadd kérjem a kormányoldali képviselőtársaimat is, hogy figyeljenek, mert nemcsak a kormány programja, nemcsak a koalíció programja ez, hanem személy szerint az én programom is és a Független Kisgazdapárt programja is a korrupciós ügyeket illetően - "...a Független Kisgazdapárt programja is, az én egyéni programom is célul tűzte ki a korrupció és a szervezett bűnözés felszámolását. A közvélemény elvárja, hogy a kormánykoalíció és a képviselők teljesítsék vállalásukat." És ez az elvárás azóta is csak erősödött, ez az elvárás azóta is csak fokozódott, és ennek az elvárásnak az eredményessége igenis befolyásolja majd a kormánykoalíció további lehetőségét. Tehát folytatom: "Rendkívül nagy az érdeklődés a lakosság részéről..." Itt rövid kitérőt megint hadd tegyek: már sokszor hivatkoztam arra, hogy nem azért hiszik el az állampolgárok ezeket a dolgokat, mert én mondom vagy mert az olajbizottság tagjai mondják vagy mert képviselők mondják, hanem azért, mert ezek a dolgok a szemük előtt történtek, településről településre, megyéről megyére, és bizony irritálta a lakosság nagy részét, hogy míg menet közben a lakosság elszegényedett, a munkahelyek megszűntek, milliárdos paloták épültek, birodalmak, vagyonok, kastélyok nőttek ki a szemük láttára. És azt látták, hogy akik tisztességtelen úton-módon tevékenykednek, azok boldogulnak, aki pedig tisztességesen, kétkezi munkával kíván megélni, az meg lecsúszik és tönkremegy. És a kérdés folytatódik: "Vajon felszámoljuk-e a szervezett bűnözést, az összefonódásokat, valamint a feketegazdaságot? Az elmúlt évek ígérgetései miatt a bizalmatlanságot érzékeltem a parlament irányában, valamint a vizsgálóbizottság felállításával kapcsolatosan is, és bizony ez megalapozott volt már akkor is. Nagyon sokan kérdezték" - és itt kérem a képviselőtársaim figyelmét - "nem fogja-e az eddigi szomorú tapasztalatok alapján az Országgyűlés elkendőzni, szőnyeg alá seperni ezeket az igen súlyos kérdéseket. Hiszen mindeddig minél jobban ígérték az ez irányú szándékot, valós lépések nem történtek. Így egyre jobban erősödött meg az alvilág, a korrupció, az összefonódás és a feketegazdaság. Hozzáértők számítása szerint több év költségvetése tűnt el, ez a pénz ma is hiányzik a költségvetésből, ennek felelőssége nem írható a kormány számlájára, de a vizsgálóbizottság eredményességét számon fogják kérni tőlünk a választópolgárok." Szükségét láttam annak, hogy ezt visszaidézzem, erre emlékeztessem képviselőtársaimat, mert azóta bizony egy év eltelt.
Tehát a vizsgálóbizottság pont egy évvel ezelőtt jött létre, az Országgyűlés elfogadta a vizsgálóbizottság felállítását, a vizsgálóbizottság felállt és megkezdődött a vizsgálóbizottság tagjainak a C típusú vizsgálata. Ezek után, miután ez megtörtént, a vizsgálóbizottság név szerint is felállhatott, a következő év elején februárban megkezdhette és megkezdte a munkáját.
A vizsgálóbizottság döntéseit - igen nagy örömömre - eleinte konszenzusos alapon hozta. Voltak ugyan viták, voltak olyan kérdések, amelyekben nem volt egyezség, de valahol mindig sikerült a kompromisszumot úgy megtalálni, hogy a bizottság reményekkel megkezdhette a munkáját. A szakértők is C típusú vizsgálaton mentek keresztül, viszont ezek a szakértők a munkájukat csak március végén kezdhették meg, akkorra lett készen a vizsgálóbizottság munkája. Azért tartom szükségesnek, hogy erről hangsúlyosan beszéljek, képviselőtársaim, mert nem igaz az, hogy a vizsgálóbizottság egy évig nem csinált semmit, eredménytelenül működött s a többi, s a többi. Azt szeretném érzékeltetni, hogy igenis voltak egyéb akadályok, amelyek lehettek olyan akadályok, amelyekért nem lehet esetleg felelősöket találni, lehetnek olyan objektív akadályok, amelyek miatt a bizottság bizony csak később tudta a munkáját elkezdeni.
A konszenzus egyébként a parlamentre is jellemző volt akkor. Nagy volt a támogatottsága a bizottság felállásának, és bizony ez az összhang, amely ez iránt a munka iránt akkor megfogalmazódott, sajnos csak rövid ideig tartott.
Tehát az Országgyűlés elfogadta a 94/99-es határozatában a bizottságot XII. hó 7-ével. Az ügyrendjét, miután a bizottság felállt, elfogadta február 4-én. Hadd mondjam el, hogy amíg másik vizsgálóbizottságnak a mai napig nincs ügyrendje és mégis működik, addig ez a bizottság minden más vélemény ellenére, én azt mondom, igenis szabályszerűen működött. Kereste a kezdetek kezdetén azt a formulát, amelyben szabályosan és a szabályos módozatok, keretek közötti tevékenységét megkezdheti. Ezt az ügyrendet is gyakorlatilag konszenzusos alapon fogadta el a vizsgálóbizottság.
Itt meg kell említenem azt, hogy a vizsgálóbizottság titokköri betekintése is oly teljes körű volt és olyan részletesen és mélyen lett elkészítve - és ezt hadd köszönjem meg annak a titokgazda-felelősnek, aki a Belügyminisztériumban ezt a munkát elvégezte -, hogy gyakorlatilag minden egyes kérdéskörben a bizottságnak teljes betekintésre volt lehetősége. Azért szükséges ezt hangsúlyozni, mert bizony az a pénzügyi vizsgálat, amelyről a végén szó lesz, pont az a pénzügyi vizsgálat maradt el, amire szintén az ügyrend, az országgyűlési határozat szerint is minden eszköze és lehetősége megvolt a bizottságnak, hogy ezeket a pénzügyi vizsgálatokat elvégezze, de mert a bizottságnak a munkáját be kellett fejeznie, ezért ez a pénzügyi vizsgálat nem történhetett meg.
Tehát igenis, hangsúlyozom, a bizottság szabályszerűen működött, tervezetten működött, a bizottság elkészítette a szakértői vizsgálati tervet, a munkamódszerét és a meghallgatások ütemét is. Az, hogy a meghallgatások később felborultak, megint egy más kérdés, de mindezek a kérdések, amelyek a bizottság előtt előkerültek, szabályozottan, a bizottság által elfogadott ügyrendek, szabályok, bizottsági tervek és módszerek szerint indultak és kezdődtek.
(14.40)
Olyan sokszor lett hangsúlyozva a bizottság rossz vezetése, irányítása, a bizottság azon szabálytalan munkája, hogy úgy érzem, ezekről igenis beszélni kell, ezeket meg kell cáfolni. Szeretném például állítani a többi, leendő vizsgálóbizottság elé is ezt a fajta módszert, ami tulajdonképpen a bizottság konszenzusos döntésének eredményeként igenis működött. Tehát volt a bizottságban szándék arra, hogy ezek mentén a bizottság ezt a munkát majd el tudja végezni, feltéve, ha a bizottság erre a munkára kellő időt és lehetőséget kap.
Szeretném hangsúlyozni, és szeretnék köszönetet mondani itt a bizottság titkárságának, azoknak a kollégáknak, akik a Házban segítették annak a vizsgálóbizottságnak a munkáját, amelyre példa nem volt még a magyar parlamentben. Ilyen jellegű és ilyen mélységű vizsgálóbizottság még a parlamentben a munkáját nem végezte. Ha szabad ismételnem magam azzal, hogy igenis azért is van szükség ezekről részletesen beszélni, hogy a későbbiekben az ebben a bizottságban történt rossz lépések, szabálytalanságok, olyan kérdések, amelyek kritika alá kerültek, ezek a többi, később felállítandó bizottságokban ne forduljanak elő. Mert vállalom azt is, hogy igenis voltak olyan kérdések, amelyek nem voltak jól megszervezve. Vállalom azt is, hogy voltak olyan kérdések, amelyek bizony bizonytalanságot jeleztek a bizottságban, amikor szavazások voltak, sokszor volt határozatlanság. Noha igyekeztem a bizottságot úgy vezetni, hogy mindenki kapjon szót, volt, amikor meg lett vonva a szó képviselőtársunktól, amikor már tényleg minden kötél szakadt. Voltak nagyon kemény viták, és voltak nagyon kemény hozzászólások is, de mindenféleképpen demokratikusan mindenki mondja el azt, ami a felvetésével kapcsolatos, hogy ezek a kérdések is előrevigyék a bizottság munkáját.
A bizottság, ahogy a munkáját megkezdte, nagyon helyesen - a kormányoldalról az MDF-es Balogh képviselőtársam javaslatára - nem '90-től, '91-től, hanem '89-től kezdtük meg ezen ügyek vizsgálatát. Ezeknek az ügyeknek a vizsgálatát - szintén a javaslat szerint - 2000-ig, napjainkig látta szükségesnek. Ezt is elfogadta a bizottság. Azért volt erre szükség, ennek a hangsúlyozására, mert éppen azért nem lehet és nem szabad és nem adtam magam ahhoz, hogy ez a vizsgálóbizottság, ha még politikai jelentést is, csak egy bizonyos szűk időszakra hozza meg a határozatát, hanem igenis, ha egyszer megfogalmaztuk azt, hogy ez a bizottság '89-től 2000-ig tevékenykedik, akkor vállaljuk föl a felelősséget a politika teljes terítettségét illetően, hogy a kifogásokat, a politikai értékelést is igenis minden ciklusra végig állapítsuk meg! Ez lett volna a választópolgárok, az állampolgárok részéről az elfogadható és az elvárt magatartás és hozzáállás. Mivel az olajügyek átnyúltak a tíz év előtti időszakra, így bizony az első ciklusban, a második ciklusban és a harmadik ciklusban is tetten érhetőek, éppen ezért teljeskörűen volt szükség arra, hogy ezekről a dolgokról beszéljünk és majd az esetleges megállapításokat a teljes tíz-, illetve tizenegy éves időszakra vonatkozóan határozzuk meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az országgyűlési határozatot - amely megfogalmazta azokat a feladatokat, és azt a jegyzőkönyv miatt is szükségesnek látom ismertetni, amely azt célozta meg, hogy bizony a fellépés megfelelő legyen a feketegazdaság, a maffia, a maffiatevékenységekkel szemben, és legyen meg az a feladata a bizottságnak, amely mentén majd el tudja készíteni a jelentését - pontosan szeretném idézni. Azért is veszem elő írásosan és a jegyzőkönyv miatt szeretném elmondani. (Az iratai között lapoz.) Természetesen pechemre éppen most nem találom. (Ismét az iratai között lapoz.) De mondom, olvasom. Tehát: (Olvassa.) Vannak-e korrupciós összefüggések az olajügyek és a szervezett bűnözés között? Vannak-e az olajszőkítés és az olajszármazékok szabálytalan forgalmazása kapcsán a szervezett bűnözés és az egyes állami tisztségviselők között összefonódások, és ezek okoztak-e veszteségeket a költségvetésnek? Vannak-e a feketegazdaság résztvevői között egyes rendőrök, valamint a vám- és pénzügyőrség egyes alkalmazottai között összefonódások? Elősegítették-e egyes jogszabályok, illetve a jogalkalmazók a nemzetgazdaságban okozott veszteségeket? A legvégén pedig: milyen körülmények között történt az öt rendőr halála az elmúlt években Békés megyében?
Szükségét láttam annak, hogy ezt így, tételesen elmondjam, mert tulajdonképpen az ezekre adandó válasz is csak akkor lenne teljes és egész, ha a bizottság a munkáját nem fejezi be november 7-én, hanem tovább folytatja, tegyük föl - az a javaslat, amely részemről is elhangzott -, akár a következő év április végéig. Vagy pedig úgy, ahogy eredetileg szólt az országgyűlési határozat, amelynek a 8. pontjában igaz, hogy hat hónapon belül jelentést készít az Országgyűlésnek, de mivel olyan objektív akadályok voltak, amelyek a "C" típusú vizsgálat során nem biztosították a képviselőknek, valamint a szakértőknek sem, a bizottságnak azt, hogy a munkát időben elkezdje, hogy legalább egy hat hónapos munkát le tudjunk adni, így a jelentés nem készült el, mert a 9. pontjában: a bizottság megbízatása feladatának elvégzéséig tart. Tehát nem volt szabálytalan a bizottság működése, nem volt jogtalan a bizottság további működése, de bizony az lett elmondva, hogy mivel már nem jogszerű a bizottság működése, ezért a bizottság munkáját le kell zárni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Említés lett téve az előttem szólók részéről Nógrádi Zsolt tanúvallomásáról, hogy három hónapot vett el Nógrádi Zsolt a bizottság munkájából. Szükségét látom hangsúlyozni azt, hogy nem vett el három hónapot a bizottság munkájából a Nógrádi Zsolt által tett tanúvallomás, mert a bizottság attól függetlenül, hogy Nógrádi Zsolt elmondta a tanúvallomását, majd a bizottsági döntés értelmében az ügyészségnek át lett adva a tanúvallomás meg még az is, amit aztán Nógrádi Zsolt elmondott, és az ügyészség megkezdte a munkát, ezek mentén a bizottság tovább folytatta a munkáját, folytatta a meghallgatásokat, és bizony haladt előre a munkával. Igaz, hogy akkor az a bizonyos sajtótájékoztató, amelynek a kockázatát én vállaltam föl azért, hogy ezek az ügyek továbbra se kerülhessenek titkosítás alá, ne legyen az a gyakorlat, amely bizony idáig azt eredményezte, hogy megerősödött feketegazdaság, maffiatevékenységek, mert bizony ügyek több évre elfektetve, vizsgálatok nem befejezve, anyagok porosodva megfelelő hivatalos szerveknél, nem érték el azokat az eredményeket, amelyek mentén ezek a szervezetek felszámolásra kerültek volna, ezek meg lettek volna szüntetve.
Ezért láttam szükségét annak, hogy a sajtótájékoztatót megtartsam, és bizony mivel akkor már az a megállapítás nem került megcáfolásra, hogy voltak olajügyek, az olajmaffia működött... - és itt egy pillanatra hadd álljak meg! Mert azokból a jelentésekből, amelyek odakerültek a hivatalos szervek vezetői asztalára, igenis már '92-ben az olajmaffia szó... - nagyon keményen és ellenőrzötten ott vannak, és bizony visszanyúlnak egészen az elmúlt időszakokra.
Tehát olajmaffia működött, nagy kárt okoztak az országnak. Itt is nagy vita volt, hogy ki mennyit mondott: volt, aki azt mondta, hogy több ezer milliárd, nagyon sokféle szám hangzott el, de gyakorlatilag a pénzügyi vizsgálat - amely a legvégén az i-re a pontot tette volna - tudta volna azt megállapítani, hogy ezekből az ügyekből tulajdonképpen az országnak mekkora kára keletkezett.
(14.50)
És azért is támogatom azt a javaslatot, hogy valamilyen formában kell hogy működjön egy korrupciót vizsgáló bizottság, mert ezek a pénzek nem csak az olajban működő pénzek: ezek a pénzek az áfa-visszaigénylés pénzei, a szabálytalan áfa-visszaigénylés pénzei; ezek a pénzek a szeszmaffia pénzei; ezek a pénzek a szexmaffia pénzei; ezek a pénzek a lakásmaffia pénzei, s hadd ne soroljam tovább, ezek a pénzek hogyan, miként mozognak. A feketegazdaság ma olyan remekül virágzik Magyarországon! Ha a valós gazdaságunk nem így működik, nem kellett volna most a kétéves költségvetés kapcsán ekkora vitát lefolytatni a parlamentben, mert az államkasszának szépen lett volna pénze mindenre, amiben az alkotmány szerint kötelezettsége van. Tehát nagy kárt okoztak az országnak.
A hivatalos szervek közreműködése nélkül nem lehetett volna ezeket működtetni. És bármennyire nem tetszik a hivatalos szerveknek - és ezt nem kívánom most itt személyre lebontva hangsúlyozni -, de hogy a szerelvények az országba bejöjjenek, hogy vámolják őket, hogy ne fessék le a bennük lévő olajat, hogy ellopják, hogy szállítsák, hogy mozgassák, hogy senkinek ne tűnjön fel, hogy éjszaka mozogtak a tankerek, hogy lemenjenek a teljes körű vizsgálatok, mert akkor ide jutunk, oda jutunk, itt akadunk el, ott akadunk el, ebbe az emberbe ütközünk, abba az emberbe ütközünk, tehát a hivatalos szervek igenis tudtak ezekről a kérdésekről, és nem álltak a helyzet magaslatán. Nem volt arra szándék - nemcsak az elmúlt időben, hanem ez sajnos most sem tapasztalható -, hogy ezekben az ügyekben teljes mellszélességben felsorakoztak volna a hivatalos szervek.
Egyetlenegy javaslatot kérek meghatározni vagy rámutatni arra, hogy a bizottság munkáját elősegítendő, valamelyik hivatalos szerv odaállt volna a bizottság mellé, és azt mondja: ez a javaslatom, tegyük fel, hogy ide rendelünk önök mellé egy nyomozócsoportot, hogy segítse a bizottság munkáját, mert erre is lett volna lehetőség a szolgálati törvény értelmében. Sehonnan nem volt ilyen! Szerintem az ügyészség részéről megvolt ez a kényszerlépés, amit ha nehezen is, de megtett az ügyészség - fel lett állítva, de nem lett bővítve a létszáma, pluszpénzeket nem kapott erre. Olyan elkülönített nyomozócsoportot kellett volna beállítani a bizottság munkájának az elősegítésére, hogy ez beinduljon, és ne az érződjön a bizottság vitájában és munkája során, hogy ki milyen oldalról, hogyan, miként próbálja úgy mozgatni, úgy igazgatni ezt a bizottsági munkát, hogy azért a sok szem között nehogy kibújjon a mag, nehogy valami eredménye legyen. És gyakorlatilag ez lett a vége, ami most, jelenleg tapasztalható.
Utolsó megállapításként pedig azt kellene elmondani, hogy mindez a politika tudtával történt. És ezt pont itt, ebben a Házban nem tudja senki megcáfolni, mert ebben a Házban hangzott el már '92-ben az olajjal kapcsolatosan, ha jól emlékszem, az első interpelláció - lehet, hogy már nem az első. Az olajjal, a feketegazdasággal, a visszaélésekkel kapcsolatban a Házban azóta is sorra hangzott el interpelláció, kérdés, majd később azonnali kérdés. Ilyen stóc lenne, ha ezeket most magammal hoztam volna. (Karjával mutatja.) A Ház és a nyilvánosság láthatta volna, hogy erről igenis tudott a politika.
Ne rázzuk le a felelősséget magunkról, tisztelt képviselőtársaim, se a kormányoldalról, se az ellenzéki oldalról! Ideje volna már a magyar parlamentben a kérdésekhez úgy hozzáállni, hogy felvállaljuk a kritikát, a negatívumokat, a bukást is annak érdekében, hogy a jövő eredményesebb és jobb legyen.
Nehogy azt mondja valaki, hogy most kampánybeszédet tartok! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem erről van szó, hanem erről az állítólagos kudarcról, ami az olajbizottság működésének eredményeként egyes emberek részéről hangoztatva lett, s itt van a Ház előtt. A közvélemény igenis nem kudarcként kell megélje a vitát és a későbbi eredményeket, hanem ennek pontosan olyan eredménye kell legyen, hogy ez a későbbiekben, a jövőben gazdaságunk eredményessége, a feketegazdaság felszámolása érdekében történjen, s hogy ne a bűnözőnek legyen több jogosultsága, hanem annak az embernek, aki tisztességesen, becsületesen él ebben az országban. Azt hiszem, ha az olimpia évében meghirdetnénk a korruptolimpiát, Magyarországnak megvolna az eredménye, ami igen nagy szégyent jelentene Magyarországnak.
Annak érdekében, hogy az információ áramoljon és a bizottság jobban tudjon dolgozni, bizottsági döntés alapján igenis a zöldszám is létre lett hozva, több mint kétezer információ került a zöldszám rögzítőjére. De hogy a bizottság munkájának eredményeként azok kerüljenek üldözött állapotba, akik segítették a bizottság munkáját! Itt és most kérem a hivatalos szerveket és a nyilvánosságot, ha bárki ellen, aki a bizottság munkáját segítette, eljárás indul, azonnal szóljanak, és a nyilvánosság bevonásával igenis mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ne azok kerüljenek hátrányos helyzetbe, akik a bizottság munkáját segítették, a zöldtelefonra szóltak, anyagot küldtek a bizottságnak, bejöttek a Parlamentbe, s megkerestek a képviselőházban. Aztán a végén csak kisült, hogy összeírták azoknak a neveit, akik megkerestek engem. Érdekes! A vizsgálat addig folyt jobbra-balra, hogy a végén csak kénytelenek voltak kimondani, hogy igenis jött egy csoport, mert állítólag mögöttem is keresték azt a maffiát, amelyik megbízásával én tevékenykedtem az olajügyekben, és a bizottság létrehozását kezdeményeztem. Itt és most kérem azt, aki ezt hangoztatta, hogy szégyellje el magát! Mert nem ez volt a szándék. Ez a szándék abból a meggondolásból eredt, amire hivatkoztam, s amire a ténykedés kezdetekor is felhívtam az ország figyelmét, hogy ez a kormányprogram a Kisgazdapárt programja és a saját programom is.
A zöldszám anyaga a bizottság titkárságán keresztül össze lett gyűjtve. A zöldszám anyaga sem lett feldolgozva, egyébként erre is szükség lett volna. És bizony nagyon sokan hiába telefonáltak a zöldszámra, hiába jeleztek információkat, hiába kértek segítséget. Ezek is azon fel nem dolgozott anyagok között találhatók, amelyek bizony várják majd, ha mást nem, hogy egy hivatalos, egy végleges bizottság vagy egy másik vizsgálóbizottság ezeket a munkákat folytassa.
Nagyon sok akadály volt a bizottság munkája kapcsán. Mintha tudatosan és módszeresen nem kaptuk volna meg azokat az anyagokat a hivatalos szervektől, amiket kértünk! A MÁV az utolsó héten küldte el azt a számítógépes programot, amelyben a MÁV területén utaztatott szerelvények összesített listáját személyre, cégre lebontva elkészítették. Ha most felsorolnám mindazokat a kifogásokat, amelyek, mondjuk, a vizsgálóbizottság elnökének a hozzá nem értése, alulképzettsége és egyéb kérdések felvetése kapcsán előkerültek, és összehasonlítanám azokkal a kifogásokkal, amelyek azt illették, hogy a hivatalos szerveknek a parlament és a bizottság munkáját kötelezettségszerűen segíteniük kellett volna, bizony nagyon nagy volna az arány és a különbség.
Elnézést kérek, az idő már nagyon eltelt, kénytelen vagyok rövidre fogni. Úgy beszéltük meg Pancza István képviselőtársammal, hogy megosztjuk, s ő a meghallgatásokról fog majd beszélni. Legfeljebb ha valaki felajánl egy kis időt, akkor ezt fogjuk kérni.
Tehát a kellő mennyiségű dokumentumokat nem kaptuk meg kellő időben. Voltak a bizottságnak olyan döntései, amelyek kapcsán a bizottságnak a dokumentumokért, mondjuk, a Belügyminisztériumba kellett elmennie, hogy ezeket áttekintse. Úgy látszik, a magyar parlament nem olyan hely, ahova ezeket az anyagokat el lehetett volna hozni, itt a szakértőkkel együtt nyugodtan át tudtuk volna nézni őket.
A tanúmeghallgatások tapasztalatai bizony azt mutatják, hogy nem Nógrádi az, aki miatt ezek a dolgok így alakultak, mert Nógrádi volt az első olyan tanú, aki tanúvallomás-tételre jött a bizottság elé, és belső információként olyan információt adott az olajmaffiáról, amit eddig még se az ügyészség, se a rendőrség, se a vám- és pénzügyőrség nem kapott. Először is: saját magára tett terhelő tanúvallomást, majd a terhelő tanúvallomás után mondta el azokat a kérdéseket, amelyekről igenis kellett tudnia a vizsgálóbizottságnak. És ezeket a kérdéseket a bizottság, ha részben is, vizsgálta, majd az ügyészségnek átadva, az ügyészség végezte el ezeket a vizsgálatokat.
A bizottság munkája kapcsán nagy szerepe volt a médiának, rendkívül nagy volt az érdeklődés. Hadd köszönjem meg ezt a média minden résztvevőjének; még azt az idézőjelbe tett "médiaszerepet" is, amely nem mindig objektíven mutatta be a bizottság munkáját. De az a nyomás nemcsak a bizottságra, hanem a médiára is vonatkozott, hogy a köz érdeklődése akkora volt, hogy ezek az ügyek, a nyilvánosság elé tárva, az állampolgárok, a lakosság tudtára hozva őket, az ő közreműködésükkel tisztázódhassanak.
(15.00)
A bizottság a fő munka végeztével nem tudott fölvállalni olyan szerepet, hogy felelősséget állapítson meg. De kénytelen vagyok befejezésül azon felelősség kérdéskörét elmondani, amelyről már többször is beszéltem a nyilvánosság előtt. Tehát igenis, véleményem szerint kellő időben, kellő módon az akkori legfőbb ügyész nem járt el annak érdekében, hogy az olajügyek idáig ne jussanak, alkotmányos kötelezettségének nem tett eleget, és bizony nemcsak neki, hanem az ügyészségnek lett volna feladata ezekben az ügyekben az alkotmány értelmében úgy eljárni, hogy idáig ne juthasson el, ne juthassanak el az olajügyek és a feketegazdaság.
Ugyanakkor ezt ki kell mondani a Belügyminisztériumra, a rendőrség munkájára, a vám- és pénzügyőrség munkájára. Igaz, hogy találkoztunk korrupt olajos rendőrökkel, korrupt olajos vámosokkal, de bizony maga az a tény, hogy minden egyes korrupciós ügyet fel kellett hozni a fölső szintre, és a fölső szinten döntötték el majd ennek a sorsát, tudták azt, hogy mi hogyan működik, tudták azt, hogy vannak ezek a dolgok, és ennek megfelelően, ennek tudtával úgy a minisztériumoknak is, mint ezeknek a hivatalos szerveknek is el kellett volna járni és mindent meg kellett volna tenni ahhoz, hogy Magyarországon ez a helyzet ne alakulhasson ki.
Elnézést kérek az idő kitöltéséért. Köszönöm figyelmüket, képviselőtársaim, és bízom abban, hogy ez a munka itt nem fejeződött be, ez a bizottság ezt a munkát így nem fejezheti be. Az ország nyilvánossága igenis igényli azt, hogy ezek az ügyek fel legyenek tárva, tisztázódva legyenek és a bűnösök elnyerjék méltó büntetésüket.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
