PALLAG LÁSZLÓ
PALLAG LÁSZLÓ
PALLAG LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Szeretném azt a lehetőséget megköszönni és felhasználni, amit az MSZP felajánlott. Noha számítok arra, hogy majd ebből is legalább olyan kavarodás lesz, mint a közös szavazásból, amely "befeküdtem az MSZP-nek", "bedőltem az SZDSZ-nek" s egyéb jelzőkkel lett kommentálva. A bizottság elvégzett munkáját prezentáló jelentés, igaz, hogy ez a harmadik változat, ha szabad kisgazda példával élni: a szerencsétlen jószágot is csak egyszer ivartalanítják; ezt a jelentést háromszor ivartalanítottuk, mire oda jutottunk, hogy vagy lezárjuk egy döntéssel, vagy nem lesz belőle jelentés. Ugyanis így, ebben a formájában sikerült éjfél előtt pár perccel továbbítani, jelezve azt, hogy a szándék más.
Nagyon röviden szeretnék egypár dologra reagálni, nem személyre lebontva, egyik oldalnak se ajánlva, egyik oldal rovására se mondva, de szeretném elmondani a következőt. Akik nagy kritikával illették a bizottság munkáját, azoktól kérdezem: mit hoztak Csongrád megyéből az olajügyek kapcsán? Algyő és környéke az olajügyek fellegvára volt.
Mit hoztak Dunaújváros térségében? A Dunaferr területén szintén folytak a munkálatok. Tehát kérem, sok mindent lehet mondani, a szándék nem volt tetten érhető azokban a mozgásokban, amelyekről olyan nagy hangzatokkal és olyan nagy rössel beszéltek képviselőtársaim, amelyből nem következik más, mint az, hogy amire felhívtam a figyelmet a bizottság létrehozásakor, az mára megvalósult.
(18.10)
Hova ment az olaj? Mert az hangzott el, hogy annyi olaj, amennyi Magyarországra érkezett és átalakításra került, Alaszka felfűtésére elegendő lett volna. Ezt Arnold Mihály a meghallgatása során szó szerint így mondta. Hát igen, tisztelt képviselőtársaim, a délszláv válság nem tartott volna eddig, ha az olaj, a fegyver és a lőszer nem Magyarországon keresztül megy, és ebből nem gazdagodnak meg Magyarországon bizonyos személyek. Embargó ide vagy oda, az olaj megtalálta a maga helyét, és bizony tükörbe nézhetnek azok, akik ebben közreműködtek. Közben készültünk a NATO-ba, és hadd ne soroljam az ezzel járó negatívumokat.
A lezárás óta mi történt? Igen, fellélegzett és felsóhajtott az a réteg, amely ezzel foglalkozott; Budapesten, az egyik kerületben már folyik a beruházás és a befektetés; Bácsban csak folyik továbbra is az olajfőzés, és folyik a segítők elleni eljárás, ami viszont - tisztelettel felhívom a hivatali szervek figyelmét - nem tisztességes eljárás, és nem volna szabad ezt tovább folytatni. De az, hogy egy parlament így feladja az ellenőrző szerepét, tisztelt kormánykoalíció... - mert ennek én is talán még a tagja vagyok, mert a kormányprogram nevében és mellett mertem és próbáltam szólni és fellépni!
Nem az volt a cél, hogy ezzel az olajbizottsági munkával a parlament kiadja a kezéből azt a kötelező ellenőrző szerepet, amelyben beszámoltatja az ügyészséget, amelyben felügyeli a kormány munkáját, amelyben felügyeli a Belügyminisztérium és a többi minisztérium munkáját. Hölgyeim és Uraim! Sok mindenről lehet beszélni, de így kiadni a felelősséget és a lehetőséget, meggondolandó. Az a vezérlés, amely bizonyos folyamat következménye, amelyen keresztül irányítva befolyásolják a parlamentet és tegyük fel, egy ilyen bizottság munkáját, nem más, mint egy olyan szervezett átalakítás, amelynek a következménye az ilyen jellegű és irányú leépülés. Aki érti, érti, aki nem érti, nem érti.
Szeretném Nikolits István képviselőtársamnak mondani: nekem meg kellett harcolnom azt is, hogy egyáltalán elkezdjem ezt a munkát, nem volt, aki ezt kitalálja, nem volt, aki nekem ezt javasolja. Ezt senki nem javasolta, ezt önállóan kezdeményeztem, tehát nem volt olyan, akinek a javaslatait végrehajtsam, mert nem az illetőnek volt a javaslata és elképzelése. Tehát ez így nem igaz. De az, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottságnak ne adjanak meg iratokat és anyagokat, az, hogy egy titokminiszter, aki pontosan az olajgate-ügy kapcsán járt úgy, mint az olajbizottság, és nem kapta meg abban az időben a szükséges anyagot, és ő se biztosította a szükséges anyagot a bizottságnak, ez azért már kicsit számomra is sok.
Le lehet állítani a 19. oldalon egy olajjelentést - az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz, kedves képviselőtársam -, de a sok fészkelődés helyett, és a sok keresztbe tevés helyett talán eredményesebb lett volna egy-két Csongrád megyei olajügyet a bizottság asztalára letenni. De mindezeken túlmenően akkora az erkölcsi megújulás igénye Magyarországon, hogy ezt és ezeket az ügyeket nem lehet és nem szabad abbahagyni, félbehagyni, elkendőzni, szőnyeg alá seperni. Az elvárások nagyon nagyok, a várakozás nagyon nagy, és azokon a felelősség, akik ennek a kormánykoalíciónak a munkáját nem kívánják tovább folytatni 2002-ben, hanem ilyen eljárások közepette, lejáratva, félbehagyva, abbahagyva, ígéretekkel elborítva egy egész országot, semmit nem tesznek annak érdekében, hogy a változás megtörténjen.
Én a képviselői mivoltomban szembe kívánok nézni azokkal az emberekkel, akik engem ide juttattak, mert azoknak elvárásaik vannak. És szeretném, ha nemcsak egymagam, nemcsak néhányan, hanem az egész parlament ilyen szándékkal ülne itt és dolgozna, és az ország jövőjéért aggódva fellépne a korrupció, a feketegazdaság és az összefonódás ellen.
Megköszönöm mindenkinek a munkát, aki segített, közreműködött és egyéb tevékenységet folytatott az olajbizottság munkájában, még egyszer megköszönöm a Háznak, a titkárságnak szintén, a sajtónak, a médiáknak, bízva abban, hogy lesz még erre lehetőség a magyar parlamentben talán másképp, eredményesebben, de ez a munka sem eredménytelen, ami itt folyt, ennek is megvan a maga eredménye, és bízom abban, hogy eredményesebb is lesz.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az FKGP soraiban.)
