TÓTH KÁROLY
TÓTH KÁROLY
TÓTH KÁROLY (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! A mai napon egy olyan jelentést tárgyalunk, amely jelentés kulcskérdése a korrupció, a szervezett bűnözés elleni küzdelem; illetve ezt megpróbálta megalapozni egy bizottsági munka.
A lehető legteljesebb döbbenettel állapítom meg, hogy a belügyminiszter urat teljesen hidegen hagyja ez az ügy, üres a széke. Mindegy neki a szervezett bűnözés, a korrupció! A titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter úr követte a belügyminiszter úr példáját; valószínűleg neki is mindegy. A gazdasági területet felügyelő miniszter úr azt mondta, hogy neki mindegy, azt a pénzt már elvitték - azt a néhány százmilliárd forintot, amiről szó volt -, a tanulságok meg igazán nem érdeklik. Teszi ezt annak ellenére, hogy érvényben van ma egy olyan országgyűlési határozat, amely azt mondta ki, hogy december 15-éig jelentést kell küldenie az Országgyűlésnek, a pénzügyminiszternek és az igazságügy-miniszternek arról, hogy vannak-e ma még érvényes joghézagok, olyan joghézagok, amelyek továbbra is hozzájárulhatnak az ügyek negatív folyásához. Mindannyian itt vannak a teremben, és mindannyian aktívan igyekeznek ezt a munkát végezni. Az a képviselőtársam, aki pedig véletlenül megkapta a jelentést, az kérem, hogy jelezze, mert akkor csak nálam nem működött a posta.
Visszatérve a bizottság munkájára: elkezdődött valami, képviselőtársaim, ennek a bizottságnak a munkájával. Igen, elkezdődött, de négy dolgot el kell mondani:
Elkezdődött, de nagyon sok hibával. El kell ismerni, az elején maga a bizottság sem tudta, nehezen jutott dűlőre, hogy a részletkérdésekből próbálja kifejteni a valóság egészét, vagy egy átfogó elemzést próbáljon adni a nagy, országos ügyekből kiindulva. Ez bizony sok időt és energiát elvitt, sok időt és energiát fordított a bizottság arra, hogy részletkérdéseket vizsgáljon, részeredményekkel. Ma már tudom, hogy ez hiba volt. Nem azért volt hiba, mert az felesleges időpocsékolás volt, hanem azért, mert akkor még nem tudtuk, hogy amikor az érdemi munkára térünk át, a Fidesz azt mondja, hogy na, köszönjük szépen, abból elég, tehát érdemi munkát ne; a csokoládémáz nyalogatását igen, ha a valódi munkát kezdjük, akkor köszönjük, nem.
Igen, elkezdődött valami, és valóban igaz, hogy sokszor a felszínen mozgott. Erre jó, jellemző példa - most jelzőként mondom - a Nógrádi-effektus, ami azonban egy dologra biztosan ráirányította a figyelmet, amit nehéz lenne ma cáfolni. Arra, hogy Magyarországon voltak olajügyek, voltak az olajügyekhez kapcsolódó korrupciós ügyek, és ezen korrupciós ügyek elérték az államigazgatás gépezetét. Pártállástól függetlenül, merthogy az államigazgatásnak nincs pártállása. Elérték a rendőrség egyes köreit, a VPOP-t, az igazságszolgáltatás különböző területeit. Nem az egészet, tehát nem a rendőrség egészét, nem az ügyészség egészét és nem a VPOP egészét, hanem egyes embereit. Erre rámutatott a Nógrádi-jelenség; nem arra, hogy amit mondott mellette, az pontosan akkor, ott, úgy történt és úgy igaz, de elkezdődött vele valami.
Elkezdődött egy vizsgálat az államigazgatás különböző területeinek segítségével. Igaz, hogy ez a segítség mértéktartó volt. Mértéktartó volt a rendőrség segítsége, a Belügyminisztérium segítése, mert ugyan nagyon sok dokumentumot megkaptunk tőlük, több ezer oldalt, olvashattunk, bujkálhattunk a részletekben; csak néhány oldal hiányzott minden anyag végéről, az a négy-öt-hat oldalas összefoglaló, ami arról szólt, hogy a kétezer oldalban szereplő információkat leellenőrizték, abban találtak igazságokat, hamisságot meg nem igazat. Na, ezek a záró, összefoglaló jelentések véletlenül lemaradtak, vagy ami még rosszabb, soha nem készültek el.
Ezek után a belügyminiszter úr többször bírálta a bizottságot, hogy nem ellenőrzött információkat nyilvánosságra hoz, olyan információkat, amelyek előtte négy, öt, hat, nyolc évig feküdtek a belügyminiszter úr, a rendőrség asztalán. Bőven lett volna idejük ellenőrizni, kontrollálni, akár a Sándor István által elmondottakat, akár más dokumentumokban megírtakat!
(14.00)
Nem volt fontos, de azt mondták, ha most adott volna egy hetet a bizottság, akkor az egy hét alatt ellenőrizték volna az információkat. Miért nem tették meg évekig? Miért nem kaptuk meg az összegző jelentéseket?
Ugyanezt el kell mondani a nemzetbiztonsági szolgálatok vonatkozásában. Az utolsó pillanatokban előállt Demeter úr és szupertitkos körülmények között átadott dokumentumokat, amelyekről annyit elmondhatok, hogy 41 dokumentumot. Azt mondták, az már államtitkok, hogy a 41 dokumentum hány oldal volt, ezért ezt nem is tudom megmondani, csak azt, hogy egy-egy dokumentum átlagosan 2,51 oldal volt, és aki gondolja, innen visszaszámolhat.
De nem ez a baj, mert nem az oldal számít. Hanem az számít, hogy ezen dokumentumok túlnyomó része egy nagyobb anyagból néhány oldal. A nagyobbat nem adták át, képviselőtársaim! C típusú átvilágítás és mindenféle bizottsági, parlamenti felhatalmazás után megkaptunk egy oldalt, mondjuk, egy olyan oldalt - és ez nem volt köztük, elmondhatom -, hogy Tóth Károly kérdésére válaszolom, hogy a kérdését megerősítő információ nem áll birtokunkban. Üdvözlettel, aláírás. A megszólítás nem volt pontos, tehát nem Tóth Károlynak szólt a levél.
Ez mértéktartó segítség, bár ezen a helyen is szeretném Demeter úrnak megköszönni, hogy nem rakott olyan súlyos terhet a vállunkra, amit nem bírnánk elviselni, azért, mert az információ iszonyával, amit ránk rakott, nem tudnánk mit kezdeni. Ettől megkímélt bennünket Demeter úr, de jó, ha tudja a közvélemény, hogy ettől viszont nem várhatja azt, hogy a bizottság teljesen végére tudjon ennek jutni.
Végül: nagyon sok segítséget kaptunk az ügyészségtől, és azt külön szeretném megköszönni, hogy ők valóban részt vettek a munka egészében. Végig ott voltak, jelen voltak, ismereteim szerint most is jelen vannak az ülésteremben - egyedül ők. Sok segítséget kaptunk mindaddig, amíg a kérdéseink nem az ügyek legmélyebb pontját érinthetik. Addig készségesen együttműködtek. Amint azonban azt kértük, hogy csináljuk meg közösen, az ő segítségükkel azt a használható tulajdonosi térképet, amellyel tud dolgozni a bizottság, akkor a válasz már nem az volt, hogy nem, hanem csináljuk, tesszük a dolgunkat, átadjuk. Átadtak valamit, ami nagyon hasznos, nagyon jó, az ügyészség biztos tud belőle dolgozni, de egy parlamenti bizottság biztos nem.
De azért szeretném most is, ezen a helyen is az ügyészség figyelmébe ajánlani, hogy ha az alapján végzik a munkájukat, akkor az olajügyek, a korrupciós ügyek tényleges haszonélvezőit soha nem fogja utolérni. Mert akkor csak a felszín nyomozható! Mert a tulajdonos egyéni jogait, emberi jogait, mindenféle személyiségi jogait állítólag védeni kell. Neki joga van eltenni az olajmilliárdokat, de a társadalomnak nincs joga megtudni, hogy ki volt a valódi haszonélvező, de találkozhattunk takarítónővel, gépírónővel, könyvelővel, aki még börtönbe is vonult éppen, de a tulajdonosnak még a neve is államtitok, mert egyébként beperelne bennünket, és nem győznénk fizetni Pallag úr után szabadon a többi pénzt.
No, ez az a pont, amikor nem akart és nem tudott együttműködni velünk az ügyészség, amit én őszintén sajnálok. Ebből következően a bizottságunk - mivel valóban nem nyomozó hivatal - nem is tudott eljutni az ügyek lényegéig. Valamennyit megismert belőle, de a lényegig nem juthatott el, mert egyedül képtelen, a kapott segítség pedig mértéktartó volt.
Mégis, ha azt mondtam, hogy elkezdődött valami, akkor el kell mondanom, hogy mégis eljutottunk - legalábbis én úgy ítélem meg - a legfontosabb tanulságig. A legfontosabb tanulság számomra a következő: a szervezett bűnözés, az ebben rejlő társadalmi veszély sokkal nagyobb annál, mint hogy a kezelését csak az államigazgatás, az igazságszolgáltatás egymástól elszigetelt területe kezébe adjuk. Ez sokkal komolyabb ügy.
Ehhez kevés, nagyon kevés a Szervezett Bűnözés Elleni Központ létrehozása, amely továbbra is csak a felszínt vizsgálja - mondjuk, a tulajdonosokat továbbra sem -; ehhez kevés a rendőrség és a titkosszolgálatok jelenleginél is aktívabb munkája - még az is, ha együttműködnek és nem versenyeznek egymással -; ehhez kevés az ügyészség munkája, amíg nem változtat ezen a szemléletén, hogy az érdemi részhez jusson. Aki nem hisz nekem, nézze meg például a legutóbbi ügyeket, amelyeknél üldözzük az álaláírókat - látszólag ez nem olaj, de szervezett bűnözés és korrupció -, üldözzük a Josip Tot nevében aláíró álaláírókat, csak az nem érdekel bennünket, hogy ki húzta az igazi hasznot. Az egy másik dolog, azt nem üldözzük, ott már személyiség jogok vannak; nem is mondom ki a nevét.
Ezért tehát azt gondolom, hogy a legfontosabb tanulság, hogy a parlamentnek létre kell hozni egy eseti, jó esetben állandó bizottságot, amelynek az a feladata, hogy a korrupció és a szervezett bűnözés elleni munka parlamenti összehangolását és kontrollját biztosítsa. Ennek az a feladata, hogy folyamatosan regisztrálja a megtett lépéseket, folyamatosan beszámoltassa, ellenőrizze, számon kérje a rendőrség, az ügyészség, a titkosszolgálatok munkáját, megteremtse a politikai hátteret ahhoz, hogy következetes, megalkuvásmentes fellépés alakuljon ki a szervezett bűnözés, a korrupció ellen. Ezt a határozati javaslatot Juhász Ferenc képviselőtársammal a tegnapi napon beadtuk.
Abban bízom, hogy ez nem lesz a pártpolitika áldozata. Reményeim szerint mind a hat parlamenti pártnak érdeke, hogy valódi küzdelem folyjon, és ne csak a felszín ellen. Természetesen nem akarjuk, hogy ez az új bizottság nyomozó munkát folytasson, nem akarjuk, hogy szenzációkat hajszoljon, nem akarjuk, hogy a parlamenti pártok közötti politikai konfrontáció újabb eszköze nyíljon meg, és nem akarjuk, hogy az legyen a feladata, hogy megvédjen gyanúba keveredett politikusokat. Hanem az érdemi munkára nem vizsgálóbizottságot kezdeményezünk, hanem egy parlamenti ellenőrzést, parlamenti kontrollt biztosító és összehangoló bizottság munkáját kezdeményezzük. Reméljük, hogy mindannyian támogatják.
Az eddig elmondottakhoz képest természetesen szólni kell arról is, hogy elkészült egy jelentés, és ez a jelentés valamennyi képviselőtársam asztalán ott van. Azt tanultam a legfőbb ügyész úrtól, hogy a pozitívumok elvén kell fogalmazni, mert a negatív megfogalmazás hibás, káros és megrendíti a bizalmat. Ezért szeretnék pozitív dolgokat mondani.
Ez a jelentés legalább annyira jó, képviselőtársaim, mint a Legfőbb Ügyészség által elkészített tulajdonosi térkép. Legalább annyira használható, legalább annyira hatékony. Legalább annyira jó ez a jelentés, képviselőtársaim, mint a rendőrségnek az a bűnüldöző munkája, amellyel több-kevesebb sikerrel utolérte az olajbűnözőket. Szeretném elmondani: a nagyokat nagyon kis sikerrel, a kicsiket nagyobb sikerességgel, de nem hosszan. A rendőrségre nézve nem hiszem, hogy ez pozitív. Különösen azok után, hogy Dorkota úr azt mondta, hogy ez egy semmitmondó jelentés. Én meg azt mondom, hogy legalább olyan jó, mint a rendőrség ilyen irányú munkája.
Legalább olyan jó ez a jelentés, mint amilyen hatékonysággal a VPOP alkalmazta időről időre a jogszabályokat. Amikor soha nem jutott eszébe, hogy a legalább 1 millió lehet 2 is! Mondjuk, a millió forint arra vonatkozott, hogy hány forint garanciát kell biztosítani, amikor ugyanazon viszontgaranciát fogadta el 101 esetben, és az összes garancia 20 millió volt egy kft. részére. A törvények azt nem mondták ki soha, hogy fél dolgokat is el kell fogadni! Ezért mondom, hogy ez a jelentés legalább annyira jó, mint amilyen volt a törvény alkalmazása a VPOP-nál.
Itt egy mondat erejéig meg kell állni, mert Dorkota képviselőtársam azt mondta, hogy a Németh-kormánynak van egy súlyos felelőssége. Biztos. A Horn-kormánynak is és a többinek is voltak felelősségei - és a jelenlegi kormánynak is - abban, hogy nem jutottunk az ügyek teljes mélységéig. Egy biztos nem: az nem lehetett a Németh-kormány felelőssége, hogy nem úgy hajtotta végre a rendszerváltást, hogy egyidejűleg megcsinálta volna az új rendszer valamennyi alapvető törvényét. Mert ha megtette volna, akkor önök lettek volna az elsők 1990-ben, akik azt mondják, hogy mit képzel; ez a rendszer megszűnt, az a dolga, hogy adja át a helyét az újnak. Az újnak - azt hiszem, Kelet-Európában példamutatóan - átadta. Nem a Németh-kormány felelőssége, hogy az Antall-kormány három és fél-négy évig nem tudta, hogy mit kezdjen azzal a hatalommal, amit megnyert a választásokon; vagy ha tudta, akkor azt tette, aminek az eredményét ma ismerjük.
Ez a jelentés az összes negatívuma mellett azért néhány dologra egyértelműen felhívja a figyelmet. Az egyik az, hogy a jogalkotók és a jogsértők versenyét Magyarországon 1996-ig sajnos mindig a jogsértők nyerték meg.
(14.10)
Mindig megtalálták a kiskaput. Ez az anyag egyértelműen mutatja, hogy a bűnüldözés egésze fél szemmel sajnos mindig a politikát figyelte, hogy meddig menjen el, mit vegyen észre, mit ne vegyen észre, miben nyomozzon és milyen mélységig nyomozzon.
Ez az anyag vagy az egész bizottság munkája jó volt arra, hogy az országos rendőrfőkapitány is megerősítse, hogy sajnos Magyarországon egyes időszakokban differenciált módon történt a szervezett bűnözés üldözése, vagy azért, mert nem volt elég energia, vagy azért, mert voltak sajnos korrupt rendőrök, akik együttműködtek egyes csoportokkal, ezért azok mindig elkerülhették az érdemi üldözést.
Ez az anyag azért képes volt bemutatni, hogy sajnos a korrupció elérte az államigazgatás különböző szintjeit. Jelentem, ma is; éppen tegnapelőtt voltak ügyek itt, a parlament környékén. Bemutatta, hogy nagyon sok esetben a törvényalkotás a legjobb szándék mellett sem tudott minden kiskaput bezárni. De azért hadd álljak meg egy pillanatra, tisztelt képviselőtársaim! Azért olyan mégsem volt, még az Antall-kormány időszakában sem, tehát az egész előző tíz évben, mint ami tegnap történt a magyar parlamentben: névre szóló törvényt, hogy itt a kiskapu, a magyar parlament a tegnapi napig még nem hozott.
Tegnap csodálatos áttörés történt, és elmondhatom, elnök úr, mert a szervezett bűnözés is a korrupció része. Tegnap törvényt fogadtunk el a reklámozásról, többek között a dohányzás reklámozásának tilalmáról. Egy csodálatos kiskaput hagytak képviselőtársaim - gratulálok önöknek! 2001. július 1-jével újságokban, rádióban, televízióban tilos dohánytermékeket reklámozni. Egyetértek vele, helyes. Van egy apróság: azt mondták azonban, hogy az év végéig, 2001. január 1-jéig azonban az utcai hirdetőfelületeken továbbra is szabad hirdetni a dohánytermékeket. Ezek a felületek nagyobb részben a Mahir tulajdonában vannak. Úgy tudom, hogy a Mahir egy ugyanolyan nevű úriember tulajdonában van, mint az enyém, legalábbis a kezdő neve ugyanaz: Tóth. Sajnos, az én második nevem nem az, mint az övé, így nem mondhatom, mert az már megint személyiségi jog.
Uraim! Ilyenre még nem volt példa, hogy olyan törvényt hozzanak, ahol lényegileg csak egy cég számára megnyílik egy fél évre egy olyan piac, amely hatalmas értékeket hirdet Magyarországon. Azért ez még az olajozás történetében sem merült fel! Ott mindig azt mondták, ha egy állampolgár ügyes volt és kijátszotta a kiskaput, akkor ő is szőkített. De hogy megmondták volna, hogy csak egy szűk terület, csak akinek van utcai reklámfelülete, és véletlenül már az ő tulajdona, és pont a választási kampány kezdetéig hirdethet, gondolom, utána az történik, hogy a dohányreklámok helyén Orbán Viktor képe lesz látható. (Az elnök csenget.)
