VÍGH ILONA
VÍGH ILONA
VÍGH ILONA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy évvel ezelőtt e helyről üdvözöltem az olajügyekkel foglalkozó bizottság felállítását. Reméltem, hozzájárulhatok a választókörzetemben, a Szeghalmon és térségében felhalmozódott feszültségek feloldásához, és nem utolsósorban a hazai olajügyek és a szervezett bűnözés közti összefüggések tisztázásához.
Az olajügyek és a szervezett bűnözés összefüggései vonatkozásában jelentősen tisztult a kép a bizottsági munka elmúlt 11 hónapjában. Mégis egyike voltam a bizottság azon tagjainak, akik a jelentést ebben a formájában nem fogadták el - szerkezetileg, tartalmilag és egyéb tekintetben kifogásolható. Ennek az indoklásához és az általános helyzetkép megértéséhez szükséges, hogy felvázoljam a feltárt összefüggéseket, és azok alapján fejtsem ki a véleményemet.
Az olajüzletek mechanizmusa: az a véleményem, hogy egy korszakot, amely már tíz évvel ezelőtti időszak, kizárólag a kor ismeretében lehet elemezni és mérlegelni. Ha nem ezt tesszük, hamis következtetéseket vonhatunk le. A lényegét tekintve minden olajüzlet adócsalás, bármilyen módon is követték azt el. Közismert, hogy adócsalást más jövedéki termékekkel is elkövetnek, igen jelentős értékekben, például illegálisan behozott szesztermékekkel és cigarettával is. Az áfacsalások, a jogtalan visszaigénylések egyéb ügyekben is gyakoriak.
Ami az olajügyeket kiemeltté teszi: a rendkívül magas nyereségtartalom, mivel jövedéki termékről van szó; nagy tételben történő értékesítés: a hazai felhasználás több millió tonna/év; szinte korlátlan felvevőpiac a kutak, a nagyfelhasználók tekintetében; egyes vevők folyamatosan nagy tételeket vásárolnak. A fenti okok miatt az olajhoz kötődő bűnügyek viszonylag jól szervezhetőek. Mekkora a bűnözésből eredő haszon mértéke? Az olajügyletekben mindig valamilyen alacsonyabb árkategóriába eső és alacsonyabb adótartalmú vagy adómentes olajfélét értékesítenek üzemanyag-felhasználású gázolajként, mivel azonos a minőségük.
A hto és a vele kémiailag azonos gázolaj közti árkülönbözet a következőképpen alakult az elmúlt években. Az ár tekintetében 1989-ben 4,40 forint, 1990-ben 26,65 forint, 1991-ben 16,80 forint, 1992-ben 22,71 forint, 1993-ban 37,93 forint, 1994-ben 38,45 forint volt a két termék közötti különbség. Ez az árkülönbség teret adott a bűnözésnek, amelynek a megjelenését mutatja, hogy 1982 és '88 között folyamatosan csökkent a hto felhasználása, majd 1990-től a fogyasztás rohamosan megnőtt. Az államháztartás bevételkiesései a hto gázolajként történő felhasználása miatt a következőképpen alakultak: 1990-ben 12 milliárd forint, 1991-ben 8,5 milliárd forint, 1992-ben 15 milliárd forint volt a kiesés.
Meddig tartott az olajüzlet? Addig érdemes egyéb olajat üzemanyagként felhasználni, ameddig az többe kerül az áfa, az útalap, a környezetvédelmi adó vagy egyéb okok miatt.
A csalási lehetőségek: az importált hto-t nem rendeltetésszerűen, hanem üzemanyagként használják fel. Szabályosan szerzik be a gázolajat, de a halasztott vámfizetés miatt vámtartozás keletkezik.
A kétcéges játszma: egyik cég szabályosan hto-t importál, amelynek megfelelően mindent befizet, viszont gázolajként adja tovább, számlával. A legálisan alapított köztes cég nagy összegű tartozást halmoz fel, majd megindítja a felszámolást. Az adókijátszás a közbenső cégnél valósul meg, itt keletkeznek a nagy jövedelmek. Valószínűleg kisebb tételekben, sok százezren működtették az autójukat gázolaj helyett hto-val. A tulajdonra vonatkozó morál évtizedek alatt történő szétverése után ezt szinte senki se tekintette nagyobb bűnnek. Így a magánszemélyek, a kisvállalkozók, a gépkocsivezetők - ahol csak tudták - hto-t töltöttek a kocsijukba. A benzinkutak körül ez már szervezettebben folyt, hiszen az egyik tartályban hto, a másikban ugyanolyan minőségű gázolaj volt, mindaddig, ameddig a hto színezésre nem került.
A hto gázolajként történő felhasználása mindaddig nem igényelt nagyobb szerveződést, amíg a hto nem került színezésre. Az olajszőkítés, az olajszínezés bevezetése tehát szükségszerűen 1992 áprilisa után indult meg, a később ismertetendő módon.
A halasztott vámfizetések rendszerének bevezetése több szempontból igen logikusnak tűnt. Ez a rendszer számos fejlett országban jól és gyakorlatilag korrupciómentesen működik. Magyarországnak a '90-es években rendszeresen üzemanyagtartalék-problémái voltak. A KGST-ből és a Varsói Szerződésből való kiválás, a Szovjetunió szétesése, a jugoszláv háború bizonytalanná tette a folyamatos ellátást. A több csatornás és sok importőrön keresztül történő behozatal jelentősen növelte az ellátási biztonságot, mely az országnak létérdeke volt. A tőkehiányos magyar cégeknek különösen nagy szükségük volt arra, hogy pénzügyi eszközeiket az értékesítés előtt ne kössék le a vám- és adóterhek. A halasztott vámfizetést feltételekhez kötötték: vámtartozás-mentesség, büntetlenség.
A garanciák sorában kitüntetett szerepe volt annak, hogy a számlavezető bankoknak kellett pénzügyi garanciát nyújtaniuk. Ez a kormányzati döntés gyakorlatilag azt hozta anyagifelelősség-vállaló helyzetbe, aki a leginkább ismerhette a cég tevékenységét, megbízhatóságát, pénzügyi stabilitását. Ezek alapján joggal feltételezhette a törvényhozó, hogy a halasztott vámfizetés, a fejlett országokéhoz hasonlóan, az importot könnyítő és elősegítő eszközzé, jogintézménnyé válik.
A halasztott vámfizetés lehetősége azonban a gyakorlatban sok milliárdos csalások eszközévé vált. Hamis okmányok, lopott személyi igazolványok, halottak vagy hajléktalanok iratai segítségével tömegével alakultak fantomcégek, melyek vám- és adómúltja tiszta volt, és megkapták a garanciát. A számlavezető bankok részben a törvényi szabályozás hiányosságai, részben az információs rendszerek fejletlensége, de jelentős részben a saját rutintalanságuk miatt nem töltötték be a garancianyújtáshoz szükséges kontroll funkcióit.
Az olajügyek elkövetésének e válfaja jelentős mértékben átnyúlik a bankszférába, mely, mint köztudott, számos, igen nagy sikkasztási és korrupciós ügytől sújtott, hogy csak a VIP-hiteleket vagy a CW Bank legújabb ügyeit említsem példaként. A kétcéges olajügyekben mindig két kereskedelmi tranzakciót bonyolítottak le. Az első cég szerezte be a hto-nak vagy egyéb, nem adózó kőolajterméknek minősített olajat, azt viszont gázolajként adta el, jelentős adósságot felhalmozva, majd csődbe ment és felszámolásra került. A tulajdonosok persze elérhetetlenné váltak. Összefoglalóan azt mondhatjuk: az olajbűnözés a piacgazdaságra való áttérés első öt évében a szociális okok miatt szükségszerű kettős árrendszer következménye, melyben a bűnözés lehetőségeit nem sikerült kizárni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen önöket és a társadalmat is az érdekli, kik a felelősök. A válasz messze a múltba visszanyúlva keresendő. A szocializmus évtizedei a társadalom egészében szétverték a tulajdonra vonatkozó morált. A tervgazdálkodás rendszere és különösen a mesterséges árviszonyok fenntartása olyan problémahalmazt továbbított az első, demokratikusan választott kormányzatnak, mellyel szükségszerűen az eltérő értékmezők ütközőpontjába került. A kettős árrendszer lebontása ezért hatalmas akadályokba ütközött. Az állami tulajdon felbomlása, az előprivatizáció során beinduló vagyonszéthordás tovább bontotta az egyébként is gyenge morált.
(16.30)
A Németh-kormány jelentős mértékben meggyengítette a gazdasági ellenőrző szerveket, a rendőrség gazdaságvédelmi osztályait. A teljes csődbe ment szocializmus olyan áttekinthetetlen, rosszul szabályozott és kontroll nélküli tulajdonviszony-rendszert hagyott örökül, melynek törvényi szabályozása, ellenőrzése és gazdasági rendezése évekbe került. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az Antall-kormány egy szinte teljesen elsüllyedt hajón kapta meg a parancsnoki hidat, hogy próbálja a gazdaságot kikötőbe vezetni.
Az Antall-kormány egyik lehetősége olajügyben az lett volna, hogy megszünteti a kettős árrendszert, a hto-ra is ugyanannyi adó kerüljön kivetésre, mint az üzemanyagként használt gázolajra. Ennek azonban jelentős elvi és gyakorlati akadályai voltak. A korábbi "Mecalor-programban" a lakosság és a közintézmények jelentős része háztartási tüzelőolajjal fűtött. Ezt nem lehetett egy csapásra megszüntetni. A jegyrendszer bevezetése ugyan hozott eredményt, de számtalan manipulációra is lehetőséget adott, a jogtalan igények bevezetésétől a jegyek hamisításáig.
A következő szigorítás a hto színezése volt, de a bűnözők hamar megtalálták ellenszerét, a szőkítést. Az Antall-kormány időszakában a rendőrség viszonylag gyorsan lecsapott az olajszőkítőkre. Az olajezredesek ügye egyszerre tekinthető korrupciós ügynek és vagyonkimentési akciónak. Nem tekinthető politikai háttér nélkül valónak, hogy a néphadsereg egykori magas beosztású tisztjei pozíciójukat és az állami eszközöket kihasználva kezdeményezik nagy volumenű olaj szőkítését, mégpedig úgy, hogy a vegyészeti kísérleteket és technológiai kidolgozását előfinanszírozzák. Az olajezredeseket elítélték, a szőkítési technológia tovaterjedését megakadályozni már nem lehetett.
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Bűnözői láncokon keresztül terjedt el az olajszőkítés és vált országos méretűvé. A szőkítésben részt vevők sejtszerűen, csoportokban, magas konspirációs szinten szerveződtek. Az olajszőkítés már jellegzetesen szervezett bűnözés, mégpedig döntően horizontális struktúrában bizonyos csomópontokba szervezve, technológiailag pedig általában valamely tartályokkal rendelkező telephelyhez kötődve. Kiemelendő, hogy az olajtartályok birtokosai, olajezredesek, olajügybe keveredett tsz-ek az Antall-kormánynak, finoman szólva, nem voltak hívei és segítői. Az olajszőkítés persze szükségszerűen igényli az okirat-hamisítást, a számlákkal való manipulációt, mind beszerzési, mind értékesítési oldalon kapcsolatokra van szüksége, igaz, kapcsolatai nem szükségszerűen beavatottak.
Az olajszőkítéssel vagy éppen annak elszabotálásával kapcsolatos trükkök és technikák széles körben ismertek. Bizonyos válfajai igényeltek korrupt vámkapcsolatokat, illetve rendőrségi összefonódást, de nem feltétlenül igényeltek széles körű korrupciót vagy felsőbb kapcsolatokat. Számos, ma már lezárt vagy folyamatban lévő ügy mutatott ki azon helyi összefonódásokat és korrupciót. Erről beszámoltak a médiák.
A halasztott vámfizetések kategóriája a következő olajügycsoport. A fantomcégekben halasztott vámfizetéssel sok tízmilliós kifizetetlen vám- és adóterhet hagytak hátra a bűnözők. Ezek után gyakran minden nyom nélkül tűntek el, akárcsak a kétséges játszma köztes cégei. Az olajügyletek igazi nagy játszmái a színfalak mögött, fantomcégekkel, számlahamisításokkal és csődbűntettekkel zajlottak. Csak példaként említeném a Kordax, Conticar, ETL- és Energol-ügyleteket.
Az olajbűnözés felfutása, mint látható, a piacgazdaságra való áttérés mellékterméke, a kettős árrendszer fenntartásának kényszerűségéből, a szocializmusból örökölt kaotikus állapotok átvételéből, az újraszabályozás nehézségeiből adódott. A szervezett bűnözés felfutása az 1993. év végére tehető, és 1994-95-ben tetőzött, amelyet a '96. évi robbantásos ügyek követtek. Ennek az időszaknak történései már viszonylag jobban ismertek a társadalom előtt.
Szeretnék néhány szót szólni, tisztelt képviselőtársaim, a bizottság munkájáról. Az olajbizottságot Pallag László képviselőtársunk kezdeményezése hívta életre, aki a bizottság elnökeként végig irányította a munkát. Ebből következően a szakértők összeállításában és felkérésében, valamint az első hónapok üléseinek tartalmi meghatározásában szinte kizárólagos szerepe volt. A bombaként robbant, pontosabban robbantott Nógrádi-ügy hatalmas indulatokat és hullámokat váltott ki a közéletben és a társadalomban egyaránt. Utólag feltételezhetően ennek az ügynek éppen az volt a legfőbb célja, a meghallgatott ugyanis az egész bizottság számára meggyőzően hamis tanúnak bizonyult, megvádolt politikusokat, megvizsgálva a vádak nem igazolódtak. Reméljük, a folyamatban lévő rendőrségi vizsgálatok választ adnak arra, milyen háttérérdekek vezérelték a hamis tanút, kinek állt érdekében a magyar parlament orránál fogva vezetése, a politikusok és az egész politika lejáratása.
Ki kell emelni azt is, hogy a bizottságnak az egyik szakértőjét összeférhetetlenség miatt ki kellett zárnia, mivel egyszerre lett volna egy ismert és szervezett bűnözés kiépítésével vádolt vállalkozó védőügyvédje és a parlamenti bizottság legtitkosabb iratokba is betekinteni jogosult szakértője. A fenti afférok miatt a bizottság elnöke és tagjai között számos nézetkülönbség adódott mind a munkamódszerek, mind a megvizsgálandó ügyek vonatkozásában. Megjegyzendő, hogy e szakaszban kormányoldal és ellenzéki képviselők között sokszor egyetértés alakult ki.
A bizottsági munka rövid értékelése:
A bizottság munkája kétségtelen eredményeket hozott abban, hogy az olajforgalmazásról, bűnözésről sokkal jobban fellebbent a fátyol. Áttekintő képet lehetett alkotni a bűnözés mechanizmusairól és szükséges szereplőkről. Nagyságrendi becslést lehet adni a keletkezett károkról. Eloszlanak bizonyos kétségek és mítoszok gyanús halálokról és felsőbb kapcsolatokról. Jobban be lehet határolni az elkövetők körét, még ott is, ahol az ügy elévült, a tettes ködbe veszett, vagy tette ismert, de nem bizonyítható. Egyértelműen látható, hogy az olajbűnözés csak egyike a számos és nagy értékű gazdasági bűncselekményeknek, az állami vagyon sok évtizede folyó fosztogatásának. Még inkább láthatóvá vált, mekkora csődöt és kaoszt hagyott hátra a szocializmus utolsó kormánya, és milyen külső és belső fenyegetettség mellett hozta döntéseit az első demokratikusan választott kormány.
A bizottsági munka hiányosságai és ellentmondása, hogy munkájába szűrés és ellenőrzés nélkül került be egy meghallgatott és hátulról manipulált vallomás, mely hónapokat vett el a bizottság idejéből és energiájából. Számos olyan ügy is terítékre került, melyben a rendőrség, illetve az ügyészség már korábban nyomozott. A bizottság az olajbűnözéssel kapcsolatos rendszertechnikai anyagokat a munka zárásakor kapta kézhez. A fenti okok miatt a bizottságban szereplő képviselők valójában csak követőleg tudtak részt venni a munkamenet szervezésében.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt úgy érzi, hogy a jelentés csak részben adott választ a feltett kérdésekre. A Fidesz-Magyar Polgári Párt tagjai a korábbi években nem voltak olyan hatalmi pozícióban, hogy a bizottság által vizsgált ügyekben érintettek lehettek volna. Igen sajnálatos dolognak tartjuk, hogy a bizottság egyes ellenzéki képviselői, feltételezhetően pártjuk aktuális tisztségviselői választását szem előtt tartva, gyakran látványos, de kevésbé célratörő felszólalásokkal obstruálták a bizottság munkáját, mely személyes érvényesülésüket feltehetően jobban alátámasztja, mint a bizottság hatékonyságát. Az, hogy a bizottság jelentését az utolsó napon a teljes összeolvasás felénél szinte puccsszerűen megzavartatták és elfogadták, aligha tekinthető másnak, mint politikai trükknek, a parlament és a társadalom semmibevételének.
Az a jelentés tehát, melyet önök a kezükben tartanak, már a bizottság minden tagja által ismert, de nem a képviselők, hanem a háttérszakértők munkája. Sok, igen lényeges információt tartalmaz, sok helyen igen mély munka eredménye, szerkezetét tekintve azonban nem alkalmas arra, hogy a társadalmat megismert összefüggésekről átfogóan tájékoztassa, a manipulációra oly nagy teret adó ködöt eloszlassa, vagy a média közvetítésével megteremthesse a tisztánlátást. Ez a jelentés a szakértők véleménye, mely nem érte el azt az állapotot, hogy a képviselők egységes állásfoglalásaként is elfogadható legyen.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt úgy gondolja, hogy a bizottsági munka eltelt egy évéből több hónap telt el alacsony hatékonysággal és értelmetlenül, az elért eredmények fontosak, de aránytalanok a befektetett energiához képest. Jelentős idő ment egy meghallgatott körül, a bizottság akaratlanul politikai manipulációk közvetítőjévé vált. A médiákba gyakran politikai célzatú nyilatkozatok kerültek, melyeknek a valódi ügyekhez kevés közük volt. A képviselők, a szakértők, a parlamenti adminisztratív háttér biztosítása jelentős összegeket emésztett fel, nem is beszélve igen sok meghallgatott vezető személyiség idejéről és energiájáról. Az elmúlt évben ez a bizottság nem bizonyult annak a hatékony fórumnak, mely legalkalmasabb a szükséges elemzések lefolytatására. Az elmúlt időszakban a rendőrség és az ügyészség egyértelmű bizonyítékát adta annak, hogy az ügyek folynak, sőt már korábban a háttérben folytak.
(16.40)
Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság munkája véget ért, az ügyek vizsgálata azonban - megerősítem - nem ért véget, hiszen az intézmények: az ügyészség, a rendőrség, a vám- és pénzügyőrség által tovább folynak a feltárások.
Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy gondolattal szeretném zárni a beszédemet. Úgy gondolom, hogy az elmúlt években született eredmények a jövőre nézve optimizmusra adnak okot, hiszen - szeretném elmondani - a vámterhek beszedésének szabályozása az 1999-es évre eurokonformmá vált, tudják valamennyien, hogy Phare-támogatással a vám- és pénzügyőrség hatalmas összeget fektetett be infrastruktúra-fejlesztésre. Ez mindenképpen megnyugtató dolog.
A vámgarancia-rendszer szigorúbb, mint az európai uniós országokban, és ez Magyarországon indokolt is.
A halasztott vámfizetési engedéllyel rendelkezőknek 1999-ben nem volt hátralékuk. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy jó úton haladunk, és minden reményünk megvan arra, hogy az intézményrendszer is megfelelően tudja végezni munkáját.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szerettem volna én is reagálni Kóródi Mária képviselőtársnőm kérdéseire, több kérdést tett fel, azonban csak a harmadik kérdésére reagálnék, amikor is hiányolta a miniszter urakat a mostani ülésről. Úgy gondolom, hogy a miniszter urak minden bizonnyal végzik fontos munkájukat, s ez véleményem szerint helyénvaló.
Még egy gondolattal visszatérnék a tulajdonosi szerkezet hiányára, amelyet a képviselő asszony jelzett. A tulajdonosi térképről a legfőbb ügyész úr tisztán és világosan, pontosan tájékoztatta a bizottságot. Bizonyos tekintetben adatvédelmi törvények korlátozzák az ügyészség munkáját. Amennyiben ezt a feladatot kiadnánk egy bizonyos cégnek, a cég csak úgy tudná ezt a munkát elvégezni, ha törvényt sértene. Azt hiszem, hogy a törvények valamennyi képviselőre, valamennyi magyar polgárra és valamennyi intézményre érvényesek. Adatvédelmi törvényeket kellene módosítanunk ahhoz, hogy ez a tulajdonosi térkép megszülessen.
Még egyszer hangsúlyozom, hogy a bizottság munkája nem maradt félbe. Az ugyan befejeződött, de a feltáró munkát a demokratikusan működő intézményrendszer tovább végzi.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
