BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én nagyon tanulságosnak tartom ezt a vitát, mert minden benne van. Először is szeretném emlékeztetni önöket egy reklámhordozóra, egy plakátra, aminek az volt a felirata, hogy "Tessék választani!" Talán még emlékeznek rá - egy másik párt, nem az önöké, annak a pártnak Fiatal Demokraták Szövetsége volt a neve, nem Fidesz-Magyar Polgári Párt, az önök jelenlegi pártjának ehhez nem sok köze van -, volt egy politikai plakát, és azon teljesen öncélúan ábrázolódott két csók; az egyik Brezsnyev és Honecker, a másik pedig két egészséges fiatalember. Ezt például a benyújtott törvényjavaslat - hangsúlyozom, amit a kormány, az önök kormánya benyújtott - szövege szerint például be kellene tiltani, mert alkalmas szexuális ingerkeltésre, kétségkívül alkalmas. (Bánki Erik: Már akinek! - Derültség.) Ráadásul az adott plakát... (Glattfelder Béla: Honecker vagy Brezsnyev? - Közbeszólás: Ízlés kérdése. - Derültség.) Tisztelt Képviselőtársaim! Nem vicc! Amiről beszélek, és amiről itt valamennyien nevetgélünk, nagyon komoly dolog.
A tisztelt kormány, amit itt Glattfelder államtitkár úr képvisel - aki már akkor is képviselőjelöltje volt annak az időközben átalakult pártnak -, benyújtott egy olyan törvényjavaslatot, amelynek a szövege szerint azt a plakátot le kellett volna vakarni a falakról, mert törvénysértő volt. Ha ez a törvény, amit Glattfelder államtitkár úr itt képvisel, hatályban lett volna, azt a törvényt sértette volna az önök, mármint Glattfelder Béla akkori pártjának a plakátja. Nem árt ezen egy kicsit elmorfondíroznunk.
Azt gondolom, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslat szövegének az az alapvető baja, hogy a jogbiztonságot sérti. Mert ha egy ilyen, az államtitkár úr által képviselt kormány által benyújtott szöveg belekerülne a törvénybe, az lenne a következménye, hogy soha nem tudhatnák a gazdasági élet szereplői, a jogalkalmazók, hogy melyik reklámcselekményük törvénysértő, és melyik nem. Ez a legsúlyosabb probléma ezzel a szöveggel. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem egyedi eset ez ennek a kormánynak a törvényalkotási produktumai között, sőt ez elég gyakori, gondoljanak a szervezett bűnözés elleni törvényükre, ott is elmondtuk, hogy olyan szöveget hoztak be és fogadtak el, ami alapján a hatóságok önkényén múlik, hogy mikor lépnek fel és mikor nem, mondjuk, egy vendéglátó-ipari egység ellen. De itt is ugyanez a gyakorlat folyik, és ez az alapvető baj egy ilyen törvényjavaslat szövegével.
Még egyet szeretnék hozzátenni: ha a Glattfelder államtitkár úr által képviselt kormány, mondjuk, támogatja ezt a gazdasági bizottsági módosító javaslatot, ezzel egy olyan bizonyítványt állít ki önmagáról, hogy egy ilyen szöveget volt képes benyújtani ide a parlamentnek, amit a bizottságnak egy ilyen módosító javaslattal kell kijavítani, ami teljesen megváltoztatja a dolog jellegét ahhoz képest, amit ők benyújtottak, akkor az államtitkár úrnak itt lenne az ideje lemondani. Mert hiszen pazarolja a parlament idejét és valamennyiünk munkáját arra, hogy egy ilyen silány minőségű normaszöveget kell a parlamentnek rendbe hozni. Ez az első megjegyzésem.
A második megjegyzésem ezek után, hogy azt a szemléletet, amit önök itt képviseltek és képviselnek, és ami abban a szándékban megjelenik, hogy itt egyáltalán ebben a tekintetben szigorítani akarják a reklámszabályozást, Bánki Erik képviselő úrnak két megjegyzése szemlélteti számomra nagyon világosan. Az egyik: azt mondta a képviselő úr, hogy gusztustalan, tehát be kell tiltani. Igaz? (Bánki Erik: Pornográf, ezért kell betiltani.) Én azt gondolom, hogy ez nem így van. (Bánki Erik: Ez így van!) Ez nem így van! Tudniillik - és ez is végigvonul egyébként az önök egész jogalkotásán -, ha valami nekünk nem tetszik, hozzáteszem, ha valami a többségnek nem tetszik, attól azt még nem kell betiltani, legfeljebb korlátozni kell, hogy akinek esetleg tetszik, hol veheti igénybe. Egy vitaszakasszal később, a dohányreklámnál ugyanez a kérdés fog visszatérni, de ebben a tekintetben is az a helyzet, hogy az általános tilalom egy sokszínű társadalomban, ahol sokféle ember sokféle igényét kell egymás mellett kezelni, egy ilyen szemlélet, hogy "szerintünk gusztustalan - ön ugyanis ezt a kifejezést használta -, tehát tiltsuk be", szerintem nem működőképes.
(21.10)
Még egy klasszikus Bánki Erik-kijelentésre szeretnék visszatérni, mielőtt a képviselő úr elmerül a beszélgetésben. Azt a nagyon figyelemre méltó kifejezést használta a képviselő úr, hogy egy polgári társadalomban ilyet nem szabad hagyni; a "polgári társadalom" kifejezést hozta. Szeretném öntől megkérdezni, hogy amikor, mondjuk, 15 évvel ezelőtt volt két német állam Európában - emlékszik még talán erre -, a kettő közül az egyikben tilos volt a pornográfia, a másikban nem volt tilos a pornográfia. Az egyikben tilos volt a szexhirdetés, a másikban nem volt tilos a szexhirdetés, sőt ma sem az; méghozzá közforgalmú újságok hirdetési oldalain. Tessék megvenni ma egy tekintélyes német napilapot, mint a Die Welt vagy a Süddeutsche Zeitung, vagy a Frankfurte Rundschau, és fellapozni a hirdetési oldalait, ami ilyen vaskos, hogy talál-e benne szexhirdetést. Az a találós kérdésem, hogy melyik a polgári társadalom és a polgári rendszer: az NDK vagy az NSZK? No, megvan a válasz? Ön szerint az NDK volt a polgári társadalom, ahol tilos volt minden. Szerintem nem.
Azt gondolom, miközben önök azt hirdetik, hogy polgári párt, polgári Magyarország, polgári jövő, polgári társadalom, ugyanakkor olyasmit képviselnek itt, ami a Szovjetunióban, az NDK-ban, a Kínai Népköztársaságban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban és az egykori Magyar Népköztársaságban volt - a Magyar Népköztársaságban csak nagyon korlátozottan - jellemző. Akkor itt az önök világnézetében és történelmi ismereteiben valami fundamentális baj van, és ez a fundamentális baj derül ki a reklámtörvény egy apró paragrafusának a vitájában. (Dr. Szanyi Tibor tapsol.)
Úgyhogy azt gondolom, vissza kell térnünk a valódi polgári társadalom gondolkodásához. Van egy, az emberek millióinak együttélésére épülő társadalom, ahol az emberek millióiból sok milliónak az a véleménye, hogy nem szeretne pornográfiát látni az utcán, nem szeretne pornográfiát látni, ha kinyitja az újságot, és különösen nem szeretné, ha ez a gyerekének a kezébe kerülne. Ez egy jogos igény. A másik oldalon létezik egyrészt egy reklámszakma, és a reklámszakma a maga reklámját, ugyanúgy mint az egykori Fidesz kampányszakemberei, amikor figyelmet akar felkelteni, használja az egészséges férfi és női testet a maga reklámhordozóiban, sőt még használja bizonyos mértékben a kettőnek az összekapcsolódási formáit. Ezt csinálták önök a kilencvenes választási kampányban, el kell ismernem, hogy a '98-asban ezt nem tették, mert akkor már Fidesz-Magyar Polgári Párt volt a nevük. Ilyen van. Az egészséges férfi és női testet és a kettő bizonyos fokú találkozását például egy mobiltelefon-reklámkampány is használja, amivel ma minden nap találkozunk az utcán, a rádióban, a tévében és mindenütt.
Szabad-e ezt csinálni, belefér-e ez a reklámszakmába? Azt gondolom, hogy azokban a szabad országokban, ahol piacgazdaság van, belefér. Önök meg ki akarják belőle venni azzal a törvényjavaslattal, amelyet Glattfelder államtitkár úr előttünk képvisel. Azt gondolom, ez nem megy; már ha ilyen szabad országot akarnak Magyarországon, és nem olyan polgárit, mint amilyenre a képviselő úr gondol, mint az NDK, a Kínai, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, akkor ez nem megy.
Tehát azt gondolom, hogy az a szabályozás, amit önök itt akarnak csinálni, és amit Ivanics képviselő úr tovább akar szigorítani, az nem megy, ha önök piacgazdaságot akarnak és reklámpiacot akarnak. Akkor nagyon meg kell gondolni, hogy azon a korlátozáson túl, képviselő úr, amit a jelenlegi hatályos törvény is tartalmaz - ami a kezünk nyomát viseli, ezt el kell ismernem, és vállalom is a hatályos törvényt e tekintetben -, azon túl kell-e ilyen korlátozást csinálni. Ez a dolog egyik fele.
A dolog másik fele az, hogy nem tudom, tudnak-e róla, született Magyarországon egy törvény, amely a prostitúciót legalizálta. Ezt a törvényt önök hozták. Mi is megszavaztuk volna, ha nem teszik egy csomagba sok minden mással, így azonban nem tudtuk megszavazni. Nem azért, mert szeretjük a prostitúciót, hanem mert ebben a kérdésben önökhöz hasonlóan azt gondoltuk, hogy nem tudjuk megszüntetni. A Kínai Népköztársaságban, a Szovjetunióban és a Német Demokratikus Köztársaságban úgy tettek, mintha meg lehetne szüntetni. Mi tudjuk, mert már okosabbak vagyunk, mint ötven évvel ezelőtt Magyarországon, hogy nem tudjuk megszüntetni. Ezért kidolgoztunk a Belügyminisztériummal egy szabályrendszert erre. Ez azt jelenti, tisztelt képviselő úr, hogy a szexpiac létezését tudomásul vettük; nem szeretjük, de tudomásul vettük. Tudomásul vettük, hogy egy szabad országban létezik olyan, hogy szexuális szolgáltatások kereskedelme. Ha ez így van... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nincs időkeret!
