DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Kicsit vártam, hogy rá tudunk-e térni a konkrétumokra, de örömmel látom, hogy ez bekövetkezett.
Szóval a korábbi felszólalásomban elmondottakhoz hasonlóan és látva bizonyos próbálkozásokat, főképpen, amelyek különböző módosító indítványokban szerepelnek, jogharmonizációs szempontból indokolt lenne néhány megjegyzést fűznöm dr. Latorcai János és Ivanics Ferenc képviselőtársaim egy-egy módosító javaslatához, amelyek a gazdasági reklám definícióját érintik, és amelyek a T/3263/34. és 31-1. számokon kerültek benyújtásra.
A megtévesztő reklámozás szabályait megállapító 84/450. EGK számú irányelv azt is meghatározza, hogy a közösségi szabályok érvényesítésekor mi tekintendő reklámnak. Az irányelv 2. cikkelyének (1) bekezdése értelmében reklámnak tekintendő az olyan, kereskedelemmel, üzleti tevékenységgel vagy foglalkozással összefüggő tájékoztatás, amely valamely áru vagy szolgáltatás értékesítésének, eladásösztönzésének céljával kerül közzétételre. A reklám célja tehát az eladásösztönzés, és nyilván ennek érdekében teszi közzé a reklámozó a hirdetését. Ezzel szemben Latorcai János képviselőtársunk módosító javaslata szerint reklámnak Magyarországon az áru vagy vállalkozás ismertségét előmozdító tájékoztatás minősülne; Ivanics Ferenc képviselőtársunk indítványa szerint pedig az eladásösztönzés célú tájékoztatás vagy pedig az ismertséget előmozdító tájékoztatás.
A jelzett módosító javaslatok elfogadása esetében így az Európai Unió irányelveiből átvett megtévesztő és összehasonlító reklámozásra vonatkozó szabályokat Magyarországon például akár a pilótajátékokat szervező vállalkozás botrányos bukását bemutató újságcikkre is alkalmazni kellene. Függetlenül ugyanis attól, hogy a vállalkozás botrányos csődjéről vagy inkorrekt eljárásáról szóló újságcikk nem segíti elő a vállalkozás szolgáltatásának igénybevételét, a vállalkozás ismertségét, híressé vagy rosszabb esetben hírhedté tételét azonban igen. Nos, az említett módosító javaslatokkal így mindössze az érhető el, hogy a jogharmonizációs közösségi szabályozást többnyire nélkülöző rendelkezéseket nem a közösségi jogban szabályozott szolgáltatásra, vagyis a reklámra alkalmaznánk.
Egyébként a törvényjavaslat számos további rendelkezése, amelyeket módosító javaslatok is érintenek, apróbb-nagyobb jogharmonizációs pontatlanságban szenved. Ez persze betudható az előkészítés nagy részét képező különböző fordítási munkák hibáinak, talán a nyelvtudás hiányosságainak is, mármint az előterjesztő részéről. Mint tudjuk, ezzel a problémával már számtalan alkalommal küszködött az Országgyűlés, legutoljára tavaly ilyenkor az akkori országjelentés kapcsán.
Nos, kedves képviselőtársaim, az önök figyelmébe ajánlom Podolák György és Kálmán András képviselőtársaink T/3263/23. számú módosító javaslatát, amely a megtévesztő reklám definíciójának jogharmonizációs szempontból is indokolt módosítását tartalmazza. A módosítás a 84/450. EGK irányelv 2. cikkének (2) bekezdésében található közösségi jogi fogalommal kíván összhangot teremteni. A megtévesztővé minősítést ugyanis a közösségi jogban nem az egyes fogyasztó megtévesztésének puszta lehetősége, hanem annak valószínűsége alapozza meg. A közösségi jogalkotó tehát figyelembe vette, hogy fogyasztó és fogyasztó között bizony lényeges különbségek lehetnek, és egy bizonyos szinten túl tényleg értelmetlen a fogyasztó védelmére irányuló túlzott atyai gondoskodás, amint egyébként ez itt számtalan egyéb módosító javaslatból is kitűnik.
A szemléletbeli különbség abban foglalható össze, hogy amíg a törvényjavaslat szerint megtévesztendőnek tekintendő a reklám, ha elképzelhető olyan fogyasztó, akit esetleg megtéveszt - majd még erre is tudnék példát mondani -, addig az EU-irányelv és az említett képviselőtársaim módosító javaslata, hadd fogalmazzak így, finoman tükrözi, hogy az a megtévesztő reklám, amely az átlagos fogyasztót téveszti vagy tévesztheti meg.
Megemlítendő még, hogy Zakó László képviselőtársam T/3263/36. számú módosító javaslatában megtévesztőnek minősítené még az olyan reklámot is, amely a termék bármely lényeges tulajdonságát elhallgatja. Nagy baj lenne, ha ez így lenne, mert így gyakorlatilag minden, a napjainkban megjelenő reklám megtévesztő lenne, hiszen a reklámot általában elég ritkán fogják fel a reklámozók úgy, mintha abban a reklámozott áru jellemző, kimerítő felsorolását kellene nyújtania. Gondoljuk arra, hogy egy kávé esetében az összes létező milligrammot és per szekundomot meg egyebet fel kellene sorolni. A módosító javaslat elfogadása esetén tehát e kérdésben is olyan szabályozás születne, amely a tárgykörre vonatkozó közösségi joganyaggal tételesen is ellentétes.
(19.50)
Hiszen aránytalanul korlátozná a reklámozás szabadságát, ráadásul még az elfogadható közérdekvédelmi indokok felsorolása nélkül is.
Szóval, tisztelt képviselőtársaim, az a helyzet, hogy mindezekkel a vonatkozásokkal lépten-nyomon a túlszabályozás problematikájába esünk, pápábbak akarunk lenni a pápánál, túl akarunk lőni mindazon az acquis communautaire-nek nevezett közösségi joganyagon, aminek az átvételére hivatkozunk. Magyarul: tételesen és szemléletben egyaránt ellentmondunk annak az elvnek, hogy mi az Európai Unió teljes jogú tagjai akarunk lenni, hiszen magunkat korlátozzuk, szerintem teljesen feleslegesen.
Arról nem is beszélve, hogy ez a rengeteg, mindenféle túlbuzgósági szándékból fakadó túlszabályozás belevisz minket abba a szituációba, hogy igen, mi magunk fogjuk korlátozni az egységes belső piac zökkenőmentes működését, mi magunk helyezzük magunkat tulajdonképpen az egységes belső piacon kívül. Ez az, ami tételesen és szemléletében is ellentmond bárminemű uniós jogharmonizációnak vagy csatlakozásnak.
Nagyon szépen köszönöm, elnök úr.
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
