FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. A Belügyminisztérium fejezetében már az eddigi módosító indítványaink kapcsán is különös hangsúlyt helyezett a Magyar Demokrata Fórum a tűzoltóságok kérdéskörének, helyzetének javítására. Ezen belül is nem győztük számtalanszor ismételni, hogy a magyar közvélemény előtt elég nehezen érthető az a sokfajta tűzoltóság, ami létezik, és ezen belül is a köztestületi tűzoltóság volt, amely kezdeményezésünkre, az elfogadott indítványok hatására, egy nagyobb összegű támogatást kapott 2001-ben és 2002-ben. Azonban az alapokat minden bizonnyal azok az önkéntes tűzoltó-egyesületek adhatják minden tűzoltóságnak, amelyek rendkívül nehéz körülmények között végzik munkájukat.
Tudjuk, hogy az önkormányzati hivatásos tűzoltók és az önkormányzati köztestületi tűzoltóságok most már - az indítvány elfogadásának következtében - tűrhető helyzetben, tűrhető anyagi körülmények között - habár ez az anyagi körülmény sosem elég, de mégis tűrhetőnek kell minősíteni - végzik, végezhetik majd munkájukat. De a tűzoltó-egyesületek, amelyek a legnagyobb számban megtalálhatók a településeken, és több mint száz évre visszavezethető az egyesületi formájuk, olyan különleges egyesületek, ami nem hasonlítható össze egyéb egyesületi formákkal, és ezért indokoltnak tartjuk, hogy az állami támogatásuk nagyobb legyen. Miért szükséges ez? Azért, mert ezek az egyesületek képezik annak az alapját, hogy majdan az önkormányzati köztestületi, majd pedig a hivatásos tűzoltók egyáltalán állománybeli tagot föl tudjanak venni, és valaki hajlandó legyen abban az életformában olyan fizetésért tűzoltómunkát vállalni és olykor kockáztatni saját testi épségét is. Ezek az egyesületek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy kialakítsák a fiatalokban, az önkéntesekben a védekezés szükségességének az érzését, az egymás megsegítésének szükségességét és a bajtársiasságot, ami nagyon fontos a tűzoltóságok életében.
Mindemellett természetesen tudjuk, hogy az egyesületek nem olyan technikai felszereltséggel állnak rendelkezésre a védekezésnél, mint a hivatásos vagy a köztestületi tűzoltóságok. Azonban az összes statisztika birtokában nyugodtan állíthatjuk, hogy sok esetben a riasztás helyére hamarabb odaérnek, merthogy közelebb vannak a helyszínhez ezek az egyesületi tűzoltókocsik és azok személyzete, mint a messzi körzetközpontoktól érkező hivatásos vagy köztestületi tűzoltóságok.
Ezek az egyesületi formában működő tűzoltók elvileg semmilyen hivatalos anyagi támogatásban nem részesülnek; valóban egyesületi formában, szinte az életformájuknak tekintve végzik ezt a munkát. Nagy baj lenne, ha a későbbiekben, amikor a tűzoltók folyamatos munkájának fenntartása érdekében továbbra is biztosítani kellene a személyi létszámot, nem lenne utánpótlás. Ebben, mint mondtam, nemcsak a bér az egyedüli fontos kérdés, hanem az a szellemiség, amelyet leginkább manapság a tűzoltó-egyesületeknél tapasztalhatunk.
Fölvállalták és végzik, hogy a szabadidejük egy részét a tűzoltó-egyesületek klubhelyiségeiben és rendezvényein töltsék el, ott társasági, valamint versenyeztetési gyakorlatokon vesznek részt. Ezekre a versenyeztetésekre természetesen ugyanúgy pénz kell, mint ahogy sok mindenre pénz kell, de egyben egy olyan generációs utánpótlásról gondoskodnak, amire a hivatásos és köztestületi tűzoltóságoknak a továbbiakban is mindenféleképpen szükségük lenne.
Nagyon nehéz azt mondani, hogy ezek az egyesületek a legmagasabb szintű technikával és szakképzettséggel rendelkeznek, mégis, mint említettem, nem képzelhető el manapság olyan komoly baleset, katasztrófa, belvíz, árvíz elleni küzdelem, amelynél a tűzoltó-egyesületek a teljes technikai eszközükkel és a teljes személyzetükkel föl ne vonulnának. Ezek az emberek - mint említettem - teljesen mást végeznek főállásban, ugyanakkor a riaszthatóság teljes mértékben megvan náluk, bármikor otthagyják az addigi munkahelyet, ha éppen szükséges, a baleset vagy a kárelhárítás helyszínére sietnek.
(16.40)
A módosító indítványomban fogom javasolni, hogy a Belügyminisztérium fejezetéből, az eddig elég nehéz körülményeken való változtatás szándékával, mintegy 100 millió forint kerüljön át a tűzoltó-egyesületekre. Erre annak érdekében van szükség, hogy a költségvetési ellehetetlenítésükkel ne szakítsuk meg azt a hagyományt, amely - mint említettem - több mint száz évre vezethető vissza, és vegyük figyelembe azt a kényszerűséget, hogy márpedig a tűzoltók munkájára nagyon nagy szükség van, ugyanakkor éreztessük azt, hogy az általuk, szinte semmi pénzért végzett munkára továbbra is szükség van. Igazából a lakosság körében akkor tudja meg valaki, hogy mekkora szükség van a tűzoltóságra, amikor elszenvedte az első káresetet, legyen ez belvíz - amelyről az utóbbi két évben, azt hiszem, mindenki megtudta, hogy mit jelent -, vagy legyen ez akár egy tűzeset, egy katasztrófa. Ilyen esetekben a leghadrafoghatóbb állomány, ezt biztosan állíthatjuk manapság, a tűzoltóság.
Tehát arra kérném a képviselőtársaimat, hogy a tűzoltó-egyesületek további munkáját támogassák. Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiból.)
