KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ebben a vitaszakaszban a 46. módosító javaslatról a 104. módosító javaslathoz kapcsolódóan, illetve a 127. módosító javaslatról szeretnék szólni.
A 46-os nem az én módosító javaslatom, hanem a kormánypártok képviselői adták be, s mindenképpen szóba kell hozni annak érdekében, hogy lebeszéljem a kormánypártokat ennek a támogatásáról. Ez ugyanis felhatalmazná a földművelésügyi minisztert arra, hogy az ő fejezetén belül bizonyos átcsoportosításokat végezzen el, méghozzá úgy, hogy a piacrajutási támogatások megtérülése alcímen belül egy bevételi előirányzatot hozzon létre, és ennek terhére a piacrajutási támogatások kiadási előirányzatát növelje.
A költségvetési bizottságban nagy vita volt erről a módosító javaslatról. Tudjuk azt, hogy az elmúlt évek során a bevételi előirányzat, amit egyébként költségvetési törvény rögzített, és nem a miniszter kreált magának - mert most ez a különbség a korábbi időszak és a mostani szabályozás között, ha elfogadjuk a Mádi képviselő úr és a Font Sándor képviselő urak javaslatát -, akkor sem teljesült. Most lehetőséget kínálunk arra, hogy egy fiktív számot kreáljon a költségvetésben a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter - ne legyen illúziónk, ezt ő meg fogja tenni -, mert ennek a terhére bizonyos kiadási előirányzatokat növelhet. Azt gondolom, hogy okulva az elmúlt évek tapasztalatából, ilyen felhatalmazást az Országgyűlés nem adhat.
A következő a 104. módosító javaslat, ami nem kifejezetten a mostani vita tárgya. A közalkalmazottakkal kapcsolatos, olyan módosító javaslatról szeretnék beszélni, amit már egyrészt benyújtottam, de a Ház a korábbi időszakban elutasított, mégis úgy gondolom, hogy egy módosító javaslattal, ami nem fog érinteni fejezeti főszámot, el kell végezni a szükséges korrekciót. Nevezetesen erre azért van szükség, mert az 1999 óta közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonyban foglalkoztatottak bérezésével kapcsolatban hozott jogszabályi rendelkezések nemhogy korlátozták volna, hanem felerősítették a kedvezőtlen munkaerő-piaci hatásokat.
A közalkalmazotti bértábla '99. évi befagyasztása - miközben az infláció, tudjuk, hogy 10 százalék körüli volt -, a nulla százalékos dologi automatizmust tartalmazó 2000. évi költségvetés azt eredményezte, hogy 2000 első félévében a mintegy 790 ezer fős közszférában foglalkoztatottak átlagkeresetének növekedése kétharmada volt a versenyszféráénak.
A tervezettet meghaladó infláció miatt a költségvetésben foglalkoztattak reálkeresete - a kedvező gazdasági eredmények ellenére - nemhogy növekedett volna, hanem csökkent. S ez a kör teszi ki a nemzetgazdaságban foglalkoztatottaknak csaknem egyharmadát.
Itt szeretném felhívni a figyelmet a KSH legutóbbi jelentésére, amelyik világosan megmondja - persze most Mádi képviselő úr nincs itt a teremben és nem figyel oda -, hogy bizony a reálkeresetek az egy évvel ezelőttihez képest a költségvetési szférában 0,6 százalékkal csökkentek 2000 első három negyedévében. Ijesztő ez a szám, tisztelt képviselőtársaim! Éppen ezért azt gondolom, még nem késő: hozzá kell nyúlnunk továbbra is a 3. számú melléklethez, módosítani kell, a fejezeteken belül forrásokat kell teremtenünk arra, hogy a reálkereset-növekedés 2001-2002-ben megvalósuljon.
A jelenleg hatályos és a benyújtott tervezet intézkedéseinek összeredőjeként tömegesen fordulnak majd elő olyan esetek, amikor kezdő, alacsony szakképesítésű alkalmazottak bére azonos lesz vagy minimális mértékben fog eltérni a hosszabb szolgálati idővel, nagyobb gyakorlattal rendelkező szakdolgozók, illetve diplomások bérétől. Ez elfogadhatatlan, miként az is, hogy azonos képzettségű foglalkoztatottak béreinek emelése között jogszabályban előírtan különbség legyen csak azért, mert a munkaköri feladataik különböznek, miközben a közfeladatot ellátó intézmény működéséhez tevékenységük nélkülözhetetlen. Én ezt kiküszöbölő módosító javaslatokat fogok benyújtani, kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy támogassák majd a javaslataimat.
S végül a 127-esről, a költségvetési bizottság módosító javaslatáról: augusztus 31-én volt a Magyar Televíziónak több mint 7 milliárd olyan adóssága, amit most elengedünk. Most azt írják, hogy november 30-ai fordulónappal elengedünk 9 milliárd 540 millió forint felhalmozott adósságot. Elfogadhatatlan a költségvetési bizottságnak ez a javaslata! A bizottsági ülésen világossá vált számunkra az, hogy nincsen semmiféle kibontakozási terve a Televíziónak a válságmenedzselésre. Világossá vált az, hogy a felhalmozott tartozásnak megvan a fedezete, hiszen az ÁPV Rt.-től megkapott bevételt nem arra a célra használták fel, amire az Országgyűlés előirányozta. Tehát tisztelettel javaslom képviselőtársaimnak, hogy fontoljuk meg a 127. javaslat elfogadását, és majd nyilván a vitában rá fogunk világítani arra, hogy milyen más, fontos célokra kellene azokat az adóbevételeket felhasználni, ami következik a Magyar Televízió adósságelengedésének esetleges korrigálásából.
(15.10)
Vagyis elégedjünk meg azzal, amit már első körben elfogadtunk, a 7,2 milliárddal, és ne engedjünk el 9,2 milliárd forint adósságot a Magyar Televíziónak. Majd a későbbiek során erre vissza fogunk térni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
