BAKONYI TIBOR
BAKONYI TIBOR
BAKONYI TIBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az I. fejezet mindjárt egy komoly kötelemmel kezdődik. Az írja az I. fejezet, hogy "a sportoló köteles". A mi frakciónk azt gondolja, nem biztos, hogy szerencsés ilyen megfogalmazással kezdeni egy törvényt, és azt gondoljuk, hogy a sportolás egy civil tevékenység. Mint civil tevékenységet nem lehet kötelező feladatokkal ellátni a törvényben.
Felhívnám a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy az 1. § d) pont szerint "annak a sportszervezetnek az érdekeit figyelembe venni, amellyel tagsági vagy szerződéses viszonyban áll", e pont azt mondja, hogy nem fontos a nemzeti érdek, nem fontos a válogatottban való szereplés, hanem egyetlenegy fontos dolog van: az üzlet. Vagyis aki üzleti kapcsolatban áll a sportszervezettel vagy annak vállalkozásával, annak az érdekét kell elsődlegesen figyelembe venni. Mi ezzel nem értünk egyet. Mi azt gondoljuk, hogy a legfontosabb érdek a nemzeti érdek, a válogatott érdeke.
Azt gondoljuk még az 1. § c) pontja kapcsán, hogy nem lehet törvényileg kötelezővé tenni a sportág hazai és nemzetközi versenyszabályzatában vagy egyéb szabályzataiban foglaltakat és azok betartását. Azzal egyetértünk, hogy ezeket a szabályzatokat a sportszervezetekre és a sport egészére kötelezővé kell tenni, de mivel ezek a hazai és nemzetközi versenyszabályzatok törvényileg nincsenek ratifikálva, kihirdetve, azt gondoljuk, hogy ezt nem kell törvényileg szabályozni. Eddig is törvényi szabályozás nélkül mindenki figyelembe vette a hazai és nemzetközi versenyszabályzatban foglaltakat.
Azt gondoljuk, hogy törvényileg nem kellene az 1. § a) pontját megjeleníteni, amely a fair playről szól. Ennek a szellemiségével, tartalmával egyetértünk, de azt gondoljuk, hogy törvénybe nem kellene foglalni; talán a preambulumban lehetne erre utalni. Azt azért megkérdezem - itt egy csomó jogtudós van -, hogy mi van akkor, ha valaki ezt a fair playt nem tartja be. Van ennek jogi következménye?
A 2. §-ban gyakorlatilag van egy nagyon érdekes gondolat, amely úgy szól, hogy az országos sportegészségügyi hálózat működtetése állami feladat, amelynek költségeire a fedezetet a központi állami - eddig egyetértünk -, valamint a társadalombiztosítási költségvetésben évente biztosítani kell. Tehát ha állami feladat, akkor miért kell bizonyos meg nem határozható részt a társadalombiztosítási költségvetésből biztosítani? Számunkra ez nem elfogadható. A törvény nem mutat rá az arányokra, és nem tisztázza, hogy kinek milyen feladata van, és a tb-költségvetést, azt gondolom, ezzel nem lehet módosítani.
A törvény II. fejezete kitér az amatőr sportolói sportszerződésre. Azt gondoljuk, nem kellene ezt törvényileg ennyire részletesen szabályozni, hiszen akkor ezután az amatőr bűvészre, az amatőr szakácsra is majd valamilyen törvényt kell alkotni azért, mert amatőrként végzi ezt a tevékenységet. Azt gondoljuk, hogy ez egy egyoldalú szabályozás.
Ugyancsak szeretném elmondani azt, hogy gyakorlatilag valaki versenyen csak versenyengedéllyel indulhat, méghozzá olyan versenyengedéllyel, amit a szakszövetség ad ki. Olyan versenyző versenyezhet, aki vagy sportegyesületben tag, vagy vállalkozás keretében végzi ezt a tevékenységet. Nemegyszer az életben előfordul olyan helyzet, hogy valaki egy versenyen sportegyesületen kívüliként vagy vállalkozáson kívüliként elindul. Mi azt mondjuk, hogy ezeknek valamilyen rajtengedélyt kell biztosítani. Azt gondolom, sok ilyen szituáció van, tehát az életet ajánljuk figyelembe venni.
Ugyanakkor megjegyezzük, hogy van egy olyan kategória, a diáksportkörök kategóriája, akik amatőr sportolók, akik nem bejegyzett sportegyesületben sportolnak, akik tulajdonképpen nem vállalkozás keretében sportolnak. Akkor az ő számukra a versenyszerű sportolási lehetőség elveszik? Ma a versenysport és a szabadidősport egyik legnagyobb bázisa a diáksport, erre szeretnénk a figyelmet felhívni.
Ugyanakkor szintén felvetjük azt, hogy a versenyengedély kiállításáért megállapított díjat kell fizetni. Mi ezzel nem értünk egyet, hiszen ne mondja ki kötelezően a törvény azt, hogy díjat kell fizetni. Mondja azt, hogy lehet díjat fizetni, mert ha a törvény mondja ki egy amatőr civil szervezetnek, hogy mit kell tennie, akkor mi úgy gondoljuk, hogy beavatkozik az ő civil ügyeibe. De ugyanakkor lehet olyan amatőr verseny, amit mondjuk, a fogyatékosok sportjánál űznek - ne kössük ki számukra a kötelező díjfizetést!
Azt gondolom, nagyon fontos tétel a 6. §-nál a nyilvántartást vezető rész. Ezt az adatvédelmi törvénnyel egyeztetni kellene, hiszen nem gondoljuk, hogy a versenyengedéllyel rendelkező amatőr sportolókról a szakszövetségnek, illetve a szövetségnek nyilvántartást kell vezetnie.
Fontos még felvetnünk, hogy az amatőr sportoló a sportszerződés érvényessége alatt csak sportszervezet hozzájárulásával igazolható egy másik sportszervezethez. Véleményünk szerint ez nem áll összhangban az EU-elvekkel. Ismerjük a Bosman-ügyet vagy most Balogh Tibor átigazolási ügyét. Ez a passzus homlokegyenesen más gyakorlatot mutat. Nekünk az EU-jogharmonizációt kellene követni.
Ugyanakkor megjegyzem, a nevelési költségtérítés, az "amatőr sportoló kinevelése" című kategória számunkra nem értelmezhető. Vajon egy szenior sportolónak vagy egy mozgássérült amatőr sportolónak mi a kinevelési költsége? Tessék mondani, ki állapítja meg és hol állapítja meg és miként történik ez a dolog?
A III. fejezet 8. §-a szerint a munkaszerződés csak határozott időtartamra köthető. Azt gondoljuk, hogy ez a munka törvénykönyvével ellentétes. Valamint nem értünk egyet azzal, hogy hivatásos sportoló sporttevékenység folytatására sportágában további jogviszonyt nem létesíthet. Ez azt jelenti, hogy egy tornász, egy vívó, egy asztaliteniszező nem létesíthet a saját sportágában, mondjuk, bemutató versenyre vagy bármilyen, akár karitatív célú versenyre szerződést, hiszen ezt a törvény számára tiltja. Igaz, van egy kitétel: "a klub engedélyével". Vajon minden egyes esetben el kell-e menni a klubhoz, a szövetséghez ezeknek az engedélyeknek a megadására?
A 10. §-nál van egy nagyon fontos elvi kérdés. Azt írja ez a paragrafus, hogy január 1-je után kereskedelmi ügynök közvetítésével oldható meg a hivatásos sportolók átigazolása - mi ezt csak emberkereskedelmi ügynöknek nevezzük. Ugyanis a törvény nem jelzi azt, hogy milyen kritériummal kell rendelkeznie az ügynöknek, nem jelzi azt, hogy miért kivételezett az, aki a külföldi szakszövetség engedélyével bír, és neki egyébként nem kell semmilyen magyar feltételnek megfelelni. Ha jól értem, ez a paragrafus a labdarúgásra lett kitalálva; azzal talán egyet is tudunk érteni. De mi van a többi sportággal, amelyek ezt a feltételt nem tudják biztosítani? Úgy látom, ez piacosítás, itt egy olyan szektor keletkezik, ahol a nagyon szűkös pénzügyi forrásokból ismét valakik sok pénzt keresnek, sok pénzt visznek el. Ezért mi ezzel nem értünk egyet, és azzal sem értünk egyet, hogy a labdarúgáson kívül a többi sportágra ezt a feltételt kötelezővé teszik.
Gyakorlatilag a legszebb és legnagyszerűbb példája a szakértelemnek - felolvasom - a 11. § 4. pontja: "Az a hivatásos sportoló, aki hivatásos sportolói versenyengedéllyel rendelkezik, ugyanazon sportág amatőr versenyrendszerében nem vehet részt."
(22.50)
Hát gratulálok! Kérem szépen, ez azt jelenti, hogy hivatásos sportoló nem mehet az olimpiára. Azt gondolom, ez a dolgok teteje, a szakértelem teteje, hogy a hivatásos sportolókat gyakorlatilag eltiltjuk az olimpiától. Szeretném mondani, tisztelt Ház, hogy a sportág amatőr versenyrendszerébe tartozik az olimpia, az Európa-bajnokság és a világbajnokság! Remélem, azokat az ellenzéki módosító indítványokat a tisztelt Ház támogatni fogja, amelyek erre vonatkoznak.
Talán még a 12. § 1. pontja: sporttevékenység alkalmanként egyénileg vagy szervezett formában egyaránt végezhető. Véleményem szerint sporttevékenység nemcsak alkalmanként egyénileg, hanem rendszeresen is végezhető, illetve nemcsak szervezett formában végezhető, hanem egyénileg is végezhető. Tehát itt fel vannak cserélve a szavak, és az értelem teljesen mást mond.
Még ugyanennél a paragrafusnál a 4. pont: "a sportoló a sportszervezet és a saját adottságaihoz igazodó mértékben igényelheti a sportszervezettől az eredményes sporttevékenységhez szükséges felkészülési és versenyzési lehetőség biztosítását" megfogalmazásáról szól. Szeretném megkérdezni jogvégzett képviselőtársaimat: tessék mondani, a "saját adottságaihoz igazodó mértékben" törvényileg mit jelent? Mert ez szerintem megfoghatatlan dolog.
Az is megfoghatatlan dolog, hogy mindenki pénzeszközökkel is hozzájárul a sporttevékenysége gyakorlásához. Mi azt mondtuk, hogy nem hozzájárul, hanem hozzájárulhat. Azt gondolom, ha a sportért minden esetben fizetni kell, akkor ez nem mindenki számára elérhető, hanem gyakorlatilag csak egy bizonyos, tehetős réteg számára elérhető dolog. Ez a 12. § végén található.
A 13. §-ban gyakorlatilag egy furcsa jogi képződmény jön létre. Azt mondja a törvény, hogy a sportegyesületnek lehet egy jogi személyiséggel felruházott szakosztálya is, amelyik gazdálkodásilag és számvitelileg elkülönülten tud működni.
Ezzel tulajdonképpen egyet is lehetne érteni, de a törvény többi részében beszél egy másfajta jogi lehetőségről. Azt mondja, lehet még kétfajta tagozata is, amelyik jogi személyiséggel fel van ruházva. Az egyik a hivatásos tagozat, a másik gyakorlatilag az amatőr tagozat.
Ami még érdekes, hogy ezután nem a sportszövetségek fogják kiírni a versenyeket, az országos bajnokságokat, illetve a magyar kupát, hanem a törvény értelmében a tagozatok fogják kiírni. Számomra érthetetlen, hogy ezután miért nem a szövetségek fogják kiírni, hiszen azért jöttek létre az egyesületek szövetségéből, hogy ezt a versenyrendszert lebonyolítsák.
Még a 13. § 5. pontjában található egy nagyon érdekes dolog, hogy az előbb említett szakosztálynak a sportegyesület többségi tulajdonában kell állnia. Tisztelettel kérdezem képviselőtársaimat: ha van egy civil egyesület, s a civil egyesület saját magán belül létrehoz egy önálló jogi személyiséggel bíró szakosztályt, akkor hogyan lehet annak többségi meg kisebbségi tulajdona? Szerintem erről szó sem lehet. A civil egyesületen belüli civil szakosztálynak csak többségi tulajdonosa lehet az egyesület, kisebbségi nem.
A sporttevékenységtől való eltiltás kapcsán tulajdonképpen hangosan feltennék egy kérdést: vajon aki ezt hivatásszerűen gyakorolja, el lehet-e tiltani ettől a tevékenységtől? Gondolom, mindenképpen lehet más büntetőszankció, de a tevékenységtől való eltiltást, a kereseti lehetőségtől való eltiltást, a megélhetéstől való eltiltást nem tudom, meg lehet-e tenni.
Még a 16. § 5. pontjában van egy nagyon érdekes mondat. Azt mondja: a szakszövetség a sportfegyelmi eljárást az általa kiírt vagy szervezett versenyen részt vevő sportszervezet hivatalos képviselőjeként megjelölt sportszakemberrel szemben folytathatja le. Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy nem a valódi vétkest bünteti meg, hanem azt, aki a sportegyesület jogilag bejegyzett vezetője? Tehát ha történik egy sportszabálytalanság, mondjuk, versenyen kívül, verseny után vagy versenyen belül, álló időben, akkor ezért nem a vétkest büntetik, hanem az egyesület képviselőjét? Mi ezzel nem értünk egyet.
A sportfegyelmivel kapcsolatosan gyakorlatilag sok olyan dologról van szó, amivel egyetértünk, hogy ezeket a kérdéseket szabályozni kell, de sok olyan tétel van, amiről azt gondoljuk, hogy nem kellene törvényileg szabályozni; a szabályozást rá kellene bízni a sportszövetségekre, hogy ők döntsék el ezeket a szabályozásokat.
A 18. § 2. pontját felolvasom: ha a sportági nemzetközi szakszövetség vagy a szakszövetség a sportolóra, a sportszervezetre vagy a sportszakemberre sportfegyelmi büntetést szabott ki, ezt a sportszervezet köteles végrehajtani. Azt gondoljuk, az alkotmány 70. § k) pontja alapján mindenkinek joga van bírósághoz fordulni, és nem lehet megtenni, hogy ezt a fegyelmit a sportszervezet hajtsa végre.
Végül és nem utolsósorban: a 19. §-nál azt írja, hogy a sportfegyelmi eljárás lefolytatására a szakszövetség jogosult; annak másodfokon hozott döntése ellen a szakszövetség közgyűlésének fegyelmi bizottságához lehet kérelmet benyújtani, amely azt soron kívül elbírálja. Tessék mondani, milyen bizottságok vannak? Hogy működik ez a rendszer? Ha ilyen történik, akkor mire lehet itt számítani?
Összességében röviden azt szeretném mondani, hogy a törvényben rengeteg olyan javaslat, tétel van, amely szabályozásának a meglétével egyetértünk, hogy legyen ilyen. A szabályozás módjával nem értünk egyet. Azt gondoljuk, egy csomó olyan paragrafus van, amit nem törvényben kellene szabályozni. Azt gondoljuk, minden olyan kérdés, amelyik egy civil egyesület vagy egy civil szövetség belügyeit sérti és törvényileg akarja szabályozni, alkotmányellenes, illetve az egyesülési törvénnyel ellentétes. Úgy gondoljuk, hogy ezeket a kérdéseket a civil struktúra döntse el.
A létrehozott jogi személyiségeket nem értjük, hiszen korábban, a nyilvánosság előtt ígéret hangzott el arra, hogy például a labdarúgásnál lesz hivatásos és nem hivatásos alszövetség, amelyek ma, jelen pillanatban jogi személyiség nélküli jogi formában működnek. Úgy látjuk, ugyanez a tagozati rendszer és ez a szakosztályi önállóság, amely itt meghirdetésre került, nem eléggé világos, talán azoknak a jogi állását és működését kellene meghatározni.
Összességében: azzal a céllal egyetértünk, hogy a sportegyesületek számára világos jogi helyzetet kell teremteni; meg kell teremteni annak a lehetőségét, módját, hogy a számukra követhető versenyrendszer alakuljon ki; el kell különíteni az amatőr és a hivatásos versenyrendszert.
Azt gondoljuk, nagyon fontos, hogy a jelen pillanatban nem látható, de egyébként később kiegészítésre kerülő külön jogszabályok minél előbb rendelkezésre álljanak, hiszen ezek hiányában ennek a területnek az egésze nem tekinthető át.
Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
