BAKONYI TIBOR
BAKONYI TIBOR
BAKONYI TIBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb egy csomó értékes gondolat elhangzott, hogy mi is a sport a mi számunkra, akik most a késő-korai órában itt vagyunk. Azt gondolom, egyetértek a képviselőtársaim gondolataival, a sport valóban egészség-, életmód-, közösségformáló erő, és sok minden olyan, amelyből tanulnunk lehet, amelyben szocializálódunk, amelyből az életünk is más minőségűvé alakulhat át.
Mégis azt gondolom, hogy meg kellene találni a mindennapos testedzés lehetőségének formáját. Itt vagyunk tulajdonképpen hatpárti szándékkal, és igazából nem találtuk meg a legjobb formát, azt, amit a kormányon, a minisztériumokon keresztül érvényesíteni tudunk. Azt gondolom, hogy dolgozzunk ezen, de ha az az elhatározásunk és az a szándékunk, hogy ezt megvalósítsuk, akkor mi, parlamenti képviselők ezt meg is tudjuk szavazni. Ebben mi dönteni tudunk, és talán segítségül megnyerjük azt az apparátust, amely szakmailag megfelelő módon előkészíti. Nincs vita közöttünk sem politikai, sem szakmai alapon. Ha van egy ilyen ügy hosszú-hosszú idő után a magyar parlamentben, akkor ezt közös erővel próbáljuk megoldani.
Ha már az általános iskolai és középiskolai sportnál tartunk, a törvényjavaslat 63. § 2. pontja foglalkozik a felsőoktatási intézményekben a hallgatók intézményen belüli, szervezett formában való rendszeres testedzésével, sporttevékenységével, a továbbiakban az egyetemi sport szükséges feltételeinek a biztosításával is.
A törvény sajnos csak annyit mond, hogy ezeket a feltételeket biztosítani kell. Nem derül ki, hogy melyek ezek a feltételek, és vajon abban a szándékban, amit most elmondtunk az általános iskolai és középiskolai sporttal kapcsolatban, végig tudjuk-e vinni az egyetemi sportban is, hiszen a törvény azt mondja, hogy biztosítani kell. Mit, hol, hogyan? Ha erre a kérdésre is az előző kettőhöz kapcsolódva válaszolni tudunk, akkor azt gondolom, hogy egy kérdést komplex módon kezeltünk.
Megjegyezném, hogy jó néhány képviselőtársammal egyetértek a 65. §-sal kapcsolatban, ahol védett természeti területnek minősülő sportlétesítménnyel kapcsolatos elidegenítési tilalomról vagy azok szigorú feltételeiről szól a törvény. Született egy módosító indítványunk, amely a megszűnő sportlétesítmények természetbeni visszapótlását is kötelezővé teszi. Talán ez is egy olyan plusz javaslat, amely még szigorúbbá teszi, hogy a természetvédelmi területnek minősülő sportlétesítmények el ne kallódhassanak, még akár miniszteri engedéllyel sem. Javaslom, hogy a képviselőtársaim fontolják meg ennek a módosító indítványnak a támogatását.
Ugyancsak a 67. §-ban szerepel egy nagyon érdekes dolog, "a totó játékadóját a minisztérium költségvetési fejezetében a labdarúgás támogatására felhasználható bevételként kell előirányozni" című gondolat. Ma az ifjúsági és sportminiszter urat hallgattam a televízió ATV Nap-kelte című műsorában - igen, néztem -, én ott ezt úgy értelmeztem, hogy a miniszter úr a labdarúgás utánpótlására gondol. Örültem annak, hogy ez a módosító indítvány, amelyet mi beadtunk és a kormány nem támogatta, lehet, hogy neki mégiscsak megtetszik. Javaslom megfontolni, hogy a labdarúgás utánpótlására fordítsák ezt az összeget, és ne a magyar focira, hiszen ha igaz az az tétel, hogy a mai magyar foci üzleti alapon működik, akkor megérdemli az állami forrásokat a labdarúgó-utánpótlás szférája is.
Van egy olyan fájó pont, amit régóta szorgalmaztam a parlamentben a képviselőtársaimmal, ez a sportösztöndíj kérdése. Talán ebben a kérdésben 1994 óta hosszas vitát sikerült folytatni, és döntő többségében sikerült érvényesíteni ezt a konkrét akaratot. Itt arról az ösztöndíjformáról van szó, amely nem tanulmányokhoz kötött, hanem eddig azok kapták, akik sportteljesítményükkel kiérdemelték, olimpikonoknak neveztük őket, és készültek az olimpiára.
A mi módosító indítványunk, amely elég szépen 47 százalékot kapott, arról szólt, hogy ez a sportösztöndíjforma legyen személyi jövedelemadó-mentes.
(0.40)
Sajnos a parlament ezt akkor leszavazta. Most két megoldás van. Az egyik, hogy a 70. § 5. pontjához kerül-e valami olyan, amelyik ezt a személyi jövedelemadó-mentességet megtartja, vagy egész másról van szó, arról, amit a miniszter úr korábban mondott, hogy minden jövedelemnek személyi jövedelemadó-kötelesnek kell lenni. Ha ez ebbe a kategóriába tartozik, akkor forrásoldalon az a többlet bizonyára biztosítva lesz a költségvetésből, hogy a sportolókat ne úgy jutalmazzuk meg január 1-jétől, hogy a személyi jövedelemadó-köteles jövedelmük jelentős személyes nettójövedelem-csökkenést okoz. Remélem, hogy félreértettem ezt a dolgot, és megvan a konkrét megoldás.
Ebben egyetlenegy csapdát látok, azt, hogy ezt a jövedelmet a MOB, illetve a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége folyósítja január 1-jétől. Nagyon aggódom azért, hogy ez a két társadalmi szervezet - illetve a MOB mint köztestület - nem fogja tudni január 1-jétől technikailag megoldani. Örülök, hogy a MOB közgyűlésén Baráth Etele szocialista képviselőtársam, a kajak-kenu sportszövetség elnöke felvetette, hogy jöjjön létre egy operatív bizottság, amelyik a sporttörvénnyel kapcsolatos szervezeti, szervezési, működési kérdéseket megpróbálja segíteni és olyan helyzetet teremteni, hogy ne kelljen több hónapot várakozniuk azoknak a sportolóknak, akiknek ez az egyetlen jövedelmük, akik ebből élnek vagy családot tartanak el. Kérem tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, sőt államtitkár urat is - aki maga is sportoló volt -, hogy ennek a súlyával tekintsék ezt a passzust át, és segítsék, hogy ez a folyamat minél zökkenőmentesebben lebonyolódhasson. A minisztérium adjon hozzá szakmai segítséget, mert jelentős szakmai segítség kell ahhoz, hogy ez a rendszer működni tudjon. Kicsit aggódom a FONESZ-szel kapcsolatosan, hogy egy nem létező szervezet hogyan fogja tudni január 1-jétől folyósítani az ösztöndíjakat, de bizonyára lesz erre is technikai megoldás.
A 71. § 5. pontja arról szól, hogy a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségének tagjaival a miniszter közvetlenül köti meg a támogatási szerződést. A bizottsági ülésen is félve kérdeztem meg, hogy jó-e ez így, ahogy van. Akkor az volt a válasz, hogy igen. Ugyancsak a 72. §-ban gyakorlatilag a minisztérium kap különböző jogosítványokat, és úgy látom, hogy ez a két dolog nem azonos minőségű, de lehet, hogy nem jól gondolom.
A 75. §-nál pedig van egy olyan, jelen pillanatban még elfogadott módosító indítvány, amely esetlegesen rendezi a reklámügyekkel kapcsolatos konfliktust. A 75. § (2) bekezdése úgy szól, hogy "az (1) bekezdés szerinti marketing és egyéb reklámtevékenység során sporttevékenységet egészségre ártalmas termékkel, szolgáltatással, életmóddal összefüggésben tilos megjeleníteni". Számunkra az volt a legfontosabb érv, ha az autóversenyzésből kiesik a Marlboro vagy más cigaretták reklámja, az jelentős bevételkiesést okoz akár a Forma-1-ben vagy más versenyeken, vagy ugyancsak felmerült, hogy a söripar és más iparágak jelentős mértékben támogatják különböző sportágak magyar kupáit, országos bajnokságait, és vajon ez a kieső forrás nem fog-e hiányozni a bajnokságokból, a sportszövetségek és -egyesületek kasszáiból. Azt gondolom, hogy itt átmeneti megoldásra lehet szükség, olyanra, hogy a "termék" szó kikerülne a törvényjavaslatból, és lenne egy legalább hároméves átmeneti időszak, amíg ennek a forrását és hátterét meg lehetne teremteni. Három év múlva talán eljutnak ezek a struktúrák oda, hogy más módon is fenn tudják tartani a bajnokságukat.
A 77. § kedvenc (6) bekezdése számomra komoly szakmai vitát kiváltó pontként jelenik meg. Ez arról szól, hogy a kiemelkedő és a lakosság közérdeklődésére számot tartó sportrendezvényeket csak közszolgálati és az ország területének legalább 90 százalékán fogható adású, földi sugárzású műsorszolgáltató közvetítheti. Ezzel nem értek egyet, mert azt gondolom, hogy szükség van a kereskedelmi televíziók hasonló szolgáltatására. Ez a médiatörvényt mindenféle módon sérti, és szintén komolyabb bevételektől esnek el azok a szakszövetségek, amelyek a kereskedelmi televíziókkal egyébként meg tudnak állapodni. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy itt nemcsak a közvetítési díj jelentős összeg, hiszen a közvetítések alatti reklámbevétel rendszeresen a sportszövetségeké, és ez az a kieső díj, amely komoly forrásként hiányzik a rendezvények megtartását, illetve a versenyek lebonyolítását illetően. Azt gondolom, hogy ebben a kérdésben nem kellene a médiatörvényt kétharmados szavazással elfogadni.
A 81. § (3) bekezdése gyakorlatilag arról szól, hogy egy sportrendezvény biztosítására vonatkozóan a szervező kivel köteles megállapodni. Itt eléggé kétértelműen úgy van megfogalmazva, hogy "a szervező köteles az illetékes rendőrkapitányságnál kezdeményezni a sportrendezvények - külön jogszabályban meghatározott szerződésben foglalt díj ellenében történő - rendőri biztosítását". Azt gondolom, hogy esetleg versenyhelyzetet kellene teremteni az őrző-védő szolgálatok és a rendőri szolgálatok között. Ezt a megfogalmazást túlságosan egyoldalúnak tartom.
A 82. §-ban - itt ül a főosztályvezető-helyettes úr a minisztériumból - van egy olyan jogi fogalom, ami egy "volna" című szóval végződik. Már a bizottsági ülésen is szót váltottunk arról, hogy olyan jogszabály vagy törvény nem nagyon létezik, amely úgy végződne, hogy "volna". Akkor ígéretet kaptunk arra, hogy szakmailag megfontolják, és esetleg egy olyan kapcsolódó módosító indítványt nyújtanak be, amely ezt a megfogalmazást pontosítja.
A 85. §-ból továbbra is hiányoljuk a néző jogait. Le van írva, hogy kinek milyen jogai vannak, például hogy a rendezőnek milyen eljárással kell a beléptetési rendszereket működtetni. Csupán egyetlenegy kérdéssel nem találkoztunk, azzal, hogy a nézőnek milyen jogai vannak, azon kívül, hogy megvásárolja a belépőjegyet.
Még egy személyes példát hadd mondjak el. A bizottsági ülésen többször szerepelt egy olyan nyelvtani pontosítás, ami a "versenyszerűen sportoló" fogalmát pontosította volna. Bizonyára elgépelésből származik az, hogy a törvény több helyen "versenyszerű sportolóról" beszél. Az egyik helyen ezt a nyelvtani pontosítást elfogadta a kormány, és remélem, hogy a többi módosító indítványt is konzekvensen támogatni fogja, ezzel is bizonyítva együttműködő készségét és nyelvtani tudását.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
