HORVÁTH LÁSZLÓ
HORVÁTH LÁSZLÓ
HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Még egy gondolattal visszautalnék az ilyen fejlesztési programok átgondolásának szükségességére.
(1.00)
Azon túl, hogy infrastrukturális szempontból, szakemberrel való ellátottság szempontjából is át kell gondolnunk az ilyen akciókat, utaltam itt a tornaterem-építési mozgalom kapcsán egy-két visszásságra. Azzal együtt, hogy maga a cél - ma is azt mondom - rendkívül nemes és pozitív volt, de hogy mondjak egy másik példát: van olyan városunk, jelentős városunk, ahol ma az úszásoktatás mint program, mint kampány, egyébként nagyon helyes kampányprogram, szerepel és működik is. De míg az alsó tagozatosok közül mindenki bejut az uszodába és megtanul úszni remekül, ezután felső tagozatban el is felejtheti, hogy megtanult úszni, ugyanis nem fér be az uszodába, mert akkor éppen az alsó tagozatosok vannak benn az uszodában. Ekkor bizony a program hatékonysága elgondolkodtató, bár nagyon helyes a cél, de a körülményeket alaposan át nem gondolt koncepció egyébként elsülhet a legnagyobb jó szándék ellenére is az ellenkező oldalra.
De hogy egy előremutató elemet mutassak ebben a törvényben, ez például az - és ez már módosító javaslat formájában megjelent, a bizottság támogatja -, hogy iskolát sem és kollégiumot sem lehet építeni tornaterem nélkül. Úgy gondolom, ez a jövőre nézve előremutató. Ez a törvény részben a múltban keletkezett, a jelenben érzékelhető vagy nehezen kezelhető problémák orvoslására tesz javaslatot, másrészt azonban meg kell tennie azokat a lépéseket, azokat a garanciális elemeket le kell fektetnie, amelyek egyébként a későbbiek során biztosítják a működés feltételeit. Úgy gondolom, hogy ez a tornaterem-építési kötelezettség oktatási intézménynél, kollégiumnál mindenféleképpen előremutató.
A másik, amiről röviden szeretnék én is megemlékezni - mivel részben én is jegyzem ezt a módosító javaslatot -, az olimpiai járadék kérdése, ami úgy gondolom, hogy tényleg megint csak egy mindannyiunk számára hosszú távon vállalható és büszkén vállalható új intézmény, amely szerint egyébként attól függetlenül, hogy valaki egyéniben vagy csapatban lett érmes, első, második, harmadik helyezett, megilleti ez a járadék - hallottuk, a 35. életévtől -, tehát nemcsak a nyári vagy téli olimpián, a FIDE által rendezett sakkolimpián, és ne felejtsük el, hogy az 1984-ben megrendezett olimpiapótló pótolimpián részt vevő, egyébként tényleg a sportolók számára az elvérzést, kivérzést, az értelmetlen, a sok év erőfeszítését értelmetlenné tevő politikai színjátékon való szereplésért is nyújt némi elégtételt. De ami lényeges, hogy nemcsak az olimpikonokra vonatkozik ez a járadék, hanem az olimpikonok özvegyeire és edzőire is.
Az is lényeges dolog egyébként az edzők vonatkozásában, hogy az edző személyére a minisztériumnak az érmes tesz javaslatot, amelyhez a szakszövetség vagy adott esetben a MOB ajánlása is szükséges. Ezzel kapcsolatban egyébként a módosító indítványomban nem szereplő egyéb részletre is fölhívnám a figyelmet, amit lehet, hogy még érdemes átgondolni, például azt, hogy ritka az az olimpikon, akinek csak egy edző kíséri a pályafutását az éremszerzésig, jó néhány esetben több edző is kiveszi a részét egy olimpiai érem megnyeréséből. Talán ezen még majd lehet finomítani, de hogy ez az intézmény így megjelenik ezen körre, garanciálisan, szerintem mindenféleképpen egy olyan pontja ennek a törvénynek, amit büszkén vállalhatunk mindannyian.
Köszönöm szépen. (Taps.)
