DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy jelentős, számottevő szakmai észrevételeket hallunk kompetens emberektől, ugyanakkor a politikai érzékenységet nem mellőzzük, mert valóban jól tudjuk, hogy jelentős gazdaságpolitikai cselekmény ez a törvénymódosítás. Ahelyett, hogy a gazdaságfilozófiai elemeket nézném, ami számomra kísértő, mégis az egyes tételekhez szólnék most hozzá úgy, ahogy már képviselőtársaim tették is. Szerencsére Braun Márton képviselő úr kezdte ezzel és Lotz Károly képviselő úr tovább mélyítette ezt. Nos, ezeket a felemelt, kiemelt és megkérdőjelezett elemeket szeretném idehozni még egyszer és kommentálni.
Először a kinevezés kérdése, hogy ki is nevezi ki a Versenytanács elnökét és a Versenyhivatal elnökét. Előttünk van egy megoldás, egy jó megoldás. Miért tartom ezt jó megoldásnak? Mert járható megoldás. Gondoljunk csak arra, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy abban a jelenlegi rendszerben, amikor a miniszterelnök javasolja az államfőnek a kinevezést, akkor - nem mondom azt, hogy nem Horváth János a nevem, ha nem így van, de azért az a véleményem, hogy - az a kinevező vagy fölterjesztő miniszterelnök megtárgyalja ezt a Versenytanács elnökével. Mert nem kíván a Versenytanács elnökére egy valaki olyant ráhelyezni - nem tudom, mi jut eszembe, a régi pártállam világa, ahol egy politrukot vagy valami másféle olyasmit -, akivel nem működik majd együtt, nem képes együttműködni a legsimábban. Ez egy olyan procedurális kérdés megítélésem szerint, ami gyakorlatilag eleddig is így történt, és így történik szerte a világban. Ha van valamilyen intézménynek egy felelős és hatáskörrel rendelkező vezetője, hogy annak a helyettese, mondhatnám, teljhatalmú helyettese ne az ő szájíze szerint vagy szakmai megítélése szerint kerüljön oda, akkor az már egy félig halott intézmény. Tehát az úgysem fog működni.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
A második témáról, Lotz Károly képviselő úr olyan ékesen és jól érvelt, hogy a Versenytanács elnöke és a Versenyhivatal elnöke, hogy ez a két személy hogy is van egymás mellett, ki befolyásol kit. Úgy néz ki, mintha a Versenyhivatal elnöke eszközének tekinthetné a Versenytanács elnökét. Azonban, ha azt nézzük, hogy mi a következménye ennek az intézménynek és ennek a tevékenységének, akkor a döntések, a számottevő döntések a Versenytanácstól jönnek, noha értem én, hiszen mindnyájan értjük, ennek a Versenytanácsnak egy tagja a Versenyhivatal elnöke. Hogy hogyan is történik, én ezt inkább úgy nézem, hogy nem egyik a másikat befolyásolja, hanem munkamegosztás történik. És az az egymást kiegészítő, segítő valami miért nem nyugtalanít engem? Azért, mert ez nem egy bíróság, ahol ott ül a bíró és ott van a védő és az ügyész, és egy controversial-adverserial viszony a normális. Itt nem az a normális. Tehát azt a formát nem látom szükségesnek követni.
A másik téma, a harmadik az, hogy valóban a Versenytanács elnöke mennyiben válhat eszközévé a Versenyhivatal elnökének. Hiszen már az előző mondataimban is utaltam erre, mégis aláhúzom ezt még egyszer, mert a tanács kezébe olyan feladat, olyan hatáskör tevődik, hogy ha ez a két személy - persze együtt a többi versenyhivatali munkatárssal - nem képes együttműködni, azt a társadalom nagyon hamar felfedezni.
(22.10)
Most talán nem a társadalom szót kellene használnom, hanem a kormányzást, még inkább talán azt kellene mondanom, hogy a gazdasági élet, a vállalatok vezetői, az érdekképviseletek, a közvélemény, az akadémiai élet nagyon hamar észrevenné, és kigyomlálást, kinyesegetést kívánna, ami meg is történne nézetem szerint.
A következő pont, amelyet említenék, az, hogy a közlemény kibocsátása tekintetében hogyan is állunk. Többen felvetették ezt, illetve nem többek, hanem néhányszor felvetődött ennek a kívánatos vagy nemkívánatos volta. Mi is ez a közlemény? Hogy van itt egy hatóság, egy Versenyhivatal, Versenytanács, amely - hogy is mondjam - nyilakat fog kilőni a társadalomba, és megcéloz valakiket, vagy azért, mert nem jól viselkednek, vagy pedig azért, mert nem tetszik nekik?
Ez a közleménykibocsátás az én olvasatom szerint, és az elmúlt hónapokban az előkészítő munkák során - igen, beszámolhatok zárójelben arról, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Pártban volt egy kis műhely, ahol elég sokat foglalkoztunk ezzel, aztán a különböző helyeken, a Versenyhivatalban, a Gazdasági Minisztériumban, az egyetemi életben, és mindazt, amit én megtanultam az elmúlt hónapok során, reflektálom itt a mondanivalóimban -, tehát ott azt is megtanultam vagy a korábbi ismereteimhez hozzáadtam, hogy ez a közleménykibocsátás nem valami olyasmi, amit, megint jobb hasonlat híján azt mondanám, a pártállamban a megyei párttitkár elküld a vállalatoknak, vagy nem tudom, milyen más országban vagy társadalomban. Itt inkább arról van szó, hogy a Versenyhivatal jelt ad, és közli, hogy megítélése szerint itt valami nincs rendben. Nem mondja azt, hogy vétkeztek, nem mondja azt, hogy bűnt követtek el, nem mondhatja azt, hogy áthágtak törvényeket, de azt jelzi, hogy ha így tetszenek csinálni, előbb-utóbb talán sikamlós, merev talajra kerülnek, és bajba kerülhetnek. Ez nem kerül nekik semmibe, illetve nem kerül sokba, sőt mondhatnánk azt, hogy megér valamit annak a vállalatnak, amelyik egy ilyen jelzést kap, mert nem kell hogy külön valamiféle szakértőket és ügyvédeket fogadjon, akik figyelik őket, előre, nehogy bajba kerüljenek, hanem ezt a szolgálatot kompenzáció nélkül megkapják egy állami szervtől, ebben az esetben a kompetens Versenyhivataltól.
A bírságról azt mondanám, hogy én sem vagyok híve a nagy bírságnak, nem vagyok semmiképpen híve olyan bírságnak, amely likviditásproblémát jelent - köszönöm ezt a szót Göndör István képviselő úrnak, hogy ezt itt behozta a közgondolkodásba. A bírság inkább olyan jelzés megint, ami figyelmeztet, és véleményem szerint - engedtessék meg, hogy mondjam, amit gyakran elmondok - a törvényhozó, a törvényalkotó gondolatait szeretné tudni a törvény alkalmazója, egy év múlva, tíz év múlva, valamikor. Tehát a mi törvényhozói gondolatainkban, én azt hiszem, itt van az a hipotézis, hogy jobb, ha kevesebb bírság van, mint ha több bírság. Majdnem odáig megyek, hogy a zéró bírság jobb, mint a bírság, ebben az esetben is. De a bírság lehetősége, a pontenciálja megint csak jelzés értékű.
Továbbmegyek. Azt a megjegyzést, amelyet Lotz Károly képviselő úr mondott, szeretném, ha újragondolnánk, újragondolná a képviselő úr is, nevezetesen, hogy az Országgyűlés ennek a törvénynek a megalkotása révén lemond valamiről és átruház valamit valakinek. Képviselő úr, én nem így értelmezem, azt hiszem, hogy nem ez a jellege semmiféle törvényhozásnak. A törvényhozás törvényhozás, örökké törvényhozás. Tehát törvényt hoz, és ha akar, egy másik törvényt hoz, a saját törvényét módosítja, vagy az új helyzetekben azt felméri, és ennek a tudatában törvényt hoz. Ha most itt a Magyar Országgyűlés létrehoz egy intézményt, illetve a Versenyhivatalt, a Versenytanácsot módosítja, tehát van ott egy intézmény, amelynek, megítélésünk szerint érezhetjük, hogy most több lesz a hatásköre - persze azért csináljuk, hogy több legyen a hatásköre olyan értelemben, hogy eredményesebben működhessen -, tehát ha ezt tesszük, akkor nem mondtunk le ennek a Versenyhivatalnak a felügyeletéről, nem kívánjuk irányítani, nem kívánjuk neki megadni, hogy hogyan csinálja a dolgait, de felügyeljük; kimondjuk vagy nem mondjuk ki, úgy is felügyeljük, mert ez az Országgyűlés, ez a törvényalkotás lényege.
Végül pedig még annyit tennék hozzá, hogy a cél, ennek az egész törvényalkotásnak a célja a hatás, a gazdasági élet hatásossága; hogy ez mennyiben valósul meg, mi a valószínűsége, erre példáink vannak szerte a világból. Tudjuk, nyilván sokan elolvastuk a háttérirodalmat, hogy Brüsszelből, az Európai Unióból sok minden jelzés van, és ott körülbelül az elmúlt 15-20 év alatt mennyi munkát végeztek e tekintetben, sőt egy nagy autoritás, amely most meg is dicsér bennünket. Hozzátenném ehhez azt a jelentést, tisztelt képviselőtársaim, hogy valamikor én részt vettem, amikor az Európai Unió elkezdte gondolni azt, hogy versenyszabályozással foglalkozzon, húsz évvel ezelőtt, és az amerikai Federal Trade Commition mintáját nézte, és onnan vette az alapgondolatokat, és többé-kevésbé ott tart most is. Nevezetesen: felügyel, jelt ad, de ha valami tennivaló van, akkor az egy további lépés, nagyon gyakran bíróságokhoz kerül, mert a bíróságoknak aztán olyan hatásköre van, mondhatnám, akkora fejsze van a kezében, mint másoknak nem; nem jó a hasonlat, nem szabad a "fejsze" szót használnom, hanem valamiféle operálókést inkább.
Tisztelt Ház! A téma rendkívül érdekes, érdemes jól csinálnunk ezt, és én úgy érzem, hogy ez jól megy. Ajánlom a Háznak a javaslat elfogadását.
Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)
