BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Talán tekinthetjük ezt a holnapi napirend előtti felszólalásnak is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kénytelen vagyok visszatérni egy kérdésre, amiről a tegnapi napirend előtt már szót váltottunk, nevezetesen arra a kérdésre, hogy hogy is állunk ezzel, hogy ki járatja le külföldön meg a világban Magyarországot. Mint tudjuk, a kiindulópont Kövér pártelnök úrnak az az állítása volt, hogy itt állítólag az ellenzék arra beszéli rá az Európai Uniót, hogy rontsa le a magyar országjelentést.
Tudjuk, hogy ezt nem más cáfolta, mint Schröder kancellár, mint Günter Verheugen, az Európai Unió főbiztosa és Michael Lake, az Európai Unió budapesti nagykövete.
Ezek után a miniszterelnök úr múlt csütörtökön az integrációs vitanapon fontosnak tartotta, hogy miközben azt mondta először, hogy nem akar bekapcsolódni abba a vitába, hogy az Európai Unió országjelentését befolyásolták-e, utána közölte, ha valaki mégis kíváncsi erre, akkor elkészített egy bizonyos összeállítást. Erről az összeállításról sok szó esett a magyar nyilvánosságban az elmúlt napokban, én két dolgot szeretnék megemlíteni. Az egyik, hogy azoktól a politikusoktól, közíróktól, értelmiségiektől származó idézetek, amelyeket mint terhelő bizonyítékokat a miniszterelnök úr ebben az összeállításban felhozott, ezek - mint tudjuk - olyan állításokat, olyan kifogásokat, olyan kritikus megjegyzéseket tartalmaznak a kormány tevékenységével kapcsolatban, mint a legfőbb ügyész lemondatása, mint a jelenlegi osztrák kormánnyal való kitüntető kapcsolat, mint a politikai antiszemitizmus megjelenése, mint a demokratikus intézményrendszer sérelmei.
Ezek olyan állítások, olyan észrevételek, amelyek belföldön, a Magyar Országgyűlésben és a Magyar Országgyűlésen kívül rendszeresen elhangzanak, amelyek az egyik álláspontot képezik a magyar közéletben. Az, hogy ezek az állítások akkor is megjelennek, amikor külföldön publikációk jelennek meg Magyarországról, ebben szerintem semmi meglepő nincs egy olyan világban, ahol a belföld és a külföld nincs egymástól elválasztva.
Tulajdonképpen két megjegyzést szeretnék fűzni ahhoz a vitához, ami Kövér pártelnök úr és a miniszterelnök úr bejelentései alapján kialakult. Az egyik a kérdésnek az a megközelítése, hogy a Fidesz vezetőinek az a baja, hogy mi jelenik meg külföldön Magyarországról.
(1.30)
Nos, egy szabad országban, ahol szabad a sajtó, a kormányon levők nem foglalkoznak külön a külföldi sajtóval, mert a külföldi sajtó ugyanazt írja egy országról, mint a belföldi. Ez az egész kérdésfelvetés, hogy mi hangzik el külföldön Magyarországról, csak olyan valakiben merülhet fel, aki úgy gondolja, hogy a belföldi sajtóban és a belföldi közéletben nem olyan szabad a véleménynyilvánítás Magyarországon, mint külföldön. Amint valaki azt gondolja, hogy a belföldi is szabad, s a belföldi sajtóra sem tud nyomást gyakorolni, akkor ez a kérdésfelvetés teljesen értelmetlenné válik. Ilyen kérdést egy angol, egy amerikai, egy francia vagy egy német politikus soha föl nem tesz.
A másik megjegyzés pedig, és ez is többek szájából elhangzott már, az a gondolat, hogy a kormány bírálata - legyen az igazságos vagy igazságtalan, helytálló vagy helytelen - az ország bírálata lenne, hogy a kormány lejáratása - ha lejáratás - az ország lejáratása lenne, ez az azonosítás is csak diktatórikus rendszerek vezetőiben szokott felmerülni. Demokráciákban ez az azonosítás elképzelhetetlen.
Köszönöm a figyelmet.
