DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Horváth János képviselő úr jó szándékát már tegnap sem vontam kétségbe, azonban azt tudom mondani, képviselő úr, hogy bármennyit is foglalkoznak önök a mezőgazdasággal, a Széchenyi-tervben ilyen fejezet nincs. A mezőgazdaságra utaló fejezet sincs, tehát a kereskedelemből vagy az iparból kifolyólag, tehát még összekapcsolása sincs a mezőgazdasággal a Széchenyi-tervnek.
Ami pedig a mezőgazdaság felvirágoztatását érinti: nézze, '92-ben a szövetkezeti törvények hatálybalépését követően egy vagyonfelosztási folyamat ment végbe a téeszekben. Ez a vagyonmegosztási folyamat felemás eredményt hozott, hiszen már akkor az üzletrészek több mint 50 százaléka külső üzletrész-tulajdonosokhoz került. Azóta számos olyan külső üzletrész-tulajdonos volt, aki eladta az üzletrészét, és számos olyan belső üzletrész-tulajdonos is volt, aki eladta az üzletrészét. Aki megvásárolta spekulatív célzattal, főleg az utóbbi egy-két évben, tudva azt, hogy majd lesz egy ilyen kisgazda törvényjavaslat, hogy ki kell fizetni a külső üzletrész-tulajdonosokat névértéken, fölvásárolják ezek a spekulánsok, brókerirodák, ügyvédi munkaközösségek, és való igaz, hogy 5-10 százalékos értéken történik meg a fölvásárlás.
A belső üzletrész-tulajdonos, eladván az üzletrészt, az új tulajdonosnál már külső üzletrész-tulajdonosként jelenik meg, tehát a törvény szerint, amit önök beterjesztettek, vonatkozna rá a kifizetés. Most 900 százalékos hasznot, ha 10 százalékos árfolyam értékű volt a vásárlás, de ha 5 százalékos árfolyamon vásárolták föl - mert ilyen is volt, Hanó képviselő úr mondta meg én is tudom -, akkor 1800 százalékos hasznot garantáljon a szövetkezeti aktív tag vagy a magyar állam a spekulánsoknak? Tehát 900 százalék vagy 1800 százalékos haszon? Képviselőtársaim, a kárpótlási jegyeknél nem volt ilyen spekuláció! Ezt kellene megakadályozni.
Nekünk az a javaslatunk, az az álláspontunk, egyébként ha lenne a kormánynak épkézláb javaslata vagy lett volna a 42 képviselői indítványból olyan, amit a kormány támogatott volna, már rég becsatoltuk volna azt a kapcsolódó módosító indítványunkat, hogy a külső üzletrész-tulajdonosok közül csak az eredeti jogosultakat fizessük ki. (Közbekiáltások az FKGP soraiból.) Tehát csak és kizárólag az eredeti jogosultakat! Kisgazda képviselőtársaim, ne mutogassanak! Ezt a törvényjavaslatba kellett volna beleírni akkor, amikor elkészítették, nem pedig az egészet beömlesztve, kommersz állapotban az Országgyűlés elé terjeszteni. Két és fél hónap eltelte után ezért nincs semmiféle kormányálláspont, és ezért áll ennek a törvényjavaslatnak a vitája. Újabb spekulációs folyamatok indultak el az utóbbi hetekben, mert akik még idáig, 7-8 éven át tartották a külső üzletrészüket vagy akár a belsőt, most már úgy látják, hogy úgysem fizetnek rá, nem akar fizetni a kormány, ez egy újabb bizonytalanságot szül, és ismét a kisember issza meg ennek a levét.
Amit még szeretnék elmondani: az a vélekedés, amely a balatonöszödi kormányülés után jött ki, és Hanó képviselő úr is utal rá, hogy a kifizetést a mezőgazdasági üzemek privatizációjából tegye meg a kormány; kérem szépen, akkor inkább ne fizessen semmit senkinek, mert ha önök most eladják a Bábolnai Mezőgazdasági Rt.-t 22 400 hektár földdel a szlovák határ mellett, kiváló földminőség, 18 aranykorona fölötti földek, akkor ennek az ország óriási kárát fogja tapasztalni.
(10.20)
Hiszen így a jelenlegi élelmiszer-behozatal, ami nem csekély, egyre nagyobb mértékű, akkor még nagyobb mértékűvé válik, akkor leromlik még tovább az ország fizetési mérlege, a külkereskedelmi mérlege, száz szónak is egy a vége: az ország teljes egészében élelmiszerből behozatalra szorul. Ebből a még megmaradt állami tulajdonú mezőgazdasági üzemek eladásából, privatizációjából, kérem szépen, a külső üzletrész-tulajdonosokat ne fizessék ki, tehát erre igenis van pénz a Földművelésügyi Minisztérium fejezetrendjén belül is, azokat a pénzforrásokat kellene megmozdítani. Én úgy látom egyébként, hogy azok az indulatok, amelyek nem konkrétan itt, hanem az egész társadalmat fertőzik most már évek óta, miszerint a téeszek és az egyéni gazdaságok, a belső üzletrész-tulajdonosok, a külső üzletrész-tulajdonosok... - ezeknek a megállítására, a felszámolására van szükség.
Mi azt mondjuk, hogy a magyar falvakban a békességet helyre kell állítani. Semmiféle ellentét az egyéni parasztgazda és a szövetkezeti parasztgazda között nincs, mind a kettő magyar ember, mind a kettőnek, az egyéni üzemnek is, a kisüzemnek is és a nagyüzemnek is egyenlő feltételeket, egyenlő támogatási formákat kellene biztosítani. A XXI. század mezőgazdasága, kérem szépen, erről szól! Arról, hogy melyik az életképes mezőgazdasági birtok és melyik nem életképes, csak annyit hadd mondjak el, tisztelt Horváth képviselő úr, hogy az egyéni gazdaságoknak csak alig 8 százaléka képes árutermelő gazdálkodásra. És az egyéni gazdák, akik földet kaptak, inkább úgy fogalmaznék, mintegy 1 millió 800 ezer földtulajdonos van az országban, ennek az 1 millió 800 ezer földtulajdonosnak a 89 százaléka nem rendelkezik nagyobb földdel, mint annak idején a tervgazdasági ciklusban, a szövetkezeti és állami gazdasági háztájiföld- és illetményföldrendszer idején. Ez egy lehangoló állapot, és ezen kellene változtatni; a kormánynak legyen akarata és legyen pénzügyi ereje, hogy a magyar mezőgazdaságot egységesen tudja támogatni!
Köszönöm a figyelmüket.
