KÓSA FERENC
KÓSA FERENC
KÓSA FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ismeretes, az 1996. évi I. törvény, közismert nevén a médiatörvény a közszolgálati rádiót és a közszolgálati televíziókat állami tulajdonból köztulajdonba vette.
(9.10)
Így jött létre a Magyar Rádió Közalapítvány, a Magyar Televízió Közalapítvány, és a korábban is már közalapítványként működő Hungária Televízió, a Duna TV háttérintézménye, tulajdonosi testülete e törvény szerint folytatta a munkáját.
Az elmúlt négy esztendőben a Magyar Rádió és Duna Televízió szerény, de mégis normálisnak, kiegyensúlyozottnak tekinthető gazdasági körülmények között dolgozott és működött. Nem ez a helyzet azonban a Magyar Televíziónál. A Magyar Televízió Közalapítvány megszületésétől kezdve különféle gondok jelentkeztek, főként gazdasági jellegű gondokról van szó, amelyek összefüggésben voltak a televízió ingatlanvagyonával, a túlméretezett állományi létszámmal, a gyártási költségek alakulásával és így tovább.
Az utóbbi időkben egyre több hírt, híresztelést olvashattunk a sajtóban, amelyek mind-mind arról szóltak, hogy a Magyar Televízióban már-már katasztrofális a gazdasági helyzet. Ezekről a hírekről vagy híresztelésekről nem lehetett tudni, mekkora a valóságalapjuk, ezért fontos körülménynek tekinthető, hogy az elmúlt néhány hétben a Magyar Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága tárgyalta a köztelevízió és a közrádió helyzetét.
Megérkezett a kulturális bizottsághoz a tulajdonosi testületek, tehát a kuratóriumok immár hivatalos beszámolója. E beszámolókból minden kétséget kizáróan kiderül, hogy viszonylag továbbra is kiegyensúlyozottan tud működni a Magyar Rádió és a Duna Televízió, a Magyar Televízió Közalapítványnál azonban egészen különös és egészen nagy arányú gondok gyarapodtak. Ezek röviden úgy jellemezhetők, hogy az elmúlt időszakban, az elmúlt két-három esztendőben a Magyar Televízió adósságállománya, hiánya meghaladja a 20 milliárd forintot, a vagyonvesztése pedig a 90 százalékot érte el. Ha ezt a két adatot összeadjuk, akkor teljesen nyilvánvalóan és minden kétséget kizáróan itt több tíz milliárdos veszteségről, mégpedig közpénzekből történő veszteségről van szó.
Mivel feltehetően ez a veszteség emberi munka következménye, mert a legkevésbé sem gondolhatjuk, hogy ezt a néhány tíz milliárdot a szél fújta volna el, egy gazdálkodó szervezet a napi munkája során kifizette valamire valamilyen körülmények között; mivel közpénzekről van szó, ezért természetes dolog, hogy meg kellene vizsgálnunk, vajon kik, milyen körülmények között, az érvényben lévő törvények és szabályok tiszteletben tartásával fizették ki ezt a pénzt, vagy sem. Ennek érdekében úgy gondoljuk, hogy nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a magyar parlamentnek, a Magyar Országgyűlésnek átháríthatatlan felelőssége van e tekintetben, ezért a szocialista képviselőcsoport nem tartja helyénvalónak azt, hogy a költségvetésből egy közel tízmilliárdos összeggel próbálják pótolni a Magyar Televízió hiányát, mert úgy gondoljuk, hogy előbb diagnózisra van szükség, és aztán lehet meghatározni a megfelelő terápiát, vagy metaforával fogalmazva: kár vizet önteni egy olyan vödörbe, amelynek nincs feneke.
Ezért a Házszabály 34. és 36. §-ára hivatkozva, annak értelmében egy vizsgálóbizottság létrehozását kezdeményezzük, amely arra lenne hivatott, hogy vizsgálja meg a Magyar Televízió gazdálkodási, gazdasági körülményeit, a megalakulásától, tehát a '96-os törvény életbe lépésétől kezdve a mai napig, illetve az esztendő végéig, és miután ez a szakszerű, tárgyszerű és törvényes vizsgálat létrejön, akkor határozzon az Országgyűlés arról, hogy milyen módon és milyen mértékben kívánja támogatni a Magyar Televízió említett nagyarányú, katasztrofális hiányát.
Tisztelettel kérem a képviselőtársaimat, hogy segítsenek e vizsgálóbizottság létrehozásában. Köszönöm a szót. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
