DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A megszólalásommal egyáltalán nem törekszem arra, mert semmi értelmét nem látom, hogy önöket meggyőzzem az előterjesztés tarthatatlanságáról. Mindössze egy-két olyan adatra hívnám fel a figyelmüket, amit később, ha tévednék, örömmel veszek, ha nem, akkor meg a történelem majd meg fogja ítélni, ez a károkozás hogyan alakul, és ez mennyiben politikai ámokfutás, mennyiben szakmai megfontoltság.
Nos, 1998-ban ebben a Házban a miniszter úr, amikor a költségvetést tárgyaltuk, azt mondta - és igaza volt -, hogy ez az ágazat, ez bizony nettó befizető a költségvetésbe. 194 milliárd forint volt az, amit akkor a mezőgazdaság befizetett, és az több volt, mint amennyit kapott. Ennek a befizetésnek, tételezzük fel, a 40 százalékát adták a szövetkezetek, a többit adták a társas vállalkozások, adták a nagyobb egyéni gazdaságok. Ebben a befizetésben az őstermelők nincsenek benne, mert ők ilyen hivatalos befizetéseket jórészt nem teljesítettek. Tehát hogyha 194 milliárdot fizettek be, ennek a 40 százaléka durván 90 milliárd forint; 90 milliárd forintot fizettek be a szövetkezetek. Azóta romlott a pozíciójuk, tehát most usque olyan 60 milliárd forint körül van a befizetés, amelyben a társadalombiztosítási járulék, a személyi jövedelemadó-befizetések, a társaságiadó-befizetések, az áfabefizetések együttesen értendők, illetve a vám- és illetékbefizetések is.
Nos, ha ezt a törvényt elfogadjuk, és ebbe, mondjuk, csak a szövetkezetek fele rokkan bele, optimisták vagyunk, a másik fele kibírja, akkor itt most az állam kapásból elveszít körülbelül 30 milliárd forintnyi állami bevételt, ami eltűnik. Az állam most ezzel az előterjesztéssel vállal egy 20 milliárdos segítséget, kifizetést a szövetkezetek felé. Ennek körülbelül a fele lesz meg, mert a másik fele tönkremegy, tehát itt 10 milliárdot megint elveszítettünk. Idáig 40 milliárd forintba került ez a dolog. Most a felszámolási és végelszámolási eljárásoknál - ez ma délelőtt már téma volt - nyilvánvaló, hogy azon az értéken nem fognak elkelni a vagyontárgyak, mint amit akár a könyv szerinti érték tartalmaz, amire Lentner képviselőtársam is utalt, vagy amelyik tényleges normál piaci körülmények között a forgalmi értéket képviseli. Itt most egy hirtelen kínálati piac lesz, és ebből az usque 100 milliárdos még nem terhelt vagyonból, megint csak szerény számításokkal csak a felét vegyük: 50 milliárd forint az, ami veszteségként megjelenik. Akkor most körülbelül 100 milliárd forintnál tartunk, ami első tételben megjelenik, és akkor nem számoljuk azt a körülbelül 20 ezer - mert itt csak a felét vesszük - munkahely elvesztését, és azt a 20 ezer embert, akiket majd a munkanélküli-piacon tartósan meg kell tartani, mert azt hiszem, vidéken nem százával keletkeznek az új munkahelyek. Ennek az ellátási költségeit tegyük csak 10 milliárd forintra, mert nagyon szerényen számolunk, akkor még mindig ott tartunk, hogy körülbelül 110 milliárd forint.
A bankoknak ott van ezeknél a szövetkezeteknél a 180 milliárd forintos kihelyezett hitele. A 180 milliárdnak nyilvánvalóan csak a fele megy veszendőbe, innen 90 milliárd forint az, amit majd a bankkonszolidációba valahonnan össze kell szedni, ami mögé az állam vagy odaáll, vagy nem. Én nem szeretném, ha odaállna, mert magánbankokról van szó. Ezek a bankok be fogják váltani ezeket a hiteleket, és abban a felszámolási részben a feléhez hozzájutnak, a másik felét elveszítik. Innentől a veszteség már 200 milliárd forintot közelít.
Tehát forintálisan ez a játék, ha alultervezzük az egészet... Ja, még egy tétel hátra van: miből teremti meg a 20 milliárd forintot a költségvetés ennek a kifizetéséhez? Állami tulajdonú cégek privatizációjából. Tehát itt módosítjuk a privatizációs törvényt majd február elején, amelyben meghatározzuk, hogy ez a huszonegynéhány tartósan állami tulajdonú cég innen a piacra kerül, tehát itt is túlkínálat lesz, viszonylag nagy vagyontömeggel, amelyre vevőként - kivéve egy-két jómódú, politikai preferenciától sem mentes magyar állampolgárt - nemigen lesz potenciális vevő, csak azok, akik a multik képviseletében itt meg fognak jelenni, és a termelésre már azért régóta számítva ezekből a privatizációs javakból részesednek. Nos, itt sem biztos a vagyongyarapodás, inkább vagyonvesztés következik be, mert már olyan hírek is terjengenek, hogy bizony, itt a nemzeti földalap létrehozásával az a jelenleg használt föld, amely az állami tulajdonú cégeknél van, esetlegesen a nemzeti földalapba kerül, és semmi garancia arra, hogy ezt ismét ők kapják meg. Ez a cégek értékét tovább viszi lefelé. Tehát ha azt mondjuk, 250 milliárd forint, akkor 250 milliárd, költöttünk már ennél többet is. Ennyit most egy parlamenti döntéssel a kormányzati többség támogatásával talán kibír ez az ország, hisz jól megy a gazdaság, emelkedik a GDP, csökken az infláció. Tehát a 250 milliárdot valószínűleg be tudjuk vinni a rendszerbe, mert le tudjuk írni mint veszteséget.
A mezőgazdaságból ezzel a kivont tőkével mi történik? Tartalmaz-e az önök módosító indítványa egy olyan sort is, hogy azok az üzletrész-tulajdonosok, akik mezőgazdasági vállalkozást kívánnak folytatni, azok az üzletrész-tulajdonosok, akik ezt a tőkét, amit innen most névértékben, állami segédlettel kifizetnek, vissza akarják forgatni a mezőgazdaságba? Nem tartalmaz ilyet. Mert akkor azt mondanám, igaz az a kisgazda érvelés, hogy valóban struktúraváltást akarunk csinálni. A szövetkezetek helyett az egyéni, családi gazdaságokat akarjuk támogatni, egyúttal egy igazságtalan állapotot akarunk megszüntetni azáltal, hogy azok, akiknek a vagyonát a szövetkezetek orv módon '92-ben, kisgazda támogatással elfogadott törvénnyel meghoztak, most rendbe tesszük. Jelzem, kedves barátaim, ennek a törvénynek az elfogadása 1991. december 30-án történt a késő esti órákban, amikor még a Kisgazdapárt... - nem a harminchatos, hanem a még egységes Kisgazdapárt az akkori koalíció tagja volt, tehát ezt az úgynevezett önök szerint is igazságtalan és jogellenes állapotot az a koalíció okozta.
(22.50)
Volt szerencsém - és ezért van déjŕ vu érzésem - akkor is ebben a parlamentben, csak nem december 6-án, vagy hányadika van, 5-én, hanem 30-án, egy költségvetési vita kellős közepén ugyanazt a zsongást megélni, mint most, hogy kisgazda és MDF-es politikusok szaladgáltak a folyosón, az egyik oldalon Zsíros Géza volt a nagy rohangászó, a másik oldalon Bogárdi Zoltán volt a nagy rohangászó, és kétpercenként jöttek azok a papírok, amelyek a módosítást az üzletrészvagyon vonatkozásában kieszközölték, aminek a Kisgazdapárt lett akkor a pillanatnyi győztese - később vesztese, most ezek után még inkább vesztese. Tehát túl sokat ezen politikailag akkor sem nyertek, most sem fognak, tehát ilyen illúzióik ne legyenek, de kárt okozni viszont még van erejük, és ezt meg is teszik, ahogy látom. Nos tehát, az az állapot azt mutatta, hogy akkor fogjuk majd a költségvetést megszavazni, barátaim, ha mindenki, aki legalább öt évet szövetkezeti tag volt, az üzletrésztulajdonhoz jut.
Mit mondtunk mi akkor ugyanúgy ellenzékben? Azt mondtuk, hogy ezt az üzletrészt így bevezetni nem szabad. És a Fidesz is ezt mondta, megjegyzem. Részjegyeket kell adni, és a részjegyek értékében világossá kell tenni azt, hogy ki vitt be vagyont, tehát nyilvánvaló, hogy aki vagyont vitt be, annak a vagyonnak hozadéka van, a lónak is, a kocsinak is, a földnek is. Ezt elvitatni nem lehet. Ennek a hozadéknak a jogos tulajdonosa vagy az, aki még ott van a szövetkezetben, vagy annak örököse. Ezen vita nincsen.
Mi azt mondtuk - a Fidesszel együtt -, hogy azoktól is, akik szövetkezeti tagok most és ledolgoztak már jó pár évet a szövetkezetben, de vagyont nem vittek be, a munkájuk révén csak gyarapodtak, mert nem kapták meg soha azt a juttatást, amit a munkájuk eredménye ért, ezért őket is üzletrészvagyonban kell részesíteni. De aki nem tagja a szövetkezetnek, nem is vitt be oda vagyont, annak milyen alapon adunk? És bizony az így kialakult üzletrészértéknek több mint fele olyanok kezébe került, akik vagyont se vittek be, és '92-ben sem voltak már egyébként, tehát azok, akik most itt alanyi jogosultként megjelennek a törvényben, azok lettek a kedvezményezettek.
Azt is tudtuk, hogy ennek egyszer ára lesz, és vissza kell fizetni. De arra álmunkban sem gondoltunk, hogy ezt olyan forradalmi lendülettel fogja végrehajtani a koalíció és ezen belül a kisebbik párt, ráoktrojálva a nagyobbik koalíciós partnerre ezt a döntést, hogy az százmilliárdokba fog kerülni, és emberek tízezreit lehetetleníti el, valamint iszonyatos feszültséget fog kelteni.
Miért fog feszültséget kelteni? Azért fog feszültséget kelteni, mert azok, akik most azt hiszik, hogy üzletrészvagyonhoz jutnak alanyi jogon - egyébként még egyszer mondom, meg kell oldani a problémájukat -, azok azon fogják kapni magukat, hogy a szövetkezetek jó része már akkor fölszámolásban lesz, amikor júniusban nekik valamit fizetni kellene, vagy végelszámolásban, mert a szövetkezetek egy része - nyilván nem mindegyik - már a tavaszi munkát sem tudja elkezdeni, mert a forgóeszközhitelekhez sem fog hozzájutni.
Nyilvánvalóan az állami támogatásoknál - ezt már megéltük 1998-99-ben, 2000-ben - ezek a gazdaságok hátrányban vannak, tehát nem kapják meg sem normatív, sem fejlesztési jellegű támogatásban azt, amit egy más, ebben a szektorban gazdálkodó szervezet megkap. Innentől kezdve már a játék egyszerűen folytatódik, arra a hírre, hogy ez a törvény el lesz fogadva, a bankok a további hitelezést leállítják; ezt tegnap Pulai úr, azt hiszem, kellő egyértelműséggel és világosan mint a Bankszövetség képviselője a mezőgazdasági bizottság ülésén bejelentette. Ők minél kisebb veszteséggel akarják megúszni ezt a dolgot.
A siserahad majd megjelenik és válogat a vagyontárgyakból, de nem hiszem, hogy épp azok lesznek a felszámolási, végelszámolási eljárásban a vásárlók... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Bocsánat, eltértem a tárgytól... (Közbeszólások: Nem egészen.)
