DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! A részletes vita szabályai szerint az 1. számú indítványhoz szeretnék hozzászólni; bár meg kell jegyezzem, hogy a 42 előterjesztett képviselői önálló indítvány egyikét sem támogatja a kormány, így bizony az 1. számú javaslathoz hozzászólni, ismerve, hogy a másik 41-et sem támogatja a kormány, eléggé nehézkes.
Amikor erre a részletes vitára készültem, azért reménykedtem abban, hogy kedd estére, erre a késő éjszakai órára a mezőgazdasági bizottság részéről már elkészül egy olyan bizottsági indítvány, amely a szeptember 25-i plenáris ülésen megfogalmazottakat is figyelembe véve, egyfajtaképpen konszenzusra törekszik.
Jómagam a költségvetési bizottságban, amelynek tagja vagyok, a mai napon reggel nyolc órakor vártuk a kormány álláspontját, illetve a mezőgazdasági bizottság javaslatának a megszületését, hogy ezt meg tudjuk tárgyalni, azonban sajnálatos módon erre nem kerülhetett sor.
A jelenlegi stádium szerint tehát arról van szó, hogy van 42 darab indítvány, azok közül az első egy eléggé átfogó, markáns véleményt tükröz, azonban tudva, hogy egyiket sem támogatja a kormány, ugyanakkor a kormány által támogatott alternatívát - legyünk diplomatikusak - egyelőre még nem ismerjük, így bizony részletes vitát lefolytatni nagyon nehéz.
Két és fél hónap vajúdás után vagyunk. Az eltelt két és fél hónap azzal telt el, hogy kormányálláspont részint vagy nem volt a 42 módosító indítványhoz, illetve mezőgazdasági bizottsági javaslat nem állt rendelkezésre. Én ezt a köztes időt arra használtam fel, hogy a szövetkezeti külső üzletrész-tulajdonosok kifizetése tárgyában megnéztem, ha erre a kifizetésre sor kerül, akkor a mezőgazdasági szövetkezetek pénzügyi pozícióit ez hogyan fogja érinteni, illetve a szövetkezeteken túl a külső üzletrész-tulajdonosokra - akik most pénzt remélnek - milyen hatást fog kifejteni ez a törvényjavaslat ebben a formájában. E tárgyban adatokat, információkat gyűjtöttem be a Pénzügyminisztériumtól, és a rendelkezésemre álló adatokat szeretném a képviselőtársaimmal megosztani.
A mezőgazdasági szövetkezetek eszközállománya az előző év végén - mérleg szerinti eszközállományról van szó - 356 milliárd 961 millió forintot tesz ki. Ennyi eszközállomány van: istállók, traktorok, kombájnok és más egyéb eszközök, a forgóeszközök is benne vannak. Ugyanakkor a PM számításai szerint a sajáttőke-állomány 186 milliárd 523 millió forintot tesz. Aki a számvitelben valamennyire járatos, az tudja, hogy ha az eszköz oldalból levonom a sajáttőke-állományt, akkor megkapom a kötelezettségek állományát kivonásos alapon - a céltartalékoktól most tekintsünk el. Ez a különbség 170 milliárd forintot tesz ki. Tehát ennyi kötelezettségállománya van a téeszeknek a Pénzügyminisztérium hivatalos adatai szerint.
Képviselőtársaim nyilván emlékeznek arra a levélre, amelyet még szeptemberben a bankfelügyelet küldött meg a parlamenti képviselőknek arról - a költségvetési bizottság tagjainak mindenképp megküldte -, hogy mekkora hitelállomány van a szövetkezetekben. Emlékezetem szerint ez 180 milliárd forint fölött volt, de lehet, hogy 280 felett, most nem vagyok bizonyos a számban, azonban az tisztán látszik, hogy ez az eszközállomány nem elégséges ahhoz, kifizetve a hitelállományt, a kötelezettségeket, hogy egy újabb kötelezettséget vállaljanak be a téeszek. Most itt akár 15 milliárdról, akár 30 milliárd forint kifizetéséről is beszélünk, ennyi pénz nincs a téeszekben. Ha ehhez hozzátesszük még, hogy a mérleg szerinti eredmény 1999 végén mínusz 15 milliárd forint volt, eléggé rossz passzban vannak ezek a téeszek. Így megindítani a külső üzletrészek kifizetését, ez a téeszek pénzügyi, és ami fontosabb: gazdálkodási ellehetetlenülésével fog járni.
Ha megnézzük, hogy a földhöz juttatott földtulajdonosok kárpótlási, vagyonnevesítési folyamatok után több mint 50 százalékban a földjeiket bérbe vetetik a téeszekkel, akkor ezek a földdel rendelkező, de önállóan megművelni nem képes emberek ezt a jövedelemforrásukat is elveszítik.
Képviselőtársaim! Itt arról van szó, hogy ez a törvényjavaslat, amely így megszületett, mindenki látja, hogy számos sebből vérzik. Mi változatlanul hiányoljuk, hogy a törvényjavaslat beterjesztését, ezt a két és fél hónapos exlex állapotot, toleranciát, türelmi időt - talán a koalíción belül nézeteltérési időt is - nem arra használtuk ki, hogy egy hatpárti konszenzuson nyugvó törvényjavaslatot módosításokkal együttesen előterjesszünk. Itt nem a hat parlamenti párt konszenzusáról lenne szó, hanem a falusi társadalomnak egy újabb megosztását kellene ezzel elkerülni. Én hangsúlyoztam szeptemberben is és most is változatlanul hangsúlyozom - bár elég méltatlan támadásokat kapott érte a MIÉP-képviselőcsoport -, álláspontunk az, hogy csak az eredeti külső üzletrésztulajdon-jogosultak kapjanak, illetve ez a kifizetés állami költségvetési támogatásokból történjék.
Az állami költségvetési támogatás formájáról, módjáról a délelőtti költségvetési vitaszakaszban ejtettünk bőven szót, mintegy háromórás vitát provokált ez ki. Volt egy módosító indítványom, amely pontosan a költségvetési törvényből ennek a kifizetését indítványozta.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érzem, hogy itt az első vitaszakasz kapcsán kell arról is szólnunk, ami fű alatt terjeng a képviselői padsorok alatt, hogy ugyan az Orosz Sándor és társai által jegyzett 1. indítványt a kormány és egyáltalán senki nem támogatta, ugyanakkor koalíciós képviselők mégiscsak benyújtottak egy ugyanilyen jellegű, de más tartalmú módosító indítványt kapcsolódó módosítóként feltüntetve.
Tisztelt Képviselőtársaim! Örömünkre szolgál, meg kell mondjam, hogy az üzletrész-tulajdonosok kifizetése körében ez a kapcsolódó anyag már csak az eredeti, vagy ahogy a képviselők nevezik: alanyi jogon jogosult üzletrész-tulajdonosok kifizetését indítványozza. Azonban itt az a probléma továbbra is, hiszen van még egy fék ebben a rendszerben, hogy úgy fogalmaz ez az indítvány, hogy első körben a téeszeknek kell a kifizetést megkezdeni, a téeszeknek kell az üzletrészek értékét rendezni; majd ha ez nem sikerül, akkor állami hitelt vehetnek fel egyéves időintervallumra, legalábbis azoknál, akik 1992-ben a vagyonnevesítéskor már külső üzletrész-tulajdonosok voltak.
Aki vásárolt üzletrésztulajdonnal rendelkezik, a szövetkezettel történő megállapodás szerinti feltételekkel adhatja el üzletrészét a szövetkezeteknek, ezt is tulajdonképpen így ki kell fizetni. Tehát a téesznek ismét egy pénzügyi helytállási kötelezettsége lép be.
Képviselőtársaim! Az, hogy ez az anyag már az államot is mint költségviselőt, helytállót megnevezi, ezzel így önmagában egy leegyszerűsített mondatban egyet lehetne érteni.
(22.30)
Azonban azt kell látni, hogy a téeszeket fogja fizetésre kötelezni első körben, és ha ez nem sikerül, majd csak ott jön be az állami helytállás egy hitel formájában. Képviselőtársaim! Az a helyzet fog előállni, hogy első körben majd a téesz megkezdi értékesíteni a 356 milliárd 961 millió forint névértékű eszközértékét, majd ebből a befolyó árbevételből rendezni kell a hitelállományok értékét, és ami marad... - de hát nem marad semmi, hiszen összeadunk, kivonunk, szorzunk, gyököt is vonhatunk, nem fog maradni semmi. Ugyanakkor tönkremegy a téesz, de igényjogosultként majd az államnak kell belenyúlnia a pénztárcájába. Így kétszeres károkozás fog bekövetkezni.
Azt hiszem, praktikusabb volna, ha azzal jönne elő a kormánykoalíció, a Földművelésügyi Minisztérium, ha az, amit egyébként is ki kell fizetni az állami költségvetésből, első körben ebből a költségvetési keretből történhetne meg. Ha tönkremennek a téeszek vagy a fizetési eljárás megkezdődik - nyilván, ilyen mértékű készpénzállománnyal, likvid tőkével ők nem rendelkeznek -, akkor forgóeszközt és befektetett eszközállományt kell nekik megmozdítani. Azonban ez nyomott áron fog történni, és ha a kereslet-kínálati hatások alapján nagy tömegben egyszerre jelenik meg a piacon téeszistálló, sertésól, traktor, kombájn, akkor ezeknek a piaci értéke lényegesen alacsonyabb lesz, lehet, hogy még a névérték 50 százalékát sem fogja elérni, ezért a 15 milliárdos helytállásért, kifizetésért - legyen 20 vagy 25 milliárdos - jelentős, közel 100 milliárd forintos eszközértéket is meg kell majd mozdítani. Utána bejön a hitelállomány, és nem marad a folyamat végén semmi.
Képviselőtársaim! Annak, hogy ezt a 15-20-25 milliárdot emlegetem, az az indoka - ezt tisztelettel elmondom önöknek -, hogy amellett, hogy az eltelt két és fél hónap alatt a Pénzügyminisztérium vonatkozó adatait is beszereztem, futottam még egy kört, és a Földművelésügyi Minisztériumnak is áttanulmányoztam az ide vonatkozó adatait, és azt látom, hogy a Pénzügyminisztérium adatállománya - hogy mekkora külső üzletrész-kifizetési kötelezettség van - nem egyezik a Földművelésügyi Minisztériuméval, jelentős eltérés van. Azt hiszem, ezeket az eltéréseket és konkrét költségvetési tehertételeket az első körben tisztázni kellene.
Egy kicsit bővebben szóltam az álláspontunkról - változatlan az álláspontunk. Ugyanakkor a délelőtti vitában azt vettem észre, hogy mind a két koncepciónkat - az eredeti jogosultakat is és az állami támogatást is - már a kisgazda frakció egyes tagjai is magukévá tették, azonban annyit mondanék, hogy ezt az állami támogatási keretet egy kicsit még csiszolni kellene, tehát ne késztessük a téeszeket arra, hogy fizessenek, hanem akkor lépjen be eredendően az állam, úgyis az államnak kell kifizetnie az egészet. Ez számvitel, összeadás, kivonás, el fog fogyni a vagyon.
Hosszasan beszéltem most erről, de fogalmazhattam volna röviden is erre az üzletrész-törvényjavaslatra úgy, ahogy eredeti formájában megvan. Egyetértve az 1. indítvány tartalmával, ez a rövid felvetésünk a koalíciós pártok, illetve a Földművelésügyi Minisztérium felé röviden, frappánsan, hogy ne tegyék. Ezt a törvényt így, ebben a formában ne engedjék érvényesülni!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP és az MSZP soraiból.)
