DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. És köszönöm, miniszter úr, hogy bár papíron azt írták: az ajánlás 1. pontjában szereplő módosító javaslatunkat nem támogatja a kormány, gyakorlatilag azonban mégis így járnak el. Úgy tűnik tehát, hogy a T/3010. törvényjavaslat kapcsán lefolytatott általános vita termékeny talajra hullott, legalábbis értő fülekre talált, már a tekintetben, hogy miért is rossz ez a törvényjavaslat.
Miért terjesztettük be képviselőtársaimmal azt a javaslatot, miszerint ez a törvény ezzel a szöveggel ne kerüljön megfogalmazásra? Azért, mert szerettük volna elkerülni, és ma is szeretnénk elkerülni, hogy a valóban létező problémát, amit üzletrészproblémának nevezünk, ne egy újabb problémahalmazzal, ne állampolgárok sokaságának okozott újabb károkkal próbálja meg megoldani a kormány. Mert a beterjesztett törvényjavaslat, amiről elvileg most vitatkozunk még, azt írta elő, azt írta le, hogy az üzletrészproblémát úgy kell megoldani, hogy meg kell szüntetni magát az üzletrészvagyont. Ennek értelmében meg kell szüntetni a szövetkezeteket, és ami ezek után megmarad, az már teljesen nyilvánvaló: üzletrészproblémával nem terhelt szövetkezet.
El kívántuk kerülni, és nagyon örülünk, hogy úgy tűnik, ennek a törvényjavaslatnak az elhagyásával talán elkerülhető lesz az, hogy azok az üzletrész-tulajdonosok, akik akár külső, akár úgynevezett belső üzletrész-tulajdonosok, elszenvedjék azt a súlyos kárt, amit a T/3010-essel a kormány rájuk kívánt mérni. Természetesen van véleményem és álláspontom arról az elképzeléshalmazról, amit tegnap a mezőgazdasági bizottság elé beterjesztettek, de azt gondolom, hogy erről, mivel ilyen javaslat még nincs, nem tudunk vitatkozni. Hiszen tegnap az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága a kormány kérése ellenére - merthogy elfogadhatatlannak ítélte azt a megoldási javaslatot is - nem nyújtotta be azt a módosító javaslatot, ami azt a bizonyos új törvényt ide hozhatta volna elénk, a Házba.
A Magyar Szocialista Párt álláspontja az, hogy az üzletrészproblémát, aminek végül is a lényege az, hogy van egy olyan üzletrész, ami mást jelent a tag, a szövetkezet tagja számára, és mást jelent a nem szövetkezeti tag üzletrész-tulajdonosok számára, hogy ezt a helyzetet... - mert az egyiknél ez munkahelyet, napi megélhetést jelent, a másiknál egy olyan létező vagyontárgy, aminek vagy élvezi, vagy nem élvezi az előnyeit, mindenesetre egzisztenciálisan egy egészen más kapcsolat, de a dolog lényege, hogy ő például nem szólhat bele ennek a vagyonnak a hasznosításába. Mi úgy gondoljuk, hogy csak olyan megoldás születhet, kell születnie, amely tiszteletben tartja minden magántulajdonos jogos igényeit a saját tulajdonához, és lehetővé teszi azt, hogy minden tulajdonos rendelkezhessék tulajdonával, és rendelkezhessék adott esetben ennek az értékével is.
Mi, ahogy azt az általános vitában is elmondtuk, olyan megoldást tudunk támogatni, amely megoldás mindezek érvényesítése mellett, amit az előbb már elmondtam, nem veszélyezteti a szövetkezetek működését. Mert lehet természetesen osztani a vagyont; a másét különösen, mint ahogy azt tervezi a kormány az eredetileg benyújtott törvényjavaslatával. De ha ez ahhoz vezet, hogy másoknak a vagyonát, az őket jogosan megillető vagyonát elveszik, mint ahogy ezt önök tervezték, akkor ezt nem lehet megoldásnak nevezni, és ezt nem lehet támogatni. Ha ezáltal azt a helyzetet állítják elő, hogy megszüntetik emberek munkahelyét anélkül, hogy egyébként utána megmondanák, hogy veled mi lesz, azt gondoljuk, ezt megint csak nem lehet támogatni.
Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy olyan megoldás szülessék, amely a működő szövetkezetek működőképességét nem veszélyeztetheti. A megoldás tehát a tulajdonosok, a magántulajdon és minden magántulajdonos jogainak és érdekeinek tiszteletben tartásával, a szövetkezetek működésének további biztosításával és - merthogy ezt a helyzetet nem ezek az emberek okozták - állami segítséggel képzelhető el. A Magyar Szocialista Párt és én személyesen is, amikor ezt az 1. ajánlási pontban szereplő indítványt megtettük, azon az állásponton voltunk, hogy ezt a helyzetet nem a szövetkezeti törvény módosításával, nem egy új törvény megfabrikálásával, ráadásul kárt okozó törvény megfabrikálásával kell megoldani, hanem létező adótörvények megfelelő módosításával, létező támogatási technikák beépítésével.
Időközben hírül vettük, hogy informális kormányüléseken a kormány nagyobb összeget szán ennek a problémának a kezelésére. Talán érthető és jogos, hogy ennek a hírnek a hallatán úgy gondoltuk, hogy ha nagyobb összeg áll rendelkezésre, amire nyilván megvan a fedezet, akkor bizony előállhatunk azzal a javaslatunkkal, amit ilyenformán a most vita alatt álló 1. ajánlási ponthoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatként fogunk tudni érvényesíteni - egyébként megjegyzem, beterjesztettük ezt a kapcsolódó módosító javaslatot -, amelynek lényege az, hogy ha a szövetkezeti üzletrész-tulajdonos felajánlja üzletrészét megvásárlásra, akkor az állam megfelelő szervei legyenek kötelesek ezt megtenni, vásárolják meg. És a megvásárolt üzletrészt a szövetkezet vonja be, és működtesse tovább a tagok és a vidéken élő emberek érdekében.
Megszűnik az üzletrészprobléma, nem szűnik meg a szövetkezet, nem verődik szét a vagyon, nem szűnnek meg munkahelyek, nem szűnik meg annak a hitelnek a visszafizetési lehetősége, ami harmadik személyek felé fennáll, nem szűnik meg a korábban üzletrészüket a szövetkezetnek adó nyugdíjas tagok járulékfedezete, nem szűnik meg a földhaszonbérlet, lesz, aki művelje a földet. Úgy gondoljuk tehát, ez a megoldás jó megoldás, ezt kellene támogatni.
A megoldást keressük, nem rombolni akarunk, építkezni akarunk, bízunk benne, hogy a kormány is építkezni akar. Nem tehetem meg, hogy ne említsem meg ugyanakkor, hogy az az elképzeléshalmaz, amit beterjesztett a kormány nevében a mezőgazdasági bizottság elé a földművelésügyi tárca helyettes államtitkára, bizony nemhogy épít, hanem tovább rombol, és az eredetileg beterjesztett törvényjavaslathoz képest is súlyosabb hátrányokat okoz. Egy oldalról mindazt a hátrányt hozza magával, ami vidéki munkahelyek megszűnését jelenti, ami a szövetkezetek szétverését jelenti, ami a szövetkezeti tagok vagyonának az elvesztését jelenti. Ezen túlmenően még a külső üzletrész-tulajdonosok nagy többsége számára is nem azt ígéri, hogy kapnak, hanem csak egy szűkebb körének ígéri azt, hogy kapnak.
Csak csöndben jegyzem meg, hogy mind az eredeti 3010-es, mind pedig a most lassan-lassan forgalomba kerülő új kormány-előterjesztés súlyosan téved, amikor azt gondolja, hogy az az eljárási rend, amit fabrikál, ahhoz vezet, hogy az emberek, az üzletrész-tulajdonosok hozzájussanak a vagyonukhoz. Tudjuk, hogy nem is ez a cél. Sajnos tudjuk, hogy - és erre megfelelő teret és feltételezési lehetőséget enged - össze kívánják kötni az állami mezőgazdasági vagyon további privatizációjával, hogy mindössze arról van szó, hogy újabb kormányelkötelezettnek hitt emberek törekvéseinek engedve lehetővé kívánják tenni, hogy bagóért hollandok, magyar kliensek megvegyék Bábolnát, Bácsbokodot és a szövetkezetek vagyonát.
Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, ezért kár ekkora faksznit csinálni. Ha tényleg oda akarják adni, adják oda, de hagyják élni a szövetkezeti üzletrész-tulajdonosokat, hagyják élni a vidéken élő embereket, mert ők ebből élnek, nekik ez az egy életük van, és ha ezzel a törvényjavaslattal elveszik önök ezt a lehetőséget, akkor azt gondolom, örökre elveszik az esélyüket a felemelkedéstől.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
