DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 15. pontjában Farkas Imre, Tóth Sándor és Fritz Péter - hasonlóképpen, mint Braun Márton képviselő úr - egybehangzóan azt javasolják, hogy maradjon ki a T/3010-es törvényjavaslat 3. § (1) bekezdéséből az a kitétel, amelyik a kívülállókat szavazati joggal kívánja felruházni; erről a módosító indítványról szeretnék szólni. Különösen azért, mert ezzel a kérdéssel egy egészen más összefüggésben, más tartalommal, sokkal erőteljesebben, ugyanakkor meglehetősen ellentmondásosan foglalkozik a törvényjavaslat helyébe léptetni szándékozott 3010/31-es kapcsolódó módosító javaslat, amelyik a következő egyszerű rendelkezést tartalmazza.
Javasolja kiegészíteni az egyébként az új szövetkezetekről szóló törvény által hatályon kívül helyezni szándékozott 1992. évi I. törvény 56. § (4) bekezdését egy olyan rendelkezéssel, ami a következőket tartalmazza: Az az üzletrész-tulajdonos, aki nem tagja a szövetkezetnek, a közgyűlésre és a küldöttgyűlésre vonatkozó szabályok alkalmazása szempontjából a taggal azonos jogállású.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez valami égbekiáltó dolog, ami itt történni készül a Házban. Egy dolog, hogy tulajdonosoktól az Országgyűlés veszi magának a bátorságot, hogy azonnali kártalanítás nélkül zsebükbe nyúlkálva elveszi vagyonukat... (Derültség az FKGP padsoraiban.) Ez nem annyira nevetséges, képviselőtársaim, mint amennyire itt annak tűnik! Hanem még ezen is túlmegy, ezeknek az embereknek a legbelsőbb, személyes viszonyát is érintő helyzetébe is beavatkozik. Mint tudjuk, a szövetkezeteknek vannak tagjai, egészen pontosan a tagoknak van szövetkezete, de most akárhonnan is nézem: a szövetkezet és a tag együttjáró fogalmak.
Mit is indítványoznak itt a kormány inspirációja alapján képviselőtársaim? Azt indítványozzák, hogy a nem tagról mondja ki a törvény, hogy tag. Én azt gondolom, hogy ha ezt meg lehet tenni Magyarországon anélkül, hogy előírnák egyébként minden becsületes magyar állampolgárra az ilyen helyzetekre irányadó szabályok alkalmazását, nevezetesen a szövetkezet erre felhatalmazott szervének ebben valamit állást kellene foglalni, és ami még sokkal súlyosabb: aki taggá kíván válni, annak az adott szövetkezet alapszabályában meghatározott részjegyet be kell fizetnie - ennek elmaradása nélkül ez a törvény taggá nyilvánítja az úgynevezett külső üzletrész-tulajdonosokat.
Megértem én, ez orvosol egy olyan szempontot, miszerint tulajdonos és tulajdonos között ne legyen különbség. Oké, én ezt értem, egyet is értünk - de akkor hozzuk őket azonos helyzetbe! Ezt elmulasztja mind az eredeti törvényjavaslat, mind pedig ez az inspirált, suttyomban beterjesztett új törvényjavaslat.
Még egy apró megjegyzést ezzel összefüggésben engedjenek meg, ez pedig az, hogy ezen a plenáris ülésnapon - amely tegnap kezdődött, s amely átnyúlik egyik napról a másikra - ez a napirend szerinti második olyan törvény, amelyik szövetkezeti ügyekkel foglalkozik. Az előző, az új szövetkezetekről szóló elrendezi az 1992. évi I. törvényt, ahogy kell, hatályon kívül helyezi bizonyos rendelkezéseit. Tulajdonképpen minden, a nagy szövetkezeti törvényre tartozó kérdés a T/3011-esben van.
Mi az indoka annak, hogy egyet, egy nagyon fontos rendelkezést, csak így, úgy véletlenül a 3010-esbe tesznek? Látszólag ez olyan semmitmondó különbség, egyidejűleg tárgyaljuk, egyidejűleg lép majd hatályba, de mégis kérdezem: elegáns ez, emberek? És különösen akkor kérdezem, hogy elegáns-e, amikor már az előző hozzászólásomban jeleztem, hogy meglehetősen bizonytalan, hogy melyik törvény alapján kell a kormány és a suttyomban beterjesztett törvényjavaslat szerint eljárni az egyik üzletrész-tulajdonosi körnek, melyik szerint kell eljárni a másik üzletrész-tulajdonosi körnek. Az egyikre azt mondják, hogy ez a mezőgazdasági, a többi pedig a nem mezőgazdasági. Ez a rendelkezés azonban tárgyát illetően semmilyen körülmények között nem tartozhat egy olyan törvénybe, amelyik kizárólag egy kisebb, egy szűkebb csoport, a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészek problémájával foglalkozik, hiszen az összes szövetkezetre, az áfészekre, az ipari szövetkezetekre, az ötven százalékot el nem érő mezőgazdasági árbevétellel rendelkező más szövetkezetre vonatkozóan mondja ki, hogy egyébként az üzletrész-tulajdonos, akár akarják, akár nem, ezek után a közgyűlésen szavazati joggal vesz részt.
Még egyszer mondva: egyetértek azzal, hogy azt az anomáliát fel kell oldani, miszerint tulajdonhoz és tulajdonhoz más-más jogosítványok fűződnek. De kérem, vizsgáljuk csak meg, hogy mi is a helyzet! Az áfészek esetében például most is gondot okoz egy-egy közgyűlés összehívása. A rendelkezés értelmében, hiszen az áfészeknél is van úgynevezett külső üzletrész, a rendelkezés vonatkozásában most már ezek is szavazati joggal kell hogy rendelkezzenek. Így döntéseket kellene hozniuk ezeknek a szövetkezeteknek, amihez határozatképes közgyűlésekre van szükség. Sok üzletrész-tulajdonos, aki egyébként e szabály alapján ezek után be kell hogy számíttassék a határozatképességbe, jószerével nem is tud arról, hogy neki ilyen új szerzett joga lesz. Nem mennek el.
Milyen döntések hozhatók, milyen szövetkezeti működés várható az így, a törvény erejénél fogva ellehetetlenített működésű szövetkezetekben? Majd jön természetesen - egyébként teljes joggal - a polgári kormány által rendelt törvények őre, a cégbíróság, és felszólítja majd a szövetkezetet, hogy állítsa helyre a működés törvényességét.
(1.40)
De hogyan lehet ebben a lehetetlen helyzetben helyreállítani az adott szövetkezet törvényes működését?
Azt gondolom, aktuálisan mind az a javaslat, amelyik ezt kivenni javasolja a T/3010-esből, nem más, mint a szólásomra okot adó, az ajánlás 15. pontjában szereplő indítvány, amelyet mindenképpen javaslok elfogadni, ha egyáltalán erről lesz szavazás - ha tényleg a 3010-es platformján lesz itt döntéshozatal; mind pedig a kapcsolódó módosító javaslatnak ez az általam már idézett rendelkezése lehetetlen helyzetet teremt, még azon szövetkezeteknek a működőképességét is megkérdőjelezi eljárásjogi, törvényességi alapon, amelyek egyébként azt a gazdasági krízist és lehetetlenséget, amit a vagyonuk ellen elkövetnek, talán ki tudnák heverni.
A jogi nonszenszekről kezdtem el szólni, a kapcsolódó módosító javaslat érdekes eljárási szituációt eredményez. Az eljárási rend értelmében, amit javasolnak a képviselőtársaim a kormány inspirációja alapján, az eljárási rend szerint a megyei földművelésügyi hivatal a szövetkezet törvényes képviselőjeként jár el. Eltekintve attól a nem is könnyen megoldható kérdéstől, hogy mitől lehet törvényes képviselő ez a szervezet, még egy érdekes rendelkezés van benne, ez pedig az, hogy egyébként az üzletrész-tulajdonosok érdekében külön meghatalmazás nélkül eljár.
Mi is történik? A megyei földművelésügyi hivatalt - jelen esetekben - a szövetkezetek élete és a szövetkezeti üzletrész-tulajdonosok élete és halála felett önhatalmúan rendelkezni tudó főhatalommá teszi ez a kapcsolódó módosító javaslat: vádló, védő, bíró, ügyész és ítélet-végrehajtó egyidejűleg a megyei földművelésügyi hivatal. Azt gondolom, a jogállamiság normáival és a magyar alkotmány normáival abszolút összeegyeztethetetlen az a fajta megoldási javaslat, ami egyébként más vonatkozásokban állampolgárok százezreinek közvetlen vagyoni hátrányt okozó helyzeteket teremt. Se jogorvoslat, se semmi, egy hivatal, egy megítélés, egy végeredmény, ez a végeredmény pedig csak egy lehet: azt, aki ezt a törvényjavaslatot elfogadja, ki fogják ebrudalni onnan, ahol jelenleg ül, de sajnos, ez már kevéske gyógyír lesz arra, hogy ennek a törvénynek az eredményeként a magyar mezőgazdaság még működő romjai is abszolút a földdel lesznek egyenértékűek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
