FARKAS IMRE
FARKAS IMRE
FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a törvény 2. §-ához szeretnék hozzászólni, és konkrétan ahhoz a kapcsolódó módosító javaslathoz, amely a birtokunkba került, és amit Gyimóthy Géza, Hanó Miklós, Farkas Sándor és Font Sándor képviselők jegyeznek. Ennek a kapcsolódó módosító javaslatnak is a 2. §-ra vonatkozó részeihez kívánok hozzászólni.
A törvényjavaslatnak az eredeti 2. §-a azzal foglalkozik, hogy az üzletrészeket milyen értéken kelljen a kívülállók részére kifizetni. A tervezet elmondja, hogy a kívülálló üzletrészek összegéből le kell vonni a szövetkezettel szemben harmadik személyeket megillető követelések arányos összegét, majd a fennmaradó összeg alapján kell megállapítani a kívülállókat egyenként megillető üzletrészek névértékét. Vagyis arról van szó, hogy egy nettó érték megállapítására kerül sor, és ezt a nettó értéket kaphatják meg a törvénytervezet szerint a külső üzletrész-tulajdonosok.
Nézzük, hogy annak a kapcsolódó módosító javaslatnak a benyújtói, akik bizonyára úgy gondolják, hogy az általuk benyújtott komplett anyag fogja az egész törvényt megoldani, mit fogalmaznak meg ebből a 2. §-ra nézve! Az első meghökkentő felfedezés mindjárt az, hogy ők a javaslatukban abszolút nem foglalkoznak az üzletrész nettósításával.
(1.00)
Egyértelműen kijelentik, hogy a kívülálló üzletrészesek a vagyonnevesítéskor megállapított névértéken kaphatják meg az üzletrészek értékét, tehát a kifizetés ezen a névértéken történik.
Kedves képviselőtársaim, ez meglehetősen meghökkentő lépés. Azért meghökkentő, mert úgy gondolom, azzal mindannyian tisztában voltunk, hogy a szövetkezetek számára sok esetben kibírhatatlanul nagy terhet jelent a külső üzletrészek kifizetése. Nagy terhet jelentett volna nettó értéken is. Most ezen a névértéken ez a teher lényegesen nagyobb, így már valószínűleg azok a szövetkezetek sem tudják ezt teljesíteni, amelyek esetleg abban bíztak, hogy a nettó értéken egy kisebb teherrel kell majd szembenézniük.
Megjegyzem, ennek a módosító javaslatnak, ami a 2. §-t illeti, van egy olyan része is, amellyel elveiben én magam is egyetértek, méghozzá az, hogy az előterjesztők előhozzák az alanyi jogú kívülálló üzletrészeseknek a pozitív megkülönböztetését. Ez az én véleményem szerint is helyes lépés.
Én magam is úgy gondolom, kedvezőbb elbírálásban kell őket részesíteni, és az általam benyújtott kapcsolódó módosító javaslat arról szól, hogy az ő esetükben a névérték 50 százalékát még akkor is ki kellene fizetni, ha a nettósítás során a megállapított érték 50 százalék alá csökken. Én ezt 50 százalékban láttam megoldhatónak. Úgy látom, a kormánypárti képviselők a 100 százalékos kifizetéshez ragaszkodnak az esetükben; ez viszont már - mint ahogy az előbb is hangsúlyoztam - még nagyobb ellehetetlenüléshez fog vezetni.
A másik érdekesség, ami a kormánypárti képviselők 2. §-hoz benyújtott javaslataiból kiolvasható, az, hogy még elszántabban támadják meg a szövetkezetben dolgozó tagokat, kisemmizésük az ő javaslataik szerint még nagyobb mértékű lesz. Miből derül ez ki? Részben abból, hogy a vagyonnevesítéskor megállapított névértéken történik a kifizetés, részben abból, hogy olyan hiteleket kaphat a szövetkezet, amelyeket bizonyára egy éven belül nem fog tudni kifizetni.
A legmeghökkentőbb az a megállapítás, hogy csak azok a szövetkezeti tagok juthatnak hozzá az üzletrészhez, akik 1999. december 31-éig kiléptek a mezőgazdasági szövetkezetből. Meg kell mondanom, ebben az időszakban igen sok mezőgazdasági szövetkezeti tag is megkeresett, és ők két dolgot nem hittek el a törvény kapcsán. Az egyik az, hogy előfordulhat-e az üzletrésztulajdonokban ilyen különbségtétel, vagyis hogy a külső üzletrész-tulajdonosok mindent megkapnak, a tagi üzletrészekkel rendelkezők pedig semmit sem.
Én úgy gondoltam, hogy ez nem lehetséges. Most úgy látszik, ez a törvényjavaslat a képviselői indítványok alapján erre ráerősít, tehát úgy látják, hogy ez a különbségtétel még ilyen nagy mértékben is indokolt lehet, ahogy ezt a képviselőtársaim javasolják.
A másik érdekes dolog, amivel megkerestek az emberek, részben spekulációs célzatú. Azt mondták, ha mindenképpen tönkre fog menni a mezőgazdasági szövetkezet, mert ki kell fizetni a külső üzletrész-tulajdonosokat, akkor ezt megelőzően ők is ki fognak lépni a mezőgazdasági szövetkezetből, külső üzletrész-tulajdonosok lesznek, és nem fognak hátrányos helyzetbe kerülni. Ez a módosító javaslat azonban az ő spekulációs szándékukat is kizárja, mert azt mondja, hogy csak akkor kaphatnának külső üzletrészesként pénzt az üzletrész alapján, ha 1999. december 31-éig kiléptek volna.
Úgy gondolom, ez a lépés meg fogja erősíteni az üzletrésszel rendelkező tagoknak azt az elhatározását, hogy egy teljesen inkorrekt törvényről van szó, és a hátralévő napokban most már ezek a tagok is mindent megtesznek majd annak érdekében, hogy a mezőgazdasági szövetkezet megpróbáljon más társasággá átalakulni; ugyanis ők maguk sok esetben ezt többször megakadályozták, mert nem hitték, hogy létezhet ilyen mértékű kisemmizés, és most már nem maradt számukra más lehetőség, mint hogy mindannyian kivonják magukat ez alól a rendelkezés alól.
Ezért kérem kormánypárti képviselőtársaimat, akik ezt a kapcsolódó módosító javaslatot benyújtották, hogy gondolják át még egyszer ezeket a részeket, és se a vagyonnevesítéskor megállapított névértékhez, se pedig a szövetkezeti tagok kizárásához ne ragaszkodjanak. (Taps az MSZP padsoraiban.)
