FARKAS IMRE
FARKAS IMRE
FARKAS IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a vitaszakaszban a 4. §-hoz kívánok hozzászólni, még pontosabban az általam, Tóth Sándor és Fritz Péter által beadott 25. ajánlási pontban lévő módosító javaslatunkhoz.
A törvényjavaslat 4. § (1) bekezdése kimondja, hogy a mezőgazdasági szövetkezet az üzletrész-felosztási terv elfogadását követő 90 napon belül köteles a kívülállóknak az üzletrészük közgyűlés által megállapított névértékét egy összegben kifizetni. Azt többen elmondtuk a vita eddigi szakaszaiban, hogy a szövetkezetek halálát jelentené, ha 90 napon belül kellene ezeket az üzletrészeket kifizetni egy összegben, és különösen akkor, ha ehhez anyagi támogatást nem kapnának. Bizonyára ebből adódóan születtek különböző módosító javaslatok.
A mi módosító javaslatunk a 90 napot három éven belüli időszakra kívánta meghosszabbítani. Tehát mi úgy gondoltuk, hogy ezt a kifizetést három éven belül kell majd megtenni. Ráadásul szerintünk nem is egy összegben kell a kifizetésnek megtörténni, hanem mi úgy gondoltuk, hogy az akár három évre elosztva, szakaszosan is megtörténhetett volna, nem terhelve ilyen mértékben a költségvetést és - most már más indítványokat is látva - a kormányt, illetve az ország költségvetését sem. Sajnos, ezt a javaslatunkat valamennyi bizottság elutasította.
De hogy a kérdés mennyire központi kérdés, azt abból is ki lehet olvasni, hogy az előbb idézett, négy kormánypárti képviselő által benyújtott kapcsolódó módosító javaslat is változtatni kíván ezen a téren az eredeti törvényjavaslaton. Nem tudom azt egyértelműen kijelenteni, hogy a 90 napos időszak most 180 napos időszakra módosul-e, mert körülbelül itt a legtöbb időpont 2001. július 1-jéhez kívánná kötni az üzletrészek kifizetését. De azt kell hogy mondjam, ezek a kormánypárti képviselők most a 90 napot kétszeresre próbálják megváltoztatni. Sajnos, az egyösszegű kifizetéshez azonban ragaszkodnak, igaz, úgy kívánják ezt elérni, hogy azok a szövetkezetek, amelyeknek ehhez forrásuk nincs, hitelt vehetnek igénybe. Ez azonban az ő esetükben változatlanul nagyon komoly terhet jelentene.
Ezért úgy gondolom, hogy a képviselőtársaimmal együtt benyújtott módosító javaslatunk máig is helytálló, meg kellene elégedni a kívülálló üzletrészeseknek is azzal, ha három éven belül akár három szakaszban is hozzájuthatnának a pénzükhöz.
A 4. § (2) bekezdéseként egy módosítást is benyújtottunk képviselőtársammal, Jauernik Istvánnal, amikor a kapcsolódó javaslatot elkészítettük. Ennek gyakorlatilag az a lényege, amit az előbb is elmondtam, hogy akár helyes, akár nem, mi magunk is úgy gondoltuk, hogy az alanyi jogon szerzett üzletrészek tulajdonosait kedvezőbb helyzetbe kell hozni a többi külső üzletrész-tulajdonosnál, és az esetükben gondoltuk azt, hogy az eredeti névérték 50 százalékát akkor is ki kell fizetni, ha egyébként az üzletrésznek az értéke az 50 százalék alá csökken. És gyakorlatilag ehhez a javaslathoz még egy további részt kapcsoltunk. Ennek pedig az a lényege, felolvasnám a kapcsolódó módosító javaslatunkból: az eredeti névérték 50 százalékára jogosultak az alanyi jogon szerzett üzletrészek azon tulajdonosai is, akik felszámolással vagy végelszámolással megszűnt mezőgazdasági szövetkezeti üzletrésszel rendelkeznek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy ez a kitétel, amit mi a kapcsolódó módosító javaslatunkban megfogalmaztunk, kicsit megdöbbentő, de higgyék el, hogy az üzletrész-tulajdonosok számára nem az. Úgy gondolom, hogy amikor arról beszélünk, és konstruktívan lehet arról beszélni, hogy mi volt vagy mi az üzletrésztulajdonok problémája, akkor az egyik nagyon komoly probléma az, hogy az üzletrészeket úgy adták a tagok kezébe, hogy sok esetben az a mezőgazdasági szövetkezet, amelynek az üzletrészét akár a kívülálló, akár a tag megkapta, már szinte nem is volt működőképes. Gyakorlatilag sokszor már csak papíron kaptak üzletrészeket ezek az emberek.
Egyértelműen bekövetkezett ezek után, hogy a szövetkezetet felszámolták, nagyon kevés esetben végelszámolták, és ezek az emberek, akik először azt sem akarták elhinni, hogy most üzletrészre jogosultak, szembe kellett hogy nézzenek azzal, hogy üzletrészeik semmit nem érnek, nem is tudnak vele mit kezdeni.
Ezért nyújtottam be Jauernik képviselőtársammal ezt a javaslatot, bízva abban, hogy a kormánypárti oldal is átgondolja ezt az indítványt, és ha segíteni akar a kívülálló üzletrész-tulajdonosokon, remélem, segíteni kíván azokon is, akik pórul jártak az üzletrészeikkel.
(1.30)
Szólni kell ez esetben azokról a mezőgazdasági szövetkezetekről is, amelyek talán abban a pillanatban, amikor még az üzletrészeiket megkapták a tagok vagy a kívülállók, működőképesek voltak, de néhány év alatt, a rendszerváltás eltelt tíz évében, őket is felszámolták, mert tönkrementek. Bizonyára politikailag vitatható, hogy itt a kívülállók vagy a tagok tehetnek-e arról, hogy a mezőgazdasági szövetkezetnek a sorsa ily módon alakult. A kívülállók szinte semmit nem tehetnek. A tagok kismértékben bizonyára tehetnek róla, de valószínű ez a mérték nem volt olyan jelentős, hogy megakadályozhatták volna a sokszor piaci viszonyokra, törvényekre és más hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó eljárásokat. Ezért úgy gondoljuk, hogy mindazok esetében, akik induláskor is értéktelen üzletrészeket kaptak, mindazok esetében, akik alól menet közben ment tönkre a mezőgazdasági szövetkezet, biztosítani kellene az államnak egyfajta kárpótlást vagy valamiféle juttatást.
Természetesen képviselőként ennek a technikai részletét mi nem tudtuk kidolgozni, ezért a kapcsolódó módosító javaslatban azt fogalmaztuk meg, hogy a kifizetés módjáról esetükben külön jogszabály rendelkezik. Bízom kormánypárti képviselőtársaimban és a kormányban, hogy ezen személyek számára is valamiféle kártalanítást fognak majd biztosítani ezen üzletrészek után. Köszönöm szépen.
