FARKAS IMRE
FARKAS IMRE
FARKAS IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A 7. §-hoz szeretnék hozzászólni, és az ahhoz benyújtott, az ajánlásban 36. számot viselő módosító javaslatunkhoz.
Amikor a módosító javaslatokat be kellett nyújtanunk, még abszolút nem látszott az, hogy a kormányzat biztosít-e valamilyen segítséget a mezőgazdasági szövetkezetek számára az üzletrészek kifizetéséhez. Úgy gondoltuk, ezt a kifizetést mindenképpen csak akkor lehet megvalósítani, ha ez a segítségnyújtás nem fog elmaradni, ezért a 7. §-nak az alábbi kiegészítését javasoltuk: "ezen időpontig a kormány határozza meg azokat az eszközöket, amelyek lehetővé teszik a törvény végrehajtását a szövetkezetek ellehetetlenülése nélkül".
Azt el kell ismerni, hogy elsősorban a Fidesz nyomására végeredményben születtek valamiféle eszközök, pontosabban egy eszköz született, ami kiolvasható a négy kormánypárti képviselő kapcsolódó módosító javaslatából, pontosan az 5. §-ba illesztették ezt be, amely azt mondja, hogy azok a szövetkezetek, amelyek nem tudják az üzletrészek vételárát kifizetni, az államtól, pontosabban az ÁPV Rt.-től egyéves időszakra kölcsönt vehetnek fel. Úgy gondolom, ez a segítségnyújtás valamiféle eszközrendszernek nem tekinthető; eszköznek igen, de ez az eszköz nem oldja meg azt a célt, amit képviselőtársaimmal megfogalmaztunk, vagyis a szövetkezetek ettől függetlenül bizonyára el fognak majd lehetetlenülni.
Ráadásul úgy gondolom, kormánypárti képviselőtársaim az 5. és a 6. §-ban nem is kellő körültekintéssel fogalmazták meg ennek a kölcsönnek a biztosítását. Az első kérdés az, hogy amennyiben a mezőgazdasági szövetkezet igényli, az ÁPV Rt.-nek minden esetben kell-e folyósítani ezt a vételárat. Kormánypárti képviselőtársaim javaslata azt mondja, hogy igen, vagyis gyakorlatilag az ÁPV Rt.-nek nincs mérlegelési lehetősége, nem nézheti meg, vagy ha meg is nézi, értelmetlen megnéznie, hogy ez a mezőgazdasági szövetkezet, amely megkapja ezt a kölcsönt, képes lesz-e annak a visszafizetésére.
Ad absurdum az is előfordulhat - mert kormánypárti képviselőtársaim erről nem szólnak -, hogy egy ma felszámolás alatt lévő mezőgazdasági szövetkezetnek fog az ÁPV Rt. kölcsönt nyújtani egyéves időtartamra. Ez önmagában lehet kedvező megoldás is, hiszen a külső üzletrész-tulajdonosok pénzhez jutnak, a mezőgazdasági szövetkezetnek, amelyik felszámolás alatt áll, már tovább érdemi terhet ez a lépés nem jelent, egyedül károsult nyilvánvalóan a magyar állam lesz majd ebben az esetben. Ha ezt kívánták elérni a kormánypárti képviselőtársaim, akkor ezt most kár volt elmondanom, hiszen úgy látszik, számukra ez sem sokat számít.
Persze, a 6. §-ba betettek olyan megfogalmazást is, amely némi biztosítékot jelentene a nyújtott kölcsönhöz kapcsolódóan. A 6. § (2) bekezdéseként javasolják az alábbi mondatot: "Az államot a kifizetett vételár erejéig a mezőgazdasági szövetkezet vagyonán vagyonterhelő zálogjog illeti meg, amit a zálogjogi nyilvántartás vezetője törvényen alapuló zálogjogként köteles bejegyezni."
Gondoljuk át, képviselőtársaim, hogy az amúgy is nehéz helyzetben lévő, eladósodott vagy éppen felszámolás alatt lévő szövetkezetek esetében van-e vajon olyan vagyontárgy, amire a zálogjogot még be lehet jegyezni, hiszen ezek már a korábbi években maximálisan meg lettek terhelve. Azt nem tudom megmondani, ennyi idő alatt nem tudtam utánanézni, hogy ez a zálogjog, amiről itt a kormánypárti képviselőtársaim beszélnek, magyarul, a törvényen alapuló zálogjog lehetővé tenné-e, hogy egy záloggal teljesen megterhelt vagyontárgyra még egy zálogot rátegyenek. Itt két eset lehetséges, az egyik az, hogy nem lehet megtenni. Ha ez így van, akkor ennek a mondatnak, amit biztosítékként kormánypárti képviselőtársaim javasolnak betenni, abszolút semmi értelme nincs. A másik: ha mégis be lehet ezt a zálogot jegyezni, akkor pedig annak félelmetes üzenete lesz a hitelezők számára.
(1.50)
Hiszen azok a hitelezők, akiknek a zálogjoga ma is be van a szövetkezeti tárgyakra jegyezve, ebben az esetben, ha az állam itt mégis elsődlegességet kapna, teljesen elesnének attól a követelésüktől, amelynek a megtérülését ma még a zálog alapján reálisnak tartják. Nyilvánvalóan ebben az esetben például azt tennék, hogy a törvény hatálybalépése előtt felmondanák ezeket a hiteleket, ami egyértelműen a szövetkezet felszámolásához vezetne, és akkor két eset fordulna elő: vagy az államnak a felszámolás alatt álló szövetkezethez kellene a kölcsönt kihelyeznie, vagy pedig olyan helyzet alakulna ki, hogy a külső üzletrész-tulajdonosok semmiképpen nem juthatnának hozzá a kormánypárti képviselők által a törvényben biztosítani szándékozott ellenértékhez.
Ezért kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ezt az 5., 6. §-ban foglalt, viszonylag hevenyészett gondolatokat próbálják értelmesebb rendbe rakni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
