FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Előttem többen elmondták, hogy a Kisgazdapárt ármányával állunk szemben jelen esetben. Erről én nem vagyok meggyőződve, mert hát a koalíciós paktumhoz egy másik fél is kell. És a miniszterelnök úr november 29-én reggel tett nyilatkozatából idézem: "Mi észleltük azt a problémát, hogy nem lenne jó, ha a szövetkezetek kezelhetetlen vagyoni helyzetbe jutnának, még akkor sem, ha egyébként a szövetkezeteknek a szempontjai és érdekei másodlagosak a magántulajdonnal rendelkező személyek érdekeivel szemben."
Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság alkotmányának 12. § (1) bekezdése: "Az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát." Éppen ezért indoklom az 1. pontban tett javaslatot, és nagyon kérem a kormány jelen lévő tisztelt képviselőjét, hogy mielőbb nyilatkozzon a törvényjavaslat visszavonásáról. Annál is inkább, mert ezt így is, úgy is meg fogják tenni. Én bízom benne, hogy ez a sok szalmacséplés nem lesz hasztalan, és rá fognak jönni, hogy ez az 1. pont jó javaslat. És visszavonják. Mert ami előttünk fekszik, az teljes képtelenség, súlyos, törvény általi beavatkozás a szövetkezetekkel szemben. Olyan folyamatot indítanak el, amelynek a vége nem kiszámítható. Még akkor sem, ha úgy gondolják, hogy kiszámították, mint ahogy egy jó kártyás vagy egy sakkozó eldönti, hogy milyen lépéskombinációt alkalmaz.
Én úgy gondolom, hogy több bőrt akartak erről a rókáról lehúzni. Nevezetesen privatizálni az állami vagyont, így hozzájuttatni egy szélesebb birtokos réteget olcsón egy jelentős vagyonhoz, a kisebbeket meg hát kisebb vagyonokhoz, kisebb szövetkezeti majorokhoz, istállókhoz, s a többi. S mindezt abban a hitben, hogy értük, mármint az üzletrész-tulajdonosokért teszik. De az üzletrész-tulajdonosoknak ebből érdemi haszna nem lesz, mert a szövetkezeti vagyon, ahogy létrejött... - emlegetik a valamikor behozott vagyont. Én azt nem vitatom, tényleg volt ilyen, ámbár nem lehet és nem lenne célszerű ezt közös nevező alá venni, mert volt, ahol a piaci értéket fizették ki. Erről nem akarnak tudomást venni, de volt ilyen.
Türelmét kérem, tisztelt képviselő úr, ajánlom, hogy nyomja meg a gombot, és kap szót. Ez Barkóczy képviselő úrra is vonatkozik, mert itt aki szót kér, az kap. Ezt tapasztalom. (Derültség.) Igen, fog adni szót Barkóczy képviselőnek is. (Dr. Torgyán József: Ülj az elnök asszony helyére, és akkor tudod teljesíteni az ígéretedet.) Szerintem a miniszter úrnak is adna szót az elnök asszony, biztos vagyok benne.
Tehát visszatérve annak indoklására, hogy kérem, hogy az 1. pontban javasoltnak megfelelően vonja vissza a tisztelt kormány a törvényjavaslatot. Ugyanis cél lehet-e a magyar nemzetgazdaság és a magyar mezőgazdaság gyöngítése. És gyöngítésnek számít-e? Megint csak idézném a miniszterelnök urat.
(23.50)
"Most szerencsére a szövetkezeteknek a súlya a magyar mezőgazdaságon belül ma már egyáltalán nem olyan jelentős, mint korábban volt. Nem szabad alábecsülni természetesen, de most már régen nem a szövetkezetek adják a magyar mezőgazdaság gerincét. A szövetkezetek vagy átalakulnak részvénytársaságokká, vagy új típusú szövetkezetekké, vagy pedig a mezőgazdaság szívemhez legközelebb álló formáját alakítják ki, és a középbirtokos parasztság kezébe kerül a föld is, meg a termelési eszköz is."
A király meztelen; innentől nem kell találgatásokba bocsátkozni, tisztelt üzletrész-tulajdonosok. Teljesen egyértelmű volt a miniszterelnök úr nyilatkozata, nem benneteket akarnak kielégíteni, hanem a középbirtokos réteget kialakítani - bármi áron. A válasz az, mert ez van a kormányprogramban, és ezt megszavazták. Mindegy, hogy a Kisgazdapárt nyerte meg a választást vagy nem; mindegy, hogy egy maroknyi csapat van itt, de a paktum másik fele is érdekelt abban, hogy ez a folyamat végigmenjen - kerül, amibe kerül.
Az amerikai hadseregben ha egy pilótát lelőnek, ő tudja, hogy ő is ember, és mindent megtesznek érte, hogy megmentsék. Ezért az az ember bátor, mert tudja, hogy utánanyúlnak. A mi miniszterelnökünk meg azt mondja, hogy igaz, hogy dolgozik még pár szerencsétlen a mezőgazdasági szövetkezetekben, de a súlyuk nem jelentős - bagatell. Ennyi vérveszteséget a nagy cél érdekében, hogy a paktum megmaradjon, a koalíció összetartozzon, az EU-nak ne jelentsünk a küszöbön nagy társzekérrel való átdöccenést, mennél kisebb a gazdaság, s nyílik az út a külföldi tőkének, mert be tudnak jönni azok a pénzemberek, akik majd a leendő magyar mezőgazdaságba hosszú távú befektetésre kitűnő alkalmat találnak, hogy megfelelő tőkét invesztáljanak be a lerohadt istállókba, a majorokba, és érdemes Magyarországon földhöz jutni. Ilyen alapon nagy szálka, hogy a kisemberek földje megvan, a kisemberek földjét van, aki megműveli, és a kisember meg tud élni, mert még munkahelye is van netán, vagy éppenséggel nyugdíjat is kap, és a nyugdíja mellett némi kiegészítést attól a szövetkezettől, ahol korábban dolgozott több évtizeden keresztül, és képezte a saját munkája folytán azt a vagyont, amit a feje felett, a megkérdezése nélkül szét akarnak hordani - nem nevesíteni, azon túl vagyunk, hordani, megsemmisíteni. Ezért ez rendkívül igazságtalan, alkotmányellenes.
Alkotmányellenes azért is, mert különbséget tesz üzletrész-tulajdonos és üzletrész-tulajdonos, szövetkezet és szövetkezet között. Milyen alapon, miért és a mi célból? A cél ismert: a miniszterelnök úr szavaiból egyértelműen ki lehet olvasni, és ehhez nem kell feltétlenül a Kisgazdapártot szidni. Egymásra találtak, zsák a foltját megtalálta. Az akarat közös, a paktum szent, a parasztnak meg annyi. Éppen ezért a két bűnös akarat, az Orbán-Torgyán-kormány Orbán-Torgyán-paktuma egy vasárnap megszületett, és teljesen felesleges és mellesleg nem mértékadó, hogy mi vitatkozunk, mert a kérdés majd megint egy villásreggelin eldől, és egy szerda reggeli híradóban megtudhatjuk, hogy mi is lesz az új verdikt. Mert vasárnap este is úgy nyilatkozott a miniszterelnök úr, hogy június vagy július elsején ki kell fizetni, és a híradások közölték: ki kell fizetni.
Én akkor azt gondoltam, talán nem világosították fel, ritkán van a Házban, korábban sem volt, nem tudja, hogy ahhoz bizottságnak kell magáévá tenni a törvényalkotási folyamat ezen szakaszában a paktum részét képező újabb ötletet, hogy arról a Ház szavazhasson. Semmi feltételes nem volt másnap reggel sem. A szerdai nyilatkozatból már lehet kihámozni olyat, hogy esetleg ha, de nem. Azért kértem el írásban, hogy tényleg jól hallottam nem. Nem. Biztos a dolgában, mert itt, ebben az országban, ebben a parlamentben nem a parlamentnek van kormánya, hanem a kormánynak van parlamentje. Ezért tehette meg azt a nyilatkozatot a miniszterelnök, ezért nem köteles idehozni tisztességes módon a törvényalkotási folyamat megszokott rendje szerint, hogy miben legyen döntés, majd az utolsó pillanatban csempészik be, anélkül, hogy az érdekvédelemmel egyeztetnének. Nem is érdekes! Nemhogy az érdekvédelem nem érdekes, az sem érdekes, hogy a népképviseleti elven választott képviselőknek ebben a kérdésben van-e véleményük és mi a véleményük, mert a többség ezt megszavazza, onnantól az a törvény. És nincs semmiféle egyeztetési kényszer, nincs semmiféle elvárt konszenzuskeresés, mert a szövetkezetek már nem adják a mezőgazdaság gerincét. Jelentéktelen az a siserahad, aki még ott meg akar élni.
De biztosíthatom önt, miniszter úr, nem adjuk olcsón, mert összefogtunk, és úgy gondoljunk, ha eddig közösen tettük öt évtizeden keresztül, akkor megtaláljuk annak a módját, hogy ne sikerüljön ilyen fondorlatos módon azoknak megkaparintani azt a vagyont, amit öt évtizeden keresztül az elődeink összehoztak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
