KARAKAS JÁNOS
KARAKAS JÁNOS
KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! A paktumpolitikának immáron másodszor válik vagy válhat áldozatává a mezőgazdaság. S a kisgazdapárt paktumpolitikájának, hisz '92-ben is az átgondolatlanság, a düh hozta elő az üzletrészkérdést, s a mostani üzletrészkérdés megoldása is egy paktum eredménye.
A legpolgárabb magyar polgár, Orbán Viktor miniszterelnök a múlt héten nehezményezte, hogy a külföldi újságokban bírálatként megjelent: görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz - és ezzel lejáratjuk mi az országot. Hát nem tudom, hogy vajon ez a fajta görcsös ragaszkodás, ez a fajta paktumpolitizálás mennyire járatja le az országot. Én úgy érzem, hogy amikor Orosz Sándorék beadták ezt az indítványt, valahol, ha nem is ez jutott az eszükbe, de ez is beleértendő ebbe. Mert megítélésem szerint azt senki sem vitatja, hogy ezt a '92-es, akkor is több százmilliárdos kárt okozó döntést helyre kell hozni. Meg kell találni ennek a megoldásait. Ez a fajta megoldás viszont, amit eredetileg és a módosító indítványokban is láttunk, erre nem ad megoldást.
Ha a tényeket és az észérveket nézzük, itt sokan elmondták, Lentner Csabától kezdve Kis Zoltánon és az MSZP jó néhány politikusán keresztül, hogy mekkora kárt okoz, mekkora problémát okoz ez az egész. Én magam, amikor megkaptam ezt az előterjesztést, kikértem a véleményeket. A szakmai vélemények hasonlóak voltak. Nem tagadom, ezek mellett érzelmi indíttatású vélemények is elhangzottak. Mik többek között? Hát voltak olyanok, akik ezt az egészet negatív előjellel hasonlították az '50-es, '60-as évek kényszer-szövetkezetesítésével, amikor is a magángazdák vagyonát leértékelve, bekényszerítve egy szövetkezetbe, az állam szintén teljes mértékben beavatkozott a tulajdonviszonyokba. Most fordított az előjel, hisz most az állam az akkori kényszerrel létrehozott szövetkezetek életébe beleszólva próbálja ezt az egészet visszacsinálni. Szerintem ez legalább ugyanolyan problémás, igazságtalan, és ugyanolyan politikai vihart arat, mint az akkori döntés. Akkor még esetleg annyival jobb volt, hogy jó néhányukat fölvették a szövetkezetbe, tehát legalább volt állásuk. Most viszont a szövetkezet ellehetetlenítésével álláshelyek szűnhetnek meg.
Elmondották már előttem a számokkal a képviselők, hogy mit jelent ez az üzemeknek. Céloztak arra, hogy mit jelent ez a magyar mezőgazdaság teljesítőképességének, és talán-talán említették azt is, hogy az EU-csatlakozás szempontjából mekkora pozícióromlást hozhat. Persze lehet, hogy ez a célja is. Titkolt célja, előttünk eltitkolt célja az előadónak, hogy valahol egy másik paktum keretében, az EU-val kötött paktum keretében az a cél, hogy minél gyengébb mezőgazdaságot vigyünk be.
Aztán még egy érzelmi indíttatású példában azt mondták, hogy piacgazdasági viszonyok között utoljára a zsidótörvényeknél szóltak bele ennyire, a tulajdon fölött ekkor rendelkezett ennyire az állam, mint most. Biztos nagyon sok ebben is az érzelem, nagyon sok a gond és a probléma. De mindez azt fogja mutatni, hogy nem az észérvek fognak összecsapni, nemcsak itt, a parlamentben, hanem vidéken is. És ez a törvény éppen emiatt nem lehet jó törvény.
Tehát mindenféleképpen javaslom az 1. pont elfogadását. Javaslom, alakítson ki hatpárti egyezséggel a kormány egy olyan javaslatot, ahol az állam fokozott felelősségvállalásával olyan konstrukciót kéne kialakítani, amely helyrehozza ezt az üzletrész-problémát, nem okoz termeléscsökkentést, nem okozza munkahelyek megszüntetését. Akkor, azt mondom, érdemes lesz itt vitatkozni, ebben a patkóban, mindkét oldalról, mert akkor fogjuk igazából szolgálni az agrárgazdaságot. Így nem érheti el ez a törvény a célját, különösen úgy nem, ahogy most tárgyaljuk.
Köszönöm szépen.
