MAYER BERTALAN
MAYER BERTALAN
MAYER BERTALAN (MSZP): Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, amikor beterjesztésre került az 1. pontban Orosz Sándor, Pásztohy és Solymosi József képviselők módosító indítványa, amely a törvény minden rendelkezésének elhagyását javasolja, akkor nemcsak előrelátóak voltak, hanem azt gondolom, megfontoltak, átgondoltak is. Sokféle jelzőt lehetne itt elmondani, de egy tény: mindenféleképpen elkötelezettek a magyar vidék és az agrárium sorsa iránt.
Előrebocsátom azt is, hogy a Magyar Szocialista Párt frakciója és az Agrárszövetség-Nemzeti Agrárpárt kezdettől fogva támogatta a külső üzletrésztulajdonok kezelését, hiszen az elmúlt ciklusban voltak olyan lépések is, amelyek különböző adókezdeményekkel támogatták ezeknek a felvásárlását, aztán ez megszűnt. Azt gondolom, az is mérvadó, hogy amikor ez napirendre került, a Magyar Szocialista Párt és vele együtt a Nemzeti Agrárpárt azt javasolta, hogy mivel az 1992. évi II. törvénnyel a külső üzletrésztulajdont a szövetkezi tagoknak és a szövetkezeteknek tulajdonképpen az állam hozta a nyakára, állami beavatkozással, állami szerepvállalással kell ezt megoldani.
Kinek mit ad ez a törvényjavaslat? Szemfényvesztés, és azt gondolom, parasztvakítás azt állítani, hogy ez a külső üzletrész-tulajdonosok megroggyant anyagi helyzetét hosszú távon megoldaná. Erről az általános vitánál elég sok szót ejtettünk. Ellenben azt gondolom, hogy ellehetetleníti a ma mintegy 75-80 ezer embert foglalkoztató mezőgazdasági szövetkezeteket, és keveseknek jut majd ennek a törvényjavaslatnak a megszavazása esetén a szövetkezeti nagy osztozkodásból. Ebből jutni fog a hitelezőknek, a bankoknak, a bankokon keresztül pedig az előbbiekben már felsorolt azon rétegeknek, amelyeknek nem érdeke a ma mezőgazdaságból élők hosszú távú foglalkoztatása és támogatása.
Mit eredményez ez a magyar vidéken? Eredményezni fogja a '92 után és a kárpótlás után nagy nehezen kialakult békesség felrúgását; eredményezi a magyar vidék háborgását, a családoknak és a barátoknak a szembemotorozását, és egy olyan állapotnak a kialakulását, ami eltakarja annak a célnak a megvilágítását, amiért megítélésünk szerint ez a törvényjavaslat most és éppen most került a törvényhozás elé. Az FVM által is ismert hatástanulmány mintegy ezer szövetkezet tönkremenetelével számol, mintegy 75-80 ezer munkahely elvesztésével számol, miközben azt mondja, hogy ennek az ezer szövetkezetnek a tönkremenetele makrogazdasági szinten nem nagy ügy; miközben azt mondja, hogy 80 ezer munkahely elvesztése makrogazdasági szinten kezelhető, hiszen a munkaügyi hivatalok ezt a kérdést le tudják kezelni. Hogy történetesen ezzel a 75-80 ezer emberrel erről milyen párbeszédet folytattak, arról nincs elképzelésünk.
Aztán arról is szólnak, hogy az az integráció, amit a szövetkezetek végeznek, az tulajdonképpen nulla, nudli; hogy a szolgáltatások, amelyeket ma ezek a szövetkezetek végeznek a térségben, nélkülözhetők - azt gondolom, ezeket jó, ha világosan és érthetően értelmezzük. Ez a politika, a koalíció - élén az FVM vezetésével - leírta a magyar mezőgazdasági szövetkezeteket, és leírta a magyar vidéket is.
Minderre való tekintettel azt gondolom, a "miért és most" régi bevált gyakorlat: amikor a politika nem tud mit kezdeni az agráriummal, akkor előveszi a szövetkezést, szít egy háborút a vidék szereplői között, és közben el tudja rendezni azokat a dolgokat, amelyeket szeretne elrendezni. Két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az általános vitánál még arról érveltünk, hogy ennek az ezer szövetkezetnek a tönkremenetele mellett potom pénzért lehet hozzájutni szövetkezeti vagyonhoz, gépekhez, eszközökhöz, szárítókhoz, sajnos, állattartó telepekhez, akkor is, ha csak egy-egy szövetkezet megy tönkre - hátha még egy időben közel ezer szövetkezet vagyona kerül árverésre!
Szóltunk arról is, felvetődött a gondolat, hogy ugyan földet venni a külföldinek ma Magyarországon tilos, és a miniszter úr azt mondta, hogy utolsó leheletével védi a drága magyar földet, de szövetkezeteket venni szabad, és ha szövetkezeteket vásárol, akkor azzal a földbérlet is megy, a földbérlettel együtt pedig mehet a későbbiek folyamán a földvételi jog is.
(22.40)
Miközben ebben a kialakult nagy káoszban a vidék szereplői egymás torkának esnek; a tyúkólban kampósbotokkal verekednek, miközben fejük fölül elárverezik a kastélyt; míg egymás torkát szorongatják, a huszonhét tartós állami tulajdonba vett állami gazdaságot szép csendben eladják, privatizálják, és ezt úgy meg lehet csinálni, hogy a vidék és az agrárium szereplői erről tudomást sem szereznek, mert azzal lesznek elfoglalva, hogy ki lopta el a téeszekből a vagyont.
Erre megvan a politika felelete, meglesznek a bűnbakok, a politikai üldözöttek, csak ettől, nagyra becsült képviselőtársaim, egyetlenegy fillérrel nem jut több sem a bentmaradóknak, sem pedig a külső üzletrész-tulajdonosoknak.
Még egyre szeretném felhívni a figyelmet: a bankok és a hitelezők által szabadon hagyott, mobilizálható vagyon nagyjából a szövetkezetekben annyi, mint a külső üzletrész-tulajdonosoknak kifizetendő összeg. Ha pedig, kérem tisztelettel, a szövetkezeteknek ki kell fizetniük a külső üzletrész-tulajdonosokat olyan áron, amit itt a törvényjavaslat előír, akkor a ma még ott dolgozó, több évtizedet a szövetkezetekben és a magyar mezőgazdaságban eltöltött családok, kérem tisztelettel, a drótkerítésen és a hidakon kívül semmit sem kapnak. Akkor a ma még mezőgazdaságból élő, a falvakban az utolsó munkahelyen tevékenykedő emberek kisemmizve fognak magukra maradni, és hiába mondja itt majd a Gyimóthy Géza, Farkas Sándor, Hanó Miklós, Font Sándor által jegyzett X. számú 3010/31-es módosító indítvány, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén indokolt - tessék csak figyelni! -, hogy a kormány a 2001. év első felében tekintse át azokat a lehetséges intézkedéseket, amelyekkel a megszűnő szövetkezetek tagjainak újrakezdését segítheti. Ez nemes szándék természetesen. Ezt át is lehet tekinteni, csak ebből még nagyon nehéz lesz azoknak az embereknek és családjuknak a megélhetését biztosítani, akik ma a szövetkezetekből élnek meg.
Erre való tekintettel azt gondolom, ez a törvényjavaslat nem támogatható, ezért az 1. pontban előterjesztett teljes visszavonást javasolom. Ezzel ért egyet - azt gondolom - a Magyar Szocialista Párt frakciója, az Agrárszövetség-Nemzeti Agrárpárt is. És egy valóban áttekinthető, a célnak megfelelő új törvényt terjesszen elő a kormányzat, amely egyértelműen kezeli, állami felelősség- és szerepvállalással a szövetkezeti külső üzletrésztulajdont.
Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Szeretném előre is jelezni: a Magyar Szocialista Párt frakciója ilyen törvénytervezetet szándékozik beterjeszteni a tisztelt Ház elé.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
