DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 39. és a 43. ponthoz szeretnék hozzászólni.
A 43. pontban Font Sándor képviselőtársam a felszámolási eljárás, illetve végelszámolás befejezése után fennmaradó vagyoni eszközök felosztásával foglalkozik. Az egyik izgalmas kérdés a vagyoni kapcsolatok tekintetében a fel nem osztható vagyon kérdése. Font Sándor képviselőtársam a fel nem osztható vagyon tekintetében kivenné ezt az alaptörvényből. Ez azt jelentené, hogy a fel nem osztható vagyont is ezen eljárások befejezése után fel kellene osztani.
Ezzel a módszerrel nem értek egyet, hiszen abban az esetben, ha a fel nem osztható vagyon jelentéktelen értékű valami, akkor igazából nincs jelentősége, de abban az esetben, ha egy normális szövetkezeti viszonyrendszert tételezünk fel, igenis az adott településen vagy az adott térségben gazdálkodók érdekében - főleg akkor, ha az a fel nem osztható vagyon különböző állami támogatásokból jött össze, vagy korábbi vagyoni elemek maradványa - szükségesnek tartanám, hogy szövetkezeti célra kerüljön felhasználásra. A tagok közötti vagyoni hozzájárulásukra, illetve a szövetkezet utolsó gazdasági évében a szövetkezettel történt gazdasági együttműködés mértékére tekintettel osztaná fel a vagyont. Erre vonatkozóan beemelné azt a szabályt, hogy az alapszabályban meghatározottak szerint.
Én is támogatnám, hogy valóban részletesen kellene az alapszabályban szabályozni, hiszen ebben az esetben lehetne csak meghatározni, hogy milyen arányban történjen a gazdasági együttműködés és milyen tekintetben a vagyoni hozzájárulás vonatkozásában.
Ismét szeretnék visszautalni az alapkérdésre, az új szövetkezet vagyoni konstrukciójára. Ott részjegytőke és fel nem osztható vagyon van. Úgy gondolom tehát, hogy a felszámolás, illetve a végelszámolás befejezése után is az első teendő, hogy a részjegytőkét visszafizetjük, hiszen a részjegytőke nem tipikus vagyoni hozzájárulás. A szövetkezetek tekintetében a vagyoni hozzájárulást annak tekintem, amikor az illető valamilyen dolgot bevisz a szövetkezetbe a közös tevékenység végzésének elősegítésére, és természetesen arra köt egy szerződést a vagyoni hozzájárulásra, hogy azt majd pénz formában vagy bármilyen formában visszakapja.
Tehát nyilvánvaló, hogy a végelszámolás, illetve felszámolás befejezése után... - ez a kifejezés sem jó egyébként, mert ha egy végelszámolás, illetve a felszámolás befejeződik, az feltételezi, hogy a vagyonfelosztás is megtörténjen. Tehát a végelszámolás, illetve felszámolás utolsó fázisában szükségesnek tartanám a részjegytőke mellett a vagyoni hozzájárulás, illetve az együttműködés vonatkozásában meghatározni azt, hogy az alapszabály rendelkezhessen ezekről a kérdésekről.
(20.10)
A másik dolog, ami a 39. számú ajánlási pontban szerepel: ha a tag a szövetkezet részére munkát végez, a szövetkezet a taggal munkaszerződést köt - írja a törvényjavaslat. Ezekre gondoltam első felszólalásomban, hogy úgy gondolom, teljesen értelmetlen ilyen direktívákat, ilyen merev szabályokat beletenni a törvénybe, hiszen miért zárnánk ki azt, ha egy szövetkezet tagja vállalkozóként akar elvégezni a szövetkezetnek valamilyen tevékenységet, az vállalkozói minőségben, vállalkozói szerződéssel ne tehesse ezt meg.
Ilyen értelemben támogatom Balczó Zoltán javaslatát, amely úgy módosítaná ezt a rendelkezést, hogy a tag személyes közreműködését választása szerint a polgári törvénykönyv, illetve a munka törvénykönyve rendelkezései szerint fejtheti ki. Annak a törlését, amit viszont előír, hogy a szövetkezeti tag tagsági viszonyának vagy munkaviszonyának a megszűnése a másik jogviszonyra nincs hatással, ezzel a rendelkezéssel én egyetértek, csak kérdés, hogy ezt szintén kell-e ilyen formában szabályozni, hiszen az egy teljesen természetes dolog, hogy egy tulajdonosi jogviszony és egy munka törvénykönyve szerinti munkavállalói jogviszony két teljesen különböző dolog. Ennek megfelelően támogatom a módosító indítványokat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
