DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Az előbb a 8-as ajánlási pontról beszéltem, amit még egyszer akkor megismétlek, s kérem önöket, hogy támogassanak majdan a szavazás során. Kérem, hogy az előterjesztő is változtasson nemleges álláspontján.
A következő, e vitaszakaszhoz tartozó pont, amire szeretném a figyelmüket felhívni: a Font Sándor képviselő úr - nem a Magyar Szocialista Párt, a Magyar Demokrata Fórum képviselője - által beterjesztett, 13-as ajánlási pontban szereplő indítványa, amelyben módosítani javasolja a 19. § (2) bekezdését.
Az alaprendelkezés arról szól, hogy a szövetkezet átalakulása vagy jogutód nélküli megszűnése esetén a hitelezőkkel való elszámolást követően a szövetkezet fel nem osztható vagyonát az alapszabályban meghatározott szövetkezeti célra, más szövetkezet vagy szövetkezeti szövetség számára kell felajánlani.
Azért szólok hozzá, mert van olyan bizottság, amelyik ezt támogatta, és kivételesen ennél a 13. pontnál arra szeretném inspirálni az Országgyűlést, hogy értsen egyet az előterjesztő álláspontjával és támogassa a nemzetközi szövetkezeti elvekben is bentlévő elvet. Ezt az elvet úgy hívják, hogy érdek nélkül való átháramlás elve, ami azt jelenti, ha valamely szövetkezet megszűnik és az elszámolás után marad még vagyona, azt továbbra is szövetkezeti célokra kell fordítani. Nem javaslom tehát képviselőtársaimnak azt, hogy támogassák Font úr 13. ajánlási pontban szereplő kiegészítését, amely ezen változtatni kíván.
A következő ajánlási pont, ami ugyancsak még ebben a szakaszban szerepel, a 41. pont. Ezt is Font Sándor képviselő úr nyújtotta be. Itt lényegében egy olyan kiegészítést kíván elérni, aminek kapcsán el kell mondani, hogy az új szövetkezetekről szóló törvény vagyoni logikája elfogadhatatlan, merthogy Font úr számára is elfogadhatatlan, próbál ezen legalább a szövetkezeti hitelintézetek esetében változtatni.
Miről van szó? A részjegyet, amely az alap vagyoni viszonyt jelenti a szövetkezet tagja és a szövetkezet között, és amelyik a ma hatályos törvényben lényegét tekintve úgy kerül szabályozásra, hogy a részjegy a tag belépésekor befizetendő, távozásakor kiadandó, ezt egy sajátos, leginkább az üzletrészre jellemző, de már csak részjegynek nevezett technikával kívánja felváltani. Ehhez az tartozik hozzá, hogy a tag belépéskor befizet valamit, távozáskor ennek mindenféleképpen valamilyen növekményével növelt összegű kiadását írja elő az új szövetkezetekről szóló törvény. Többek között ilyen rendelkezés van a 64. §-ban is. Font úr, mert egyébként ezt a szövetkezetek működése szempontjából elfogadhatatlannak tartja, legalább a hitelintézeti szövetkezeteket mentesíteni kívánja ez alól az abszurd kötelezettség alól, ezért az ő esetükben kizárólag a tag által teljesített vagyoni hozzájárulás összege kifizetésének kötelezettségét írja elő a tagsági viszony megszűnése esetére.
Helyesebbnek tartanám, és a szükséges kapcsolódó módosító indítvány útján is próbálok érvényt szerezni annak, hogy ez a rendelkezés, amit a szövetkezeti hitelintézeteknél javasol kiegészítésként Font képviselő úr, valamennyi szövetkezet esetében a tagság megszűnése esetén való részjegyelszámolás generális szabálya legyen. Értelemszerűen Font úr javaslatával a magam részéről egyetértek, azt támogathatónak gondolom.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. A vita következő szakaszában kívánok majd hozzászólni.
