DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mint ahogy az első vitaszakaszhoz tett hozzászólásomban jeleztem, hozzászólok e szakaszhoz is. Itt az előttem szólók nagymértékben megkönnyítik a helyzetemet, mert én magam is a 33. számú ajánlási ponthoz kívánok hozzászólni.
Úgy gondolom, nagyon plasztikusan érvelt Farkas képviselőtársam, amikor megfogalmazta, hogy bizony jogalkotásilag is nehezen, jogalkalmazásilag viszont vélhetőleg végrehajthatatlan az a rendelkezés, amely úgy szól, hogy a szövetkezet - kivéve a hitelszövetkezetet - a tagjaival folytatott gazdasági együttműködés során nem törekszik saját nyereségre.
Hiszen ez a törekvés - nem törekszik, de lett; ha lett, akkor törekedett, vagy miért lett. Azt gondolom, hogy indokolt lenne, ha a törvény jóval egyértelműbb lenne. Ugyanakkor meg kell mondani, hogy értem én az előterjesztői szándékot. Valóban olyan szövetkezetre van szükség, amely működésével kielégíti a tagi érdekeket. De megjegyzem, bármiféle tagi érdekről lehet itt szó, nem kizárólag egy feltételezett kisgazdaság feltételezett gazdálkodási eredményéről.
Azért kerülhetett egyáltalán ide be ez a javaslat, amely kivételét nagyon helyesen javasolják Farkas képviselőtársamék, mert egy olyan képből indult ki a jogalkotó, amely egyidejűleg be is korlátozza, hogy milyen típusú szövetkezetek létezhetnek Magyarországon. Most nem fogom idézni gróf Károlyi Sándor különböző, e tárgyban írt írásait, amelyek felsorolják, hogy hányféle típusú szövetkezet van, létezik, mozog, mozoghat a magyar falu, a vidék és az ott élő emberek javát szolgálva.
Ez a törvényjavaslat - és itt derül ki egyébként ennél a pontnál - csak nagyon-nagyon szigorúan vett szűk ösvényt kíván hagyni a szövetkezés nyújtotta előnyök érvényesítésére.
Tehát túl azon, hogy ez jogalkalmazásilag egy lehetetlen helyzetet teremt, hiszen egyszer, ha van nyeresége, akkor szövetkezetté nem lehet nyilvánítani, ha pedig egy korábban nem annak nyilvánítottnak még sincs nyeresége, akkor utána visszanyilvánítják szövetkezetté - szóval, nonszensz ez az egész eljárás.
Helyesebbnek tartanánk, hogy ha a 33. pont elfogadásával egyidejűleg, tehát magyarán, ha a leendő törvényben ez a többször idézett hely nem lenne benne, hanem ehelyett abból az elvből indulna ki, hogy valóban, miért is szövetkezzenek az emberek. Ha ugyanannyiért kapja a szolgáltatást, vagy az együttműködés során ugyanannyiért jut ahhoz az előnyhöz, amiért bárki más hozzájut, akkor miért legyen tag? Felmerülhet ez a kérdés. Erre nem jó válasz, amit önök beírtak e törvényjavaslatba. Erre az a jó válasz, hogy a különböző adótörvények - többek között az általános forgalmiadó-törvény - mentesítik a tag és a szövetkezet közötti viszonyokat, például az általános forgalmi adó egészétől vagy annak egy részétől.
Ebben a szituációban rögtön kiderül, hogy nem a nyereségre törekvés az igazi probléma, hanem az állam adóval agyonveri a szövetkezeteket és a szövetkezés lehetőségét. Hát oldjuk ezt a szituációt, ezáltal valószínűleg érvényesíthetőbb lesz az a rendelkezés, amelynek lényege, hogy olcsóbban nyújtsa a szolgáltatást a saját tagja számára a szövetkezet, mint, mondjuk, a kívülállók számára.
Látom, sok kormánypárti képviselőtársam a fejéhez kap. Tudom, ők úgy néznek most erre az egész részletes vitára, mint egy sajátos obstrukcióra. Kérem, szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a világban csaknem egymilliárd ember ügyes-bajos dolgaiban, gazdálkodásában, szolgáltatáshoz jutásában alapvető, hogy van, létezik, működik ott szövetkezet. Magyarországon a jelen pillanatban, ha más nem, az üzletrészek kapcsán tudhatják, több mint kétmillió ember mindennapi életét érintő ügyről van szó.
Azt gondolom, hogy egy ilyen fontos, sok embert érintő kérdésben vegyük komolyan magunkat, és vegyük komolyan azt, hogy akár kormánypárti módosító indítványról, akár ellenzéki indítványról van szó, ennek a kétmillió embernek a sorsát tisztességesen kell tudnunk rendezni. Ezt a célt kívánja szolgálni a Házszabály akkor, amikor előírja, hogy milyen rendben kell megtárgyalni egy törvényt; a részletes vita, az egy ilyen macerás ügy, be van nyújtva ennyi indítvány, ezen indítványokkal kapcsolatosan el lehet, sőt, meggyőződésem szerint el kell mondani a véleményünket. Különösen akkor, ha vannak bizottságok, ahol úgy tűnik, hogy a viták hatására elmozdult a nézőpont, már nem merev kormánypárti kontra ellenzéki megítélés van, hanem van esély arra - hiszen olyan támogatottságot kapott, hogy valószínűleg szavazni kell róla -, hogy a vita során egymást meggyőzzük.
De hogy még egy extra lehetőséget mondjak ugyanebben a kategóriában, hogy nem feltétlenül úgy lehet elérni, hogy kívánatos legyen a szövetkezés, hogy bekorlátozzuk a szövetkezet taggal való együttműködését ilyen szabállyal, mint amit hatályon kívül helyezni javasolnak képviselőtársaim, mondok egy másik példát. Nagyon sok szövetkezet még ma - lehet, hogy jövőre már nem - tulajdonképpen nem másra, mint az emberek munkaerejének az összefogására szövetkezik. Mi akadályozza meg a kormányt abban, hogy például a foglalkoztatás terheit enyhítve támogassa ezeket a szövetkezeteket?
Ha a jelenlegi kormánypárti képviselőtársaim azt mondják, hogy "na most jönnek ezekkel a hülye ötletekkel itt a szocik, amikor nincsenek hatalmon", kérem, amikor kormányon voltunk, a támogatási rendszerben - igaz, hogy csak az agrártámogatási rendszerben, és igaz, hogy csak az agrárszövetkezeteket illetően - ilyen jellegű foglalkoztatási támogatás élt, volt, működött. Ráadásul azt is tudom mondani, hogy jól működött.
Azt gondoljuk tehát, hogy nem annak a korlátozó szabálynak a törvénybe iktatásával lehetne és kellene megoldani ezt a problémát, hogy most akkor a tag miért is legyen tagja egy szövetkezetnek, megérje, ne érje meg, mint ahogy önök gondolják, hanem ilyen és ehhez hasonló, a jogrendszer más elemeit érintő pontosításokkal, módosításokkal lehetne kívánatosabbá tenni azt a menyasszonyt, akit mi úgy nevezünk, hogy szövetkezet.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
