FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Az előttünk lévő törvényjavaslattal és az ajánlás 49. pontjával kapcsolatosan szeretném megjegyezni, és különösen a Pásztohy képviselő úr által elmondottakkal is a figyelmet felhívni arra, hogy lehet ezt olyan cinizmussal fogadni, mint ahogyan azt képviselőtársaim a kormánypárti oldalról ezekben a pillanatokban is teszik, gúnyolódva és röhögve. De azok az emberek, akik a szövetkezetben dolgoznak - az az egyetlen munkahelyük, az az egyetlen jövedelemforrás -, közel sem örülnek annyira, mint amilyen cinikusan ezek az urak felfogják, ami velük történik. Még ők sem fogták fel.
(21.20)
A szövetkezetek megszüntetésére irányuló kormányzati törekvés olyan erőszakos cselekedet, amelyhez nem tudok mást hasonlítani, mint 30-40 évvel ezelőtt a szövetkezetek kényszerszervezését. Jelenleg nem veszik tudomásul, hogy az akkori kényszert követően létrejött szövetkezetekben kialakult egy olyan munkastruktúra, és olyan megélhetési forrás teremtődött, amely a vidéki fejlődés motorját jelentette. Különösen a melléküzemágak kifejlődése 30 évvel ezelőtt rengeteg munkahelyet és jövedelmet biztosított a falusi embereknek. Házakat építettek, a gyerekeiket taníttatták. Most ennek vége, most itt ezt bűnnek fogják fel, és mindenki csak arra emlékszik, hogy hogyan szervezték. Megjegyezném, hogy a gyermekei képét mindenki szívesen mutogatja, de hogy hogyan készült a gyerek, arról nem csinálnak fényképet. (Dr. Kis Zoltán: Nono! Füzesabony!) Itt ma...
