DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Nehéz lenne vitatni az ön véleményét, amely szerint nem tartja sem elégségesnek, sem megfelelőnek a bírák kizárására biztosított eljárásjogi lehetőségeket. Tiszteletre méltó az az álláspont, amely szerint méltatlan a demokratikus igazságszolgáltatáshoz az olyan bírák ténykedése, akik semmisnek nyilvánított ítéleteket hoztak.
A képviselő úr a politikai szándék összetevőiről érdeklődik írásban feltett kérdésében. Magam úgy látom, hogy annak két összetevője lehet; egyrészt: a helyzet megszüntetését illető elvi állásfoglalás, másrészt: a gyakorlati megoldás alkotmányos, törvényes és erkölcsös, magyarán szólva, helyes megválasztása.
Tisztelt Országgyűlés! A korábbi rendszer megváltoztatását követően ebben az országban kormányzó politikus még nem kérdőjelezte meg a bírói kar legitimitását. Ez így helyes. Az alapvető törvényes intézmények hazánkban szilárdan működnek. A büntetőjogban az egyes ítéletek orvoslása során hozott eseti döntések mellett a korábbi jogalkotás tarthatatlanságát három semmisségi törvény külön meg is bélyegezte, és éppen most van a Ház előtt a negyedik semmisségi törvény, amely többek között Tóth Ilona és a hozzá hasonló '56-os hősök büntetőjogi rehabilitálását fogja eredményezni. Mindemellett azonban az ilyen megsemmisített jogot korábban alkalmazó bírákra nézve nem történt intézkedés.
A bírói hatalom, amely elválik a törvényhozó és a végrehajtó hatalomtól, az állami hatalomnak azon megnyilvánulása, amely az erre rendelt szervezet útján a vitássá tett vagy megsértett jogról, törvényben szabályozott eljárás során kötelező erővel dönt - mondja az Alkotmánybíróság. A bírák tekintetében tehát csakis két téren, a közjogi és az eljárásjogi szabályozásokban lehet az állami beavatkozás lehetőségét megteremteni: vagy úgy, hogy az állam által megbélyegzett jogot alkalmazó bírót sommásan ugyancsak megbélyegezzük, vagy úgy, hogy az életkor által adott lehetőséget kihasználva, kifejezetten erre születik szabályozás.
Az előbbiről azt lehet mondani, hogy ilyen konkrét rendelkezés nincs, és ennek magyar hagyományai sincsenek, vagy ha vannak - például igazolóbizottságok -, azokra nemigen lehetünk büszkék. Lássuk az utóbbit! A semmisségi törvények kapcsán valóban lehet több olyan bíró, aki ilyen ügyeket tárgyalt, és mai is bíráskodik. Ugyanakkor indokolatlan lenne az 1945. január 1-je és az 1989. október 15. közötti összes semmis elítélést egy kalap alá venni. Nyilvánvaló, hogy sem a jogi, sem az erkölcsi mérce nem lehet azonos két olyan bíró esetében, akik közül az egyik az 1956-os forradalom és szabadságharc megtorlásában vett esetleg részt, a másik pedig, mondjuk, tiltott határátlépési ügyet tárgyalt a '80-as években. Az előbbiek életkoruk okán már aligha aktív bírák egyébként.
E cselekmények mindegyike tehát a semmisségi törvények hatálya alá esett, és mégis micsoda különbség! Már csak e különbség miatt sem lehet az ügyet sommásan kezelni.
Tisztelt Képviselő Úr! A szakmai mozgástér úgy fogalmazható meg, hogy csakis az alkotmány kereteibe illeszthető jogi megoldás fogadható el, ez azonban az alkotmány módosítását is feltételezi. Egy kivitelezhető, praktikus, ugyanakkor egyben alkotmányos és a demokratikus jogintézményeinket is tiszteletben tartó szabályozásnak lehetne ezen a téren létjogosultsága. A kérdés rendkívül komoly, s szándékunk az, hogy komolyan foglalkozzunk is vele.
Köszönöm figyelmüket. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a Fidesz, a Kisgazdapárt és a MIÉP soraiban.)
