DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közelmúltban egy segélykérő felhívás került a kezembe, amelyet valószínűleg több képviselőtársam is megkapott. Ebben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Györgytarló község polgármestere és iskolaigazgatója fordult címzés nélkül mindenkihez, aki segítene az éhező györgytarlói gyermekeken. Azok számára, akik nem ismernék a felhívást, felolvasok abból néhány mondatot. "A rövid 20 perces tanévnyitó ünnepélyen több gyerek elájult, mert nem reggelizett. Rendszeresen csak délben esznek, sok az alultáplált. Itt már nem az a gond, hogy egészségesen étkezzenek a gyermekek, tehát elegendő tejet, gyümölcsöt, főzeléket egyenek, hanem az, hogy legalább valami ennivaló legyen. A nyár folyamán a legyengült szervezetük miatt dizentériajárvány volt a faluban. A szociális helyzet tragikus, különösen a szegény sorsú családokban, mivel nem jut tisztasági, fertőtlenítő szerekre, és egymást fertőzik. Az egészséges táplálkozás hiánya miatt gyakran megbetegszenek, és a járványveszély miatt az ÁNTSZ-nek is intézkednie kellett." A felhívás valamivel hosszabb, mint amit felolvastam, de ez a lényege.
Sokan meghallották a kérést, amelyet egy alapítvány gyűjtött össze, és november elején átadta a 2,5 tonna élelmiszert és a sok helyről összeadott 5 millió forintot, amelyből a györgytarlói óvodásoknak és iskolásoknak több éven keresztül biztosított a tízóraija és ebédje, ráadásul e segítséggel a szülők által fizetendő térítési díj is csökkenthető. Györgytarló egy csaknem ezer lakosú település Zemplénben, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határánál. Jelenleg 99 tanuló jár az általános iskolájába, de 1963-ban még 244 tanuló volt ott, tehát csaknem háromszorosa a mostaninak.
Ha ez egyedi jelenség lenne, talán nem is kellene az Országgyűlés és a kormány figyelmét felhívnom erre. De hogy nem egyedi esetről van szó, azt a felhívás hátoldalán található felsorolás igazolja, amely szerint 1999-ben Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 22 település rászorult gyermekei részére szervezett gyűjtést az alapítvány, és további 794 iskola tanulói részesültek a támogatóik által nyújtott adományokban. A probléma tehát sajnos igen széles rétegeket érint.
Felhívom az illetékesek figyelmét, hogy ezeknek a gondoknak a megoldása jelentené az igazi vidékfejlesztést. Ha 37 év, alig egy emberöltő alatt harmadára esik vissza a tanulólétszám egy faluban, milyen jövője van ott valakinek, különösen, ha még a gyermekét sem tudja reggelivel indítani az iskolában? Örülünk a 40 ezer forintos minimálbérnek, bár abból sem lehet normálisan megélni, és hiba, hogy nem kap megfelelő kompenzációt a magát és családtagjait foglalkoztató kényszervállalkozó, de akinek nincs munkája, annak a felemelt minimálbér is csak arra jó, hogy nagyot sóhajtson: megint kimaradt valamiből, rá megint nem gondolt senki.
El kell érni, hogy aki akar dolgozni, annak jusson is munka, akár közmunka formájában is. Mindeközben hatalmas paloták emelkednek országszerte, nagybirtokok alakulnak, jó néhányan a Loire mellett vagy Floridában vesznek nyaralót. Óriásiak a jövedelemkülönbségek, messze meghaladják a nyugati országokban tapasztalható mértéket. Egyetértünk azzal, hogy átláthatónak kell lenni az országgyűlési képviselők vagyongyarapodásának, de legalább ilyen fontos lenne a pár év alatt mágnásokká, nábobokká váló vállalkozók, ügyeskedők, a fekete- vagy szürkeüzletekben nyakig elmerültek, a privatizáció során dúsgazdagokká válók vagyongyarapodását is megvizsgálni. Csak úgy lehet tiszta képet alkotni a vagyoni helyzet változásáról a társadalomban.
Félreértés ne essék, amikor Györgytarlóról beszéltem, ott a gyermekeiket tisztességesen iskolába járató szülőkről és tisztességesen iskolába járó gyermekekről van szó.
(8.30)
Nem elég európai uniós szirénhangoktól elbódítva döngeni az EU csillagai körül, mert olyan magasból nem lehet látni Györgytarlót és a györgytarlókat, pedig Magyarország sorsa ott dől el.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)
