DR. DÁN JÁNOS
DR. DÁN JÁNOS
DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelentés az 1999. évi agrárhelyzetről szól, tehát aki folyamatokat akar levezetni belőle, az természetesen megteheti, de úgy érzem, hogy az a konkrétum, ha visszatérünk vagy visszaemlékszünk - nyilvánvalóan ebben a felgyorsult világban nem mindig könnyű visszaemlékezni - az 1999. év agráreseményeire.
(17.40)
Nagyon sajnálom, hogy milyen vélemények fogalmazódnak meg, és nagyon sajnálom, ha netán elfelejtették volna azokat a körülményeket, amelyek 1999-ben jelentkeztek, kezdve a természeti dolgoktól a piacvesztésen át a nemzetközi pénzügyi helyzetig, és nagyon sajnálom azt, hogy ezt nem ismerik be.
1999 júniusában a saját kisautómmal mentem, és az ellenzék prominens képviselőnője, Lendvai Ildikó mondta, a rádióban hallgattam, hogy az, amit természeti csapások viszonylatában - és még itt '99 júniusában voltunk - kapott ez a kormány, azt mondta, hogy az nem semmi, azt el kell ismerni, hogy megoldottuk. Sajnos, utána még jöttek a további természeti csapások, azt hiszem, hogy azok a képviselőtársaim, akik itt nemzetben való gondolkodást emlegettek, akik nemzetben gondolkodnak, azok mindezt a természeti csapást el kell hogy ismerjék, azt hiszem, ennek egyetlen magyar ember egyformán nem örült, nagyon maga alatt volt. Azt, hogy ebből sikerült így kijönni, sikerült így megoldani, mindenféleképpen pozitívumként kell tekinteni, és azokat az eredményeket, hogy itt 1 százalék GDP-csökkenés következett be, nyomott árakkal, ez szinte semmiség, nem beszélve arról, hogy az ipari termelés pedig 10,7 százalékkal nőtt.
Közgazdasági alapfogalomba tartozik, hogy nyilvánvaló, ha az ipari termelés nő, a volumene nagyobb, akkor nyilvánvaló, hogy egy másik ágazat, ha stagnálna is, akkor is viszonyszámban csökken. Tehát úgy érzem, hogy ez az eredmény, amit produkáltak... - és itt a nemzeti jövedelem viszonylatában bármilyen következtetést vonnak le, az nem valós, az nem tükrözi a valóságot.
Miután konkrét beszédet nem készítettem, de a mezőgazdaságért érző szívem - szabadjon azt mondani - kénytelen megvédeni ezt a mezőgazdaságot. Kénytelen megvédeni, mert 947 ezer őstermelőről van szó, 270 ezer olyan emberről, aki főállásban a mezőgazdaságban dolgozik, 155 ezer olyan emberről, aki az élelmiszeriparban dolgozik, és akkor még nem beszéltünk a mezőgazdasághoz csatlakoztatható, egyéb szállítási, fogyasztási, feldolgozói, kiszolgálási ágazatokról.
Tehát 1 millió 400 ezer emberről van szó, akik közvetlenül kapcsolódnak a mezőgazdasághoz, és bizony, miután különösen vidéken, a vidékre telepített ipar tönkrement, ezeknek az embereknek ma is megélhetési lehetőséget teremt, és ha ezt a megélhetési lehetőséget sikerült biztosítani, azt hiszem, hogy már sok mindent megtettünk.
A másik oldalon viszont, amiről senki nem szólt, hogy elláttuk - és hála istennek, elláttuk - az országot élelmiszerrel, nagyon jó minőségű élelmiszerrel, és amiről senki nem beszélt, hogy milyen olcsó élelmiszerrel. Ha valaki visszaemlékszik, hogy '99-ben milyen alacsonyak voltak a sertésfelvásárlási árak, milyen alacsony volt a hús, milyen alacsony volt a kenyérgabona ára és az ebből készített élelmiszerek ára, akkor azt kell mondani, hogy bizony és hála istennek, ezt az országot jó minőségű és nagyon olcsó élelmiszerrel láttuk el, amit talán a világon sehol nem sikerült produkálni. Ennek ellenére ez a mezőgazdaság nyereséget szolgáltat, és ez a mezőgazdaság, a világ mezőgazdaságait összehasonlítva nagyon kevés helyen mondható el, arányaiban ilyen mennyiségű és a befektetett tőke arányában ilyen mennyiségű valutát termel.
Ami, hála istennek, szintén dicsérendő, a hazai fogyasztási szokások is változtak. Köztudott az, hogy nemcsak Magyarországon, hanem a fejlett Unióban is a fogyasztási piac 20 százalékát az élelmiszerek adják, tehát hála istennek, ez Magyarországon is így van, és például a húsfogyasztás átrendeződésében egy szerencsés folyamat indult el. A nehéz húsok, a vörös húsok aránya csökkent, a baromfihús fogyasztása növekedett. A tej fogyasztása, amely stagnált, növekedésnek indult - jó, voltak vagy vannak ilyen akciók, hogy iskolatej-akció, valószínűleg ez is segített -, a zsiradékfogyasztás csökkent, ezen belül a sertészsír-fogyasztás csökkent, úgy érzem, hogy ezekkel áttételesen - és hogy egy kicsit a szakember szóljon belőlem - a mezőgazdaság lehetőségein kívül már az egész ország, az egész lakosság egészségének védelmét is megtettük.
A következőkben: a GDP csökkenését nem tartom számottevőnek, azt hiszem, mint említettem, ezt nem lehet hibának felróni. A pozitívumokról még nem esett szó. A '98-as költségvetés elfogadása után '99-ben egy új agrártámogatási rendszer indult meg. Regisztrációhoz kötöttük - amelyet előtte nem sikerült megoldani - azokat a normatív támogatásokat, valóban egyesek kifogásolhatják, de úgy érzem, hogy a bevezetett normatív támogatások mindenféleképpen a vidéki kisparasztságnak, középparasztságnak olyan lehetőséget biztosítottak, amely előtte ötven évig nem volt, és ami véleményem szerint mindenféleképpen óriási segítség.
A regisztráció nemcsak azért segítség, hogy normatív támogatásokat tudjunk adni, hanem az Európai Unió felé haladva rávezetjük az embereket erre a formára, és a statisztikából kiderül, hogy a termőterület 80 százaléka, az állatállomány több mint 80 százaléka regisztrálva lett.
Amiről megint nem történt említés, hogy a mezőgazdaság, a földművelés nem választható el a vidékfejlesztéstől, és amit én mindig el szoktam mondani, hogy az 1998. július 8-án megalakult kormányban a földművelési és vidékfejlesztési tárca egy olyan tárca - és olyan tárca fog maradni -, amely egy esetleges kormányváltás után is így kell hogy tovább működjön, mert a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés pontosan a vidéken élő emberek helyzete miatt nem választható el egymástól.
A saját konkrét szakmámra visszatérve, azok a folyamatok, amelyeket akár az uniós csatlakozás vonatkozásában, akár a belső regisztrációs és nyilvántartási rendszerünk javításaképpen megtettünk, a vonalkódos állatmegjelölések, az egyedi regisztráció a szarvasmarhák vonatkozásában általánossá vált, az állatbetegségek elleni mentesítési program olyan szintre jutott, hogy Japánba tudunk minden gond nélkül exportálni, és úgy érzem, hogy ezt nagyon kevesen tehetik meg.
A bevezetett pozitívumoknál azt is el kell mondani, hogy az olyan agrártámogatási rendszerek a géptámogatások, a gépjavítási támogatások mellett, amelyek a magas genetikai értékű vetőmagok előállítását és felhasználását, a magas genetikai értékű állatállomány szaporítását teszik lehetővé; de szólhatnék itt a műtrágya-felhasználásban nem a nitrogén-műtrágya elsődleges propagálásáról vagy preferálásáról, hanem a kálium és a foszfor-műtrágya felhasználásának a segítéséről, vagy mondhatnánk tovább a kedvező változásokat, akár a növényvédőszer-felhasználásban vagy továbbmenve: a változásokat a biogazdálkodásra való átállásban. Azt hiszem, az a program is, amelyet a biodízel vonatkozásában mint első lépést megtettünk, akár az adótörvény módosításában, akár a beindulásban, úgy érzem, a jövőt szolgálja, annak az egymillió hektárnak a kivonása a későbbiekben mindenféleképpen hasznosításra kerül. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)
