DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez az előttünk fekvő jelentés egy picit elkésett, amiről már beszéltünk, az 1997. évi CXIV. törvény előírja, hogy a költségvetés benyújtása előtt 30 nappal ennek a jelentésnek a megtárgyalására már itt sor kell hogy kerüljön. Miért? Azért, hogy számolni tudjunk a költségvetésnél, és ismerve az agrárgazdaság előző évi helyzetét, a jövedelmek alakulását, a termelési értéket, az export-, valamint a beruházási jellemzőket, meg tudjuk azt határozni a támogatás irányát, formáját és nem utolsósorban a forrását is.
Úgy tűnik, hogy ezzel már lekéstük ezt a vonatot, úgyhogy két évre már a költségvetés gyakorlatilag leosztott számokkal fog rendelkezni, anélkül, hogy ennek a jelentésnek az okulását vagy tanulságait meg tudtuk volna ismerni.
Másik oldalon meg egy picit előre is ment ez a jelentés, legalábbis a szóbeli kiegészítés vonatkozásában a miniszter úr 20 perc alatt nem tudott rátérni erre az anyagra, ő a 2000. év várható eredményeit ismertette itt számunkra, amelyre nézve még semmiféle konkrét adatok sem a KSH részéről, sem pedig a hivatalos Kopint-Datorgtól nem állnak rendelkezésre e vonatkozásban, majd nagyon sajnálom, hogy 20 perc után, amikor lejárt az idő, akkor kezdett volna bele ennek a jelentésnek az ismertetésébe. Meghallgattuk itt a vezérszónokokat is a többségi véleményben.
Úgy gondolom, hogy kötelességük védeni nyilvánvalóan az ágazat vezetését és irányítását, de a tényszámok azért bennünket arra intenek, hogy ne legyünk túlzottan optimisták, és ebben a jelentésben bizony olyan jelek vannak, amelyek nem a legjobb és a legmesszebbmenőkig megújuló mezőgazdaságot vázolják itt elénk. És valóban nem propagandát és ötéves tervbeszámolókat kell tartani, hanem a tények alapján leszűrni a tanulságot, és megpróbálni segíteni azon, hogy az ágazat abból a helyzetből, ahova most jutott, valamelyest elő tudjon lépni.
Megállapítható, hogy 1999-ben az ágazat több mint 20 százalékkal több állami támogatással rendelkezett. Hozott magával némiféle előre már lekötött, determinált pénzeszközöket, amit tovább göngyölített, sajnálatos módon ebben az évben, már most, 2000-ben több mint 40 milliárd forint a 2001-es költségvetésből már mint elköltött pénz szerepel a büdzsében, az FVM ez irányban kiadta a nyilatkozatát, megpróbál átcsoportosítani, tehát nem számolhattunk azzal a pénzzel teljes egészében, ami a következő évre rendelkezésünkre áll.
A jelentés adataiból idéznék, mert úgy tűnik, hogy itt elkerüli a figyelmünket, és nem is vagyok tisztában vele, hogy néha ki miről beszél, amikor 1998-hoz viszonyítva jeleníti meg a jelentés a '99-es tényszámokat, és azoknak a mutatói bizony nem egyeznek meg azzal, mint amit a sajtóban mint politikai propagandát megismerhettünk. Mivel ezt a jelentést tárgyaljuk, én ebből a jelentésből szeretnék dolgozni.
Sajnálatos módon megállapítható, hogy a GDP termelésében az agrárágazat a korábbi 4,9 százalékról '99-re 4,8-ra esett, a fogyasztásban 26,5 százalékról 26,2-re, az exportban 10,5-ről 8-ra, és ez egy rettenetesen szomorú adat, a beruházásban 3,6-ról 3,3 százalékra, a foglalkoztatási körben is 7,5 százalékról 7,1-re, a külkereskedelmi forgalom egyenlege 3l4 milliárdról 273 milliárd forintra csökkent.
Az agrárolló nyílása, amit előír nekünk a törvény, hogy vizsgálnunk kell, ami szoros összefüggésben áll a jövedelemtermelő-képességgel is, azt látjuk a 27. oldalon egy szemléletes grafikonon, hogy 1997 és '98 között volt egy nagyon jó tendencia, szűkült az agrárolló elég tekintélyes különbözete.
(16.20)
Mígnem '98-99 között egy hirtelen robbanásszerű alakulása volt, amelybe nyilvánvalóan beletartozik az is, hogy az antiinflációs politikát, amelyet a kormány folytatott, részint az élelmiszer-ipari árakon spórolta meg, hiszen itt mutatja is a fogyasztási árindexet ez a táblázat, amely azt vetíti elénk, hogy a növényi termékeknél 10 százalék körül volt az árindex-növekedés - ez az inflációval nagyjából pariban van -, viszont a zöldségféléknél 1 százalékos, a szarvasmarhánál 5 százalékos, és ennél szörnyűbb adatok jönnek: a sertésnél az árindex 84,8 százalék a bázishoz képest. Ha az inflációt is levesszük, akkor 15-16 százalékos árveszteség jelentkezik a sertésnél, a baromfinál 95, amely ugyancsak 16 százalék körüli árveszteség, és az élőállatoknál is 16-17 százalék.
Ez egy rettenetes dolog! Tehát az antiinflációs politikának áldozatául esett a mezőgazdasági állattenyésztés szinte teljes volumene és a növénytermesztésnek is jó része, s ebbe természetes módon még olyan folyamatokat nem is számoltunk bele, ami normális közgazdasági viszonyok között meg kellene hogy jelenjen.
Tehát ha csökken a termelés, akkor általában az árak felfele mennek, mert ha kevesebb van valamiből, akkor az jobban eladható. Most csökkent a termelés, és dömpingárak jelentek meg. Emellett van egy olyan tendencia - lehet, hogy nem értünk egyet, de sajnálatos módon majd ez az exportnál bejön -, hogy az exportcsökkenéssel együtt hogy nőtt az importbehozatal. Hogy az a kétmilliárd dolláros pozitív szaldónk, ami 1997-ben megvolt, az hogy csökkent 36 százalékkal, hogy ezek a folyamatok, részben a termelés csökkenése, a minőség bizonyos romlása... - mert az exportvisszaesésben ez is számottevően megjelenik, mert volumentermékekben nem csökkent a kivitel. Az elérhető árban, amit a külpiacokon el tudtunk érni, ott meg rosszabb pozícióba kerültünk.
Tehát, hogy ez érthető legyen: a piacrajutási támogatás nőtt, jelentősen nőtt az exporttámogatás, míg az így elért exportárbevétel csökkent. Rosszabb árakat tudtunk a külpiacokon elérni. Abszolút számokban a támogatásban megjelent 20 százalékos növekedés sajnos nem jelent meg abban a szerkezetváltásban, amiről itt már hallottunk a miniszter úr előterjesztésében. Tehát nem látszik, hogy az a 3,3 százalékos beruházási volumen, amely most megjelent, milyen folyamatokat indukált, mert folyamatosan azt vesszük észre, hogy a minőségellátásban és sajnálatos módon a mennyiségi termelésnél is bizonyos szektorban rossz folyamatokkal indulnak meg, nagyon rossz jövedelemtermelő-képesség mellett. Ez a jelentés felsorolja a célt. Egyébként ez nem csupán a saját véleményem. Ehhez az anyaghoz megkaptuk az Agrárgazdasági Tanács elemzését, gyakorlatilag is ezt támasztja alá. Nos, kedves barátaim, a cél az és a további út, amely meghatározásra kerül, legalábbis a szlogen szintjén - amivel sokat vitatkozni nem lehet, hiszen az európai irányelveket és direktívákat adaptálja a magyar vonatkozásra és kéri ehhez az Országgyűlés támogatását.
Ami probléma, hogy a mi agrárirányításunkban és agrártámogatási rendszerünkben mennyiben jelenik meg egy racionális vonal, és mennyiben kap jelentősebb súlyt a politikai identitás, ami egyes esetekben bizony azt mutatja, hogy konkrétan beszéljünk: földalapú támogatás, minél kisebb, annál nagyobb, 300 hektár felett meg nincs. Mennyiben racionális az a támogatás, mennyire visszakövethető annak a valós súlya az ágazatban és a hasznosulása, és milyen rendszeren keresztül történik?
Miniszter úr vagy háromszor említette az utóbbi két évben kialakított információs rendszernek és regisztrációnak a kialakítását és működtetését, a termékpályás szabályozást a termelőtől a fogyasztóig, amelyet sajnos nem tudtunk megoldani még ma sem. Még egyszer visszautalok arra, hogy 1996-ban tettünk erre kísérletet, 1997-ben ezek jórészt visszavonásra kerültek. Eltelt három év, ha továbbra sem tudjuk úgy szabályozni a piacot, hogy az egy információrendszeren, egy minőséghez kötött támogatási rendszeren alapulva, szétválasztva a szociális szférát a piaci árutermelő mezőgazdaságtól, megalkotásra kerüljön, akkor egy esetleges európai uniós csatlakozás egyik nagy vesztese ez az ágazat lesz. Amit ez a anyag is egyébként korrektül leír, ha ez a folyamat tovább tart, akkor 2003-2004-re védtelenül, teljesen kiszolgáltatottan kerül a mezőgazdasági termelő és a vidék abba az európai körbe, arra az európai piacra, ahol már az esélyei a nullával lesznek egyenlőek.
Ezen kellene nekünk majd elgondolkodni és az Országgyűlésben bizonyos területeken minél szélesebb egyetértésben kialakítani az agrárszabályozás, agrártámogatás európai uniós normarendszerét.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
