PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A mezőgazdaság szereplői azzal a szándékkal kísérik figyelemmel a mai vitát a '99. évi jelentésről, hogy abból vajon milyen következtetést von le a parlament, a kormány, és az számukra kedvező változást jelent-e; javulnak-e a termelés biztonságának a feltételei, a megélhetésük; az évek óta elmaradt beruházásokra vajon több jut-e; egyáltalán a versenyképességük javításához több támogatást kapnak-e ezáltal is.
Ha az elmúlt két év történéseiből és tapasztalataiból indulunk ki, akkor úgy gondolom, sok jóra nem túlzottan számíthatunk. Hogy miért mondom ezt? Mindenekelőtt azért, mert a tisztelt kormány az elmúlt két évben, senkit nem akarok megsérteni, de tévedésből sem tartotta be a törvényeket, sem az országgyűlési határozatokat, időnként a saját kormányrendeleteit sem, hogy a költségvetésekről már ne is szóljak. Néhány példával alátámasztanám ezt.
A kormány - ezt már több képviselőtársam elmondta mindkét oldalról - a mai napig nem terjesztette be a parlamentnek az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvénynek megfelelő középtávú agrárprogramját, pedig erre nemcsak a törvény, hanem országgyűlési határozat is kötelezi. A kormánynak a költségvetési, majd az adótörvények benyújtása előtt kellett volna a parlament elé terjesztenie a most tárgyalt, az 1999. évi agrárfolyamatokról szóló jelentését, az Agrárgazdasági Tanács véleményével együtt. Miért? Természetesen ez azért lett volna fontos, mert az ebben foglaltak tették volna világossá mindenki számára, hogy mennyi az annyi, vagyis az alapos elemző, értékelő munka figyelembevételével lehetne most vagy lehetett volna eddig is eldönteni, hogy az ágazat fejlődése szempontjából milyen agrárköltségvetés szükséges.
Szó volt az agrárbéke-megállapodásról. Úgy gondolom, a kormány sem jeleskedett abban, hogy a megállapodásnak megfelelően ezt a 201 milliárdos koncepciót betartsa, illetve a hitelelengedési garanciáknál is változások voltak a megállapodáshoz képest; nem beszélve arról a késésről, amit se a fiatal gazdák, se a gazdahitelt igénybe vevők nem tudtak időben igénybe venni. A bankjuk is komoly problémát okozott, mert már nem tudott várni, és sokan nem tudtak a vállalkozásba bekerülni. Remélem, hogy a 65 milliárdos keret nem fog elveszni a következő időszakban.
Tehát úgy gondolom, a kormányzat áldásos tevékenysége azért meglátszik a magyar vidéken negatív értelemben is. Néhányat kiemelnék, bár úgy gondolom, a mezőgazdaság valamennyi meghatározó mutatója romlott 1999-ben.
A mezőgazdasági termelés tavaly voltaképpen stagnált, '98-hoz képest alig változott. A stagnálást jól érzékelteti, hogy a növénytermesztés és a kertészet volumene 1,1 százalékkal nőtt, míg az állattenyésztés 0,8 százalékkal csökkent.
Kedvezőtlenül alakult az agrárium tavalyi külkereskedelmi egyenlege, és már ezt is többen mondták, miközben a kivitel nemzetgazdasági szinten 9 százalékkal nőtt, az agrárexport 16,7 százalékkal, 2,31 milliárd dollárra esett vissza; mivel az import csökkenése nem ellensúlyozta a kiviteli zuhanást, az agrárszaldó 2,58 millió dollárra romlott. Sajnos csökkentek a beruházások is; arról szintén szóltak képviselőtársaim, hogy a nemzetgazdasági beruházásokból az agrárszférában mindössze 3,3 százalék valósult meg az elmúlt évben. De az is figyelmeztető a számunkra, hogy míg a nemzetgazdaságban 2000 első hét hónapjában a beruházások 6,1 százalékkal nőttek, addig a mezőgazdaságban - az előbb más számot hallottunk - az első hét hónapban 16,5 százalékkal csökkentek a beruházások.
Csökkent a mezőgazdaság jövedelmezősége, és itt volt már szó az agrárolló nyílásáról. Sőt, a miniszter úr is elmondta a meghallgatásán, hogy az agrárolló záródását nagyon fontosnak ítéli, bár úgy tartja, hogy ezt az FVM maga nem tudja önállóan megoldani. Mi erre mondtuk, hogy ezért kellene egy kormány által elfogadott agrárstratégia, amelyben ezek az ügyek is el lennének rendezve, vagy gondolhatnánk akár a piacszabályozásnak az Unióhoz való közelítésére is.
Tehát amíg a mezőgazdasági vállalkozásokban az árbevétel 0,5 százalékkal nőtt, addig a ráfordítások 2,8 százalékkal nőttek. Nem véletlen tehát, hogy a vállalkozások 11 milliárdos veszteséggel zárták a tavalyi évet, ami 1998-hoz képest 27 milliárdos eredménykiesést jelent. Tehát nem csoda - erről is volt szó ma délután -, hogy az ilyen alacsony jövedelmezőség miatt a befektetők elkerülik az ágazatot, a finanszírozó bankok pedig a tőke kivonását fontolgatják. Ezt tessék tudomásul venni, mert a gyakorlati gazdálkodók ezt nap mint nap látják, megélik, tapasztalják, legyen az nagyvállalkozó, társas vállalkozással foglalkozó kft., bt., rt., szövetkezet s a többi.
Úgy tűnik, az FVM, illetve a kormány az áldását kívánja adni a tőkekivonáshoz. Ennek az a következménye, hogy az ágazat bizonyos vállalkozásai tönkremennek, és az ott lévő vagyont a nagytőke könnyen, olcsón meg tudja venni. Most nem akarok az üzletrészvitára utalni: ott is elhangzott, hogy ez olyan ponton célozza meg a még működő mezőgazdasági szövetkezeteket, hogy azok az ellehetetlenüléshez fognak közelíteni. Most nem bonyolódnék bele ebbe, mert nyilván nem ez a napirend, ezt hogyan lehetne egyébként kezelni. Meggyőződésem szerint meg kell oldani, de nem úgy, hogy rátestáljuk a még működő, tőkehiányos, jövedelemhiányos agrárágazatban lévő, ugyanilyen hiányos szövetkezeti struktúrára.
Ha rátekintünk a kétéves költségvetésre, szintén utalás történt ennek kapcsán arra, hogy a 260 milliárdból 309 milliárd lesz; nyilván nem a költségvetéssel akarok most foglakozni, csak arra utalnék, sajnálatos, hogy a '99. évi folyamatokat nem az előtt elemeztük, mielőtt a kormány benyújtotta volna a költségvetést. Tehát érdemben nem tudtuk figyelembe venni, hogy hol kellene, ha kell, többpárti támogatással is, a költségvetést megsegíteni, hogy a mezőgazdasági vállalkozásokat az jobban tudja segíteni. Az 50 milliárd már szerintem is el van költve, áttolódik a következő esztendőre.
A kormány valóban ígérvényt ígérvényre halmozva tolta, csúsztatta maga előtt a különböző lehetőségeit: a géptámogatásokat fel kellett függeszteni, átcsoportosítani egyik támogatási konstrukcióból a másikba; nem beszélve a piacra jutásról. Ami nem volna baj, ha az egyiket nem a másik rovására oldaná meg, hanem mondjuk, a költségvetés tartalékaiból tenné ezt.
(17.30)
Tehát úgy gondolom, azt, hogy az 1999. évi folyamatokat most értékeljük, azt a célt nem érte el, hogy ez segítse a költségvetési vitában a parlamenti pártokat abban a tekintetben, hogy jobban segítsék, támogassák a mezőgazdasági ágazatot.
Végezetül: úgy gondolom, hogy a kormányt és a tárcát igazából a reálfolyamatok nem érdeklik, így azok kezelésére sem törekszenek egyértelműen, figyelmen kívül hagyják a mélyülő agrárválságot, az Európai Unióhoz való csatlakozás felkészülésének igényét, valamint a mezőgazdasági vállalkozások érdekeit. Úgy gondolom, nagy igazság az, hogy jó koncepció, stratégia nélkül nem lehet jó jelentést sem írni, jó költségvetéseket sem előterjeszteni, akár egy vagy két évre szólót. Úgy gondolom, ennek a fajta gondolkodásnak, hogy nem egy koncepcióban, egy középtávú tervben gondolunk, amely jobb esetben nyilván bírná az érdekképviseletek, a mezőgazdasági vállalkozók, az érintettek véleményét és támogatását is, amennyiben ez sajnos nem így valósult meg, ennek a fajta magatartásnak és gondolkodásnak, úgy érzem, nagy ára lesz, amit a vidék fog megfizetni, mint annyiszor sok alkalommal már az évszázadok során, legyen az Trianon után, '45 után vagy az ötvenes évek végén; tehát újra a vidék issza meg a levét a politikai bölcsesség hiányának.
Köszönöm szépen.
