BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Az ajánlás 5., 8., 11. pontjához kívánok hozzászólni, és tekintettel arra, hogy Salamon László képviselő úr még tovább tágította a mai nap vitáját, és az ajánlásokban nem szereplő kapcsolódó módosító indítványát is említette, szeretnék ehhez is hozzászólni.
(14.10)
A MIÉP támogatta ennek a javaslatnak a napirendre vételét, mert egyetért azzal, hogy visszamenőleg is lehetővé váljon egy vizsgálóbizottság által elvégezhető módon a képviselők vagyoni helyzetének olyan feltárása, amely megnyugtató a közvélemény számára.
A végső döntésünk attól függ, hogy eredményes módosításokkal megoldható-e két kérdés: kellő szankciók lesznek-e, és vajon a jogszerűség, a jogszabályi hierarchia megoldható-e? A kettő egymással összefügg, mert nyilvánvaló, azt el kell kerülni, hogy bizonyos jogi kifogásokkal kibúvót találhassanak a képviselők. A kellő szankció az arra vonatkozik, amit a 11. pont tartalmaz, amelyik azt mondja: "Amennyiben valaki megtagadja a benyújtását a vagyonnyilatkozatnak a bizottság által megjelölt határidőre, akkor végül is a vizsgálat a nyilatkozat hiányában is lefolytatható-e." Ha nem áll rendelkezésre adat, kérdés az, hogy ehhez a vizsgálathoz milyen eszközök lesznek: az APEH, a földhivatal, milyen nemű kutatást tud végezni egy bizottság, ha ez a nyilatkozat nem áll rendelkezésre. Tehát ez meglehetősen kétséges.
A másik alapkérdés a jogszabályi hierarchia kérdése, amit többen felvetettek, hogy vajon lehetséges-e egy törvénynek, adott esetben kétharmados törvénynek, a jogállási törvénynek egy országgyűlési határozati javaslatban történő mintegy módosítása.
Engedjék meg, hogy ebben a vitában ne úgy szóljak hozzá, mint a legtöbben, hogy világosan, száz százalékban kialakult álláspontjukat közlik, hanem azt mondjam el, hogy a MIÉP számára melyek változatlanul a kérdéses pontok. Ha ez a bizottság az alkotmány idézett passzusa alapján olyan módon kérne be adatokat a vagyoni helyzetre vonatkozóan, amely az általa meghatározott területekre terjed ki, ezzel teljes mértékben egyetértünk, és nekünk ezzel kapcsolatban nincs jogi aggályunk, hogy egy vizsgálóbizottság igenis megteheti - függetlenül attól, hogy egy hatályos jogállási törvény mikorra rögzíti egy vagyonnyilatkozatnak a megtételét -, hogy igenis a képviselőktől a vagyoni helyzetükre vonatkozó adatokat kéri, s ezen adatok szolgáltatásának a képviselő köteles eleget tenni.
A nehézséget a következő okozza: ezek a javaslatok tételesen és pontosan az 1990. évi LV. törvényre, tehát a jogállási törvényre oly módon hivatkoznak, hogy azok a pontosan meghatározott mellékletet kívánják felhasználni, és gyakorlatilag azt rendelné ez a bizottság, hogy az e törvényben eszerint meghatározott mellékletet bocsássa vagyonnyilatkozatként a bizottság rendelkezésére a képviselő. Ha egyszer viszont ebben a törvényben, amelyre tételesen utal a határozati javaslat, meg van határozva, hogy abba ki tekinthet bele, és a hatályos törvény szerint erre a vagyonnyilatkozatot mikor kell megtenni, akkor kérdés, hogy mégiscsak nem arról van-e szó, hogy egy országgyűlési határozati javaslattal mi módosítani szándékozunk gyakorlati végrehajtásában egy kétharmados törvényt. Hiszen, még egyszer mondom: nem ott van a problémánk, hogy adatokat kérjünk a vagyoni helyzetről, hanem tételesen utalva egy törvényre, abban a törvényben meghatározott melléklet rendelkezésre bocsátását kérjük. Tehát itt jelentkezik a mi ezzel kapcsolatos jogi aggályunk.
Egyébként a kérdés az, hogy miért nem azt javasoljuk, és miért nem úgy módosítjuk, hogy a bizottság határozza meg azoknak az adatoknak a körét, függetlenül a jogállási törvénytől, amely alkalmas arra, hogy a vagyoni helyzetet felmérje visszamenőleg is. Nyilvánvaló ennek az az akadálya, ha ezt megtesszük, a kérdés az, hogy 1990-es állapotra, amire kiterjedne a vizsgálóbizottság vizsgálati határideje, vajon 2001-ben elvárható-e egy képviselőtől, hogy mindazokra az adatokra tételesen emlékezzen, hiszen itt nemcsak arról van szó, hogy milyen ingatlanom volt, a vagyoni helyzetre vonatkozóan jóval részletezettebb adatok is vannak; tehát a kérdés az, hogy elvárható-e vagy végrehajtható-e a legjobb szándék szerint is, hogy valaki hitelesen meg tudja mondani azt, hogy 1990-ben az ebben foglaltakkal kapcsolatban milyen tételes vagyoni, anyagi helyzete volt. S ha valamiben téved, akkor vajon ez a tévedés utólagos félrevezetésnek minősül-e, magyarul, természetesen érthető, hogy mint dokumentumra a vizsgálóbizottság természetesen a törvény alapján meghatározott és adott esetben rendelkezésre álló mellékletre akar hivatkozni. Az 5. pont szintén felveti, hogy abban az esetben, ha ennek a másolata vagy az eredeti nyilatkozat nem áll a bizottság rendelkezésére, akkor kötelezi a képviselőt ennek a vagyonnyilatkozatnak a megtételére.
Még egyszer mondom: itt látom az ellentmondást, hogy egy adott törvényre konkrétan hivatkozva annak a mellékletét kívánja megkapni a bizottság, miközben az adott törvény meghatározza, hogy milyen időközökben tesz valaki nyilatkozatot és ki tekinthet bele.
Tehát a MIÉP azt várja a részletes vitától és a módosító indítványok megtárgyalásától, hogy ez a két nehézség megoldódjon, magyarul, legyen megfelelő szankció, a vagyonnyilatkozatot meg nem tevő képviselő esetében is legyen mód a vagyoni helyzet feltárására, mindez a jogszerűségnek azon keretei között, hogy ne legyen megkérdőjelezhető, hogy egy országgyűlési határozati javaslattal kívánunk egy törvényt módosítani.
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
