DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 5. és 6. pontjaihoz szeretnék hozzászólni, és ennek kapcsán ismertetni az 5. javaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatomat, amely a H/3389/12. számot viseli.
A kérdés ahhoz a kérdéskörhöz kapcsolódik, ami valóban nagyon lényeges: mi a viszonya a képviselői jogállási törvényben foglalt rendelkezéseknek a jelen határozati javaslathoz; mi a viszonya a képviselői jogállási törvényben rendezett vagyonbevallási nyilatkozattétel és vagyonnyilatkozatokat tartalmazó nyilvántartás szabályozási rendjének ehhez a kérdéskörhöz? Hangsúlyozom, hogy ebben a pillanatban, amikor ezt a kérdést vizsgáljuk, nyilván a hatályos jogi rendezést tudjuk szem előtt tartani, és tudjuk ezt a vizsgálatot megtenni, tudniillik - bár ellenzéki képviselőtársaim nem fogalmazták meg, de hogy érthető legyen a dolog, és mert érdekünk a dilemma korrekt és teljes kibontása most itt - a probléma elvileg abból a szempontból merülhet fel, hogy ha a képviselői jogállási törvény meghatározza a vagyonnyilatkozat-tételek eseti körét, akkor ahhoz képest rendelkezhet-e úgy az Országgyűlés egy másik országgyűlési határozattal, hogy felállít egy vizsgálóbizottságot, és ennek a vizsgálóbizottságnak a működése keretében a képviselők esetlegesen további vagyonnyilatkozatok megtételére kötelesek, illetve lehetséges-e az, hogy a meglévő vagyonnyilatkozatokat egy ilyen vizsgálóbizottsághoz ki lehessen adni. Ez valóban kulcskérdés.
Talán első rátekintésre ez valóban nem könnyen eldönthető kérdés, azonban magam is úgy vélem, és már láttam meg ezt korábban is - mert ez is indított engem a csatlakozó módosító indítványom előterjesztésére -, hogy ezt a dilemmát az alkotmány 21. § (3) bekezdése oldja fel. Hogy világos legyen a dolog, legyen szabad szó szerint ismertetnem az alkotmány ominózus rendelkezését. A 21. § (3) bekezdése így szól: "Az országgyűlési bizottságok által kért adatokat mindenki köteles rendelkezésükre bocsátani, illetőleg köteles előttük vallomást tenni." Ez egy általános, mindenkire kiterjedő alkotmányos kötelezettség, amelyet az alkotmány egy normatív, közvetlenül alkalmazható szabályban fogalmaz meg. Ez bármiféle adatszolgáltatásra is alkalmazható, függetlenül attól... - már nincs itt a képviselő úr, aki azt mondta, kíváncsi arra, hogyan kötelezhető az ő titkos vagyonbevallásának egy vizsgálóbizottsághoz való áttétele, ha most itt lenne, hallaná. Az alkotmány 21. §-a alapján kötelezhető, szerintem, megkérdezése nélkül alkotmányosan arra, hogy akár személyi adatokat tartalmazó, akár - ha tetszik, más vizsgálatokra gondolva, mert a képviselői vagyonnál ez nem merülhet fel - államtitkokat tartalmazó adatokat is a bizottságok beszerezhetnek és vizsgálhatnak. Azzal a logikával, hogy ezeket a nyilatkozatokat megtettük a mentelmi bizottság részére úgy, hogy ezeket a mentelmi bizottság zártan kezeli, nem lehet megkérdőjelezni az alkotmány 21. § (3) bekezdése rendelkezésének érvényét.
Analóg példát mondok, bár már tulajdonképpen utaltam rá. Például ha valamilyen vizsgálóbizottság olyan kérdésben vizsgálódik, ami államtitok körébe esik, ott sem lehet azt mondani, hogy az államtitok körébe esik, tehát ezt a bizottságnak nem adhatom ki, hanem a bizottság működésében kell megteremteni azokat a garanciákat, hogy a titokvédelem érvényesüljön: a "C" típusú vizsgálatot megteszik, és az államtitkot ez a bizottság meg fogja ismerni. Vonatkozik rá egy kötelezettség, hogy köteles az államtitkot megtartani, tehát tulajdonképpen ő is az államtitok őrzőjévé válik, és a jogrendszerben így érvényesül egyszerre a titokvédelem - itt adott esetben a konkrét államtitok-védelem, ami példát mondtam -, és érvényesül az a szempont, hogy, mondjuk, egy parlamenti vizsgálóbizottság azokat az államtitkokat - mert egy ügy megismeréséhez szükséges - megismerheti, amihez egyébként még az országgyűlési képviselő sem férhetne hozzá azért.
(14.00)
Ugyanerről van szó, kérem szépen. A képviselők vagyonnyilatkozatára van egy intézményes rend, amit a '90. évi LV. törvény szabályoz. És az most hatályos szabályok szerint kimondja, hogy egy nyílt és egy titkos vagy zárt nyilatkozatot kell tenni a képviselőknek a ciklus elején, a ciklus végén.
Ennek a vagyonnyilatkozatnak a kezelésére megvannak a szabályok, ezeket a vagyonnyilatkozatokat a mentelmi bizottság kezeli. Hogy hogy kezelheti a mentelmi bizottság - ha Keller képviselő úr figyelne, míg szívvel-lélekkel mondom és magyarázom, de nem fogja megérteni, ha mással beszélget, tehát képviselő úr -, hogy hogyan kell kezelni ezeket az adatokat, ezt megmondja a '90. évi LV. törvény, de csak ezt mondja meg. És ez erről szól, hogy ezek a nyilatkozatok a mentelmi bizottsághoz kerülnek, és ők kezelik zárt nyilatkozatban. Mint ahogy az államtitok-védelemről szóló törvény is megmondja, hogy az államtitkokat hogyan kell őrizni a titokgazdának vagy azoknak, akik a titoknak a közvetlen birtoklói. Ettől teljesen külön kérdés az, hogyha valamilyen vizsgálat kapcsán ezeket az adatokat a vizsgáló tudomására kell hozni. Ennek tehát a személyi adatvédelem, vagy a '90. évi LV. törvény, a képviselői jogállásról szóló törvény nem áll az útjában. Nem áll az útjában!
Miért nem áll? Mert az alkotmány 21. § (3) bekezdése a parlamenti bizottságokat generálisan fölhatalmazza arra, hogy bármilyen adatot, és ebben minden adat benne van, képviselőtársaim, bármilyen adatot megismerhetnek, bármilyen adatot nekik az adatok birtoklóinak ki kell szolgálniuk - most már itt van Bauer képviselő úr, azt is megmondom, az ő megkérdezése nélkül, ha tetszik, akarata és tetszése ellenére is.
Ez lényegében az alkotmányos megoldása annak a kérdésnek, amit Keller képviselő úr is és többen bizottsági üléseken fölvetettek, és aminek örültem volna, hogyha az alkotmányügyi bizottság a megválaszolására vállalkozik, ezt nem tette. Majd, gondolom, holnap az ügyrendi bizottság ezzel a kérdéssel foglalkozni fog, de úgy érzem, elárulom, megosztom önökkel, képviselőtársaim, bennem is volt egy napig kétely, hogy hogy is vannak ezek a dolgok, milyen viszonyban állnak egymással. Nem véletlen, hogy az ügyrendi bizottságban Tóth András szocialista képviselőtársam ügyrendi felvetését támogattuk, és azt mondtuk, hogy nem fogunk most mi rögtön állást foglalni, hanem felkérjük az alkotmányügyi bizottságot. Nem hamarkodtuk el a dolgot, ha szabad így mondani, mert bizonytalanok voltunk, hogy mi a helyes válasz. Aztán elgondolkoztunk ezen, legalábbis én erre a megoldásra jutottam, és én azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó - nem jó, egy korrekt - és egyetlen lehetséges megoldása és magyarázata annak a problémának, amivel itt szembe kell néznünk.
Viszont éppen azért, mert ez bizonytalanságot keltett, bár Répássy képviselő úrnak az 5. számú javaslata az én csatlakozó módosító javaslatomban szereplő kiegészítés nélkül is elfogadható lenne, mert tartalmilag ugyanezt a rendezést tartalmazza, és ő joggal mondhatná, hogy egy országgyűlési határozati javaslat az nem tankönyv, ne tessék abba magyarázó fordulatokat belevenni, én most mégis azt mondom, hogy tegyük meg, mert az én csatlakozó vagy kapcsolódó módosító javaslatom szó szerint megegyezik az ajánlás 5. pontjában szereplő, Répássy képviselő úr által előterjesztett módosító javaslattal, azzal a kiegészítéssel, hogy tartalmazza azt a bevezető fordulatot - befejezem -, hogy az alkotmány 21. § (3) bekezdése alapján teszi meg a bizottság, amit megtesz, vagyis felhívására a képviselők kötelesek a bizottság rendelkezésére bocsátani a szükséges adatokat.
Kérem, hogy a fentiekre tekintettel az általam előterjesztett kapcsolódó módosító javaslatot és emellett az egész országgyűlési határozati javaslatot szíveskedjenek majd támogatni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
