LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvényjavaslathoz beérkezett módosító indítványok között akadt egy számomra aggasztó és figyelmeztető jellegű, megszólalásra késztető indítvány. A törvényjavaslat 71. §-a úgy intézkedett, hogy "Az alap a kártalanításra jogosult személy részére a befagyott betét tőke- és kamatösszegét személyenként és hitelintézetenként összevontan legfeljebb 6 millió forint összeghatárig fizeti ki kártalanításként. Az alap által fizetett kártalanítás mértéke 1 millió forint összeghatárig 100 százalék, 1 millió forint összeghatár felett 1 millió forint és az 1 millió forint feletti rész 90 százaléka."
Nos, ezt a 6 millió forintig terjedő betétbiztosítást csökkentené 3 millió forintra az ajánlás 23. sorszáma alatt két szocialista képviselőtársam, a 43. számú módosító indítványukkal. Az indítvány indoklási része számomra azért is elfogadhatatlan, mert a fogyasztói árszínvonal emelkedésével az általuk csökkenteni kívánt 3 milliós összeghatárt vélik összhangban állónak.
(16.30)
A Betétbiztosítási Alap kártalanításának mai felső határát, emlékeztetem a képviselőtársaimat, az egymillió forintos limitet még 1990-ben, az Antall-kormány idején állapították meg. Az akkori, nevezzem így, pénztőkelobbi nagyon erősen ellenezte ezt az intézkedést, így nem véletlen, hogy a kártalanítási határ az idézett lobbi befolyásos időszaka alatt, 1994 és 1998 között nem változott, nem tartott lépést még az inflációval sem. Szinte minden évben lehetett látni a tönkrement bankok előtt álldogáló, fáradt és kétségbeesett arcokkal teli sorokat, akik megtakarított vagyonkájukat kívánták visszaszerezni, az esetek nagy részében teljesen hiába. Számukra csak az értékét veszítő kártalanítás jelenthetett némi vigaszt.
Ha az 1990. évi árszintet száz százaléknak tekintjük, akkor az idei - itt most szakértők ülnek, szakmai vita van, ellenőrizni tudnak - 625 százaléknak felel meg. Mire ez a törvényjavaslat hatályba lép, 2001-re, az év átlagában már körülbelül 675 százalékos lesz az árszínvonal 1990 átlagához mérten. Az adatokból kitűnik, hogy a jelenlegi törvényjavaslat nem törekszik az Antall-kormány idején, a nagyon is mostoha gazdasági körülmények között garantált egymillió forintos értékhatár vásárlóértékének megőrzésére, megelégszik annak a 81 százalékával. Még ezt a kisebb reálértéket sem kritizálom, hiszen természetesnek vélem, hogy az akkori rendszerváltó kormány erőfeszítéseit és teljesítményét nehéz megismételni. A 3 millióra lecsökkentett értékhatár elfogadását viszont már nagyon is nagy visszalépésnek tekinteném, hiszen ez azt jelentené, hogy alig több mint harmadannyira garantálnánk a betétesek biztonságát, mint amekkora garancia létezett az első szabadon választott kormány megalakulása idején.
Végezetül, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében gratulálok Dancsó József és Bernáth Ildikó képviselőtársaimnak, mert valóban jó módosító indítványokkal csiszolták meg ezt a törvényjavaslatot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
