LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslathoz benyújtott kevés számú módosító indítvány közül a legtöbb figyelmet Rozgonyi képviselőtársunk javaslata érdemli. A módosító indítvány szerint a törvényjavaslatnak - mint ahogy hallhattuk - arról is kellene gondoskodnia, hogyan kárpótolják a törvénytelenül elítélteket vagy azok legközelebbi hozzátartozóit.
Visszatekintve a korábbi semmisségi törvényekre, az előző három ilyen törvényben elkülönült egymástól a semmisség megállapítása és az akkori politikai elítéltek szenvedéseit enyhíteni szándékozó kárpótlási törvények sorozata. A javaslat elutasítói hivatkozhatnak arra, hogy a korábbi semmisségi törvények sem tudtak ugyanazon törvény keretein belül intézkedni a kárpótlásról, ehhez az intézkedéshez újabb törvényeket kellett megalkotni.
Ugyanakkor érthető a javaslattévő aggodalma, az, hogy ez a törvény nem tesz mást, csak annyit, hogy deklarálja azt, amit már amúgy is mindenki tud: bevallja, hogy állampolgárok ezreit törvénytelenül ítéltek halálra vagy súlyos börtönbüntetésre különleges eljárások keretében. Ezzel a megkésett gesztussal még nem javítottunk semmit sem a még élő érintettek sanyarú helyzetén. Nem járt korábban sem együtt a semmisség kimondása és a kárpótlásról való gondoskodás, de valahogy magától értetődő volt, benne volt a politikai légkörben, ezért nem is merült fel ilyen jellegű igény.
Ma nem tudjuk azt, hogy támogatja-e a kormány ezeket az igényeket, ezért válik neuralgikus ponttá egy ilyen módosító indítvány elfogadása vagy elvetése. Jelentősen csökkenhetne ezen a területen a bizonytalanság, ha a kormány - és ez a Magyar Demokrata Fórum javaslata - leltárba venné a társadalmi egyesületeknél amúgy is nyilvántartott, leltárban lévő igazságtételi adósságokat. Ezek is ugyanolyan kifizetetlen, de eddig nem mért adósságok, mint a Kádár-korszakban felhalmozott, dollárokban mért adósságok.
Igenis, tartozásaink vannak a korábbi kárpótlási folyamatból méltatlanul kihagyott, Nyugaton hadifogságot szenvedettekkel szemben. Alkotmánybírósági felszólítás ellenére sem rendeztük a környező országokból kitelepített magyarok kártalanítását, nem tettük mindeddig semmissé az állampolgárságuktól jogtalanul megfosztottakat sújtó ítéleteket. Nem lehetünk elégedettek a recski munkaszolgálatosok vagy a Hortobágyra, Kistarcsára deportáltak jelenlegi sorsával sem, nem feledkezhetünk meg arról, hogy nemcsak 1956 után, hanem 1950 és '53 között is százával születtek különleges eljárásban, koholt vádak alapján, látszólag köztörvényes bűnöket megtorló ítéletek. Közismertek azok a kulákperek, amelyek alkalmával például szándékos gyújtogatás vádjával ítéltek el valójában teljesen ártatlan embereket.
Mint ahogyan külföldi hitelezőink is elvárják, hogy nyilvánosan számon tartsuk és elismerjük adósságainkat, az egész magyar társadalomnak saját életükkel hitelezők is csak akkor nyugodhatnak meg, ha a mindenkori kormányok számon tartják és elismerik a velük szemben mindmáig kiegyenlítetlen és fennálló adósságaikat. Nekünk pedig az a kötelességünk, hogy mielőbb megtaláljuk a kárpótlás, a kártalanítás lehetséges formáit, mert ha csak ennyi marad, akkor jogot szolgáltattunk, de nekünk nemcsak jogot, de igazságot szolgáltatni is kötelességünk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a MIÉP soraiban.)
