ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Módosító javaslatot nyújtottunk be e törvénytervezethez, méghozzá azért, mert - mint ahogy azt említettem az előző általános vita során a felszólalásomban - az a véleményünk, hogy nem lehet elintézni ilyen jellegű dolgokat egy vállveregetéssel. Nem lehet azt mondani valakinek vagy valaki családtagjának, akit megöltek, vagy annak, aki 8-10 évet ült, vagy akit betegre vertek, és utána az egész életét tönkretették, hogy pardon, vedd úgy, hogy nem történt semmi.
Ez egy szép gesztus, hogy végre ezt is törvényesítjük - amit egyébként mindnyájan tudunk már tíz éve, hogy ez így van, most ezt törvényesítjük. De hát azért valamit ezeknek a szerencsétlen embereknek, akiknek az élete ráment arra, hogy '56-ban mertek valamit tenni és vállalni... - ezeket ezzel nem lehet elintézni. Ezért azt javasoltuk, azt javasoltam én személyesen, hogy valamiféle kártérítésben részesedjenek.
A javaslatban a legegyszerűbb megoldásból indultunk ki. Nem akartunk új jogintézményt bevezetni, gyakorlatilag arra tettünk javaslatot, hogy az 1992. évi XXXII. törvény rendelkezései szerint kell eljárni. Úgy gondolom, hogy ez az a minimum, amit egy olyan állam, amely magát jogállamnak nevezi, meg kell hogy adjon azoknak, akik ártatlanul szenvedtek börtönbüntetést, halált, és ezt követően rendkívül hátrányos megkülönböztetéseket. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy úgy hallottam, azok a bizottságok, ahol ezt tárgyalták, nem fogadták ezt a javaslatot valamiféle kitörő örömmel, sőt úgy tudom, hogy a kormány is elzárkózott ennek teljesítése elől.
Én ezt egy rendkívül furcsa dolognak tartom, azt is megmondom, hogy miért. Egyrészt azért, mert polgári peres úton bárki, akiről kimondják, hogy az ítélete semmis, megjelenhet a bíróság előtt, és egy ügyes ügyvéddel tízszer annyi pénzt ki tud csalni vagy ki tud szedni a tisztelt magyar államtól, mint amit így intézményesen tennénk nekik lehetővé - ez az egyik.
A másik pedig, hogy borzasztóan furcsának tartom azt, hogy az állam egyik kezével egy gesztust gyakorolva megalkotja ezt a törvényt, a másik kezével pedig lehetetlenné teszi, hogy az e törvényből eredő, egyébként magától értetődő jogot a törvény biztosítsa azok számára, akik ezt az egész ügyet elszenvedték. Ezt egész egyszerűen nem tudom megérteni, és szerintem erre nincs is magyarázat. Nem lehet olyan magyarázatot kitalálni, amely ez alól felmentené ezt a kormányt.
Én egyet tudok gondolni: talán az zavarta a tisztelt hölgyeket és urakat, hogy a MIÉP tette meg ezt a javaslatot. Amennyiben ez a problémájuk, én felajánlom, hogy egy árva szót nem fogok szólni, ha kijavítanak rajta két vesszőt, és beadják mint Fidesz-javaslatot vagy mint kisgazda javaslatot. Nem fog zavarni, lelkesen meg fogom szavazni, mert természetes és normális gesztusnak tekintem.
Úgyhogy nem tudok mást mondani, mint azt, hogy nagyon-nagyon kérem önöket, hogy jól gondolják ezt meg, és ha úgy gondolják, hogy a semmisség helyes, ennek a megadása, akkor próbáljanak eljutni odáig, hogy az ezzel kapcsolatos kártérítés is ugyanilyen természetes dolog, és ugyanígy rendjén való.
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)
