KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben, hónapokban két köztisztviselő került a közfigyelem középpontjába.
Az egyikük - nevezzük az egyszerűség kedvéért környezetvédelmi miniszternek - a kinevezése után nyugodt, higgadt fellépésével rövid idő alatt világossá tette, hogy a két éven át a kormányzati munkában háttérbe taszított és lejáratódott ügyet, a környezet védelmét szakavatott módon fogja képviselni. Nyugodt, higgadt munkával helyreállította a minisztérium és az ezen a területen különösen fontos szerepet játszó civil szervezetek kapcsolatát. Nyugodt, higgadt munkával, igen rövid idő alatt megszerzi az Európai Unió ezzel a területtel foglalkozó szakértőinek a támogatását. Kemény kézzel véget vetett a közpénzek elherdálásának, az átláthatatlan pénzszórásnak, a pártemberek zsebei teletömésének.
A másik, a közfigyelem középpontjába került képviselőnek - az egyszerűség kedvéért nevezzük a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjének - már az első izgága fellépése vitát gerjeszt az itt megtelepedni szándékozók körében. Írásai, nyilvános fellépései botránykövek. Kenyérdobálása nyilvános televíziós adásban örökre emlékezetes skandalum. Egy iskolát hoz lehetetlen helyzetbe a támogatás megvonásával, amit személyes megjelenésével az elrettentésig fokoz. (Derültség az SZDSZ padsoraiból.) Feljelenti azokat, akik bírálják a tevékenységét, miközben az ő tevékenysége az 1990 utáni közigazgatásunk mélypontját jelenti.
Egyiküket felmentették. Ahogy a miniszterelnök úr mondta: azért, hogy a kormányzati munka nyugodt és rendezett legyen. Felmerül a kérdés, képviselőtársaim, hogy ezek után melyiküket. Ennek a kérdésnek a helyes megválaszolására esélytelen a "Ki tud többet Magyarországról?" vetélkedő még oly felkészült külföldi versenyzője. Ehhez itt kell élni; ehhez ismerni kell az itteni viszonyokat; látni kell, hogyan működik a kormány; látni kell, hogyan működik az a szervezetileg egyébként agyrémnek nevezhető megoldás, amit a nagy kormányban a kis kormánynak hívnak.
Természetesen a környezetvédelmi miniszter leváltására került sor. Torgyán József javaslatára Orbán Viktor miniszterelnök - aki, mint mondja, egyébként elégedett minisztere tevékenységével - felmenti őt. Ezek után felmerül a kérdés: ki ma Magyarország miniszterelnöke? A válasz szerintem kézenfekvő.
Az a kérdés is feltehető, hogy mi kell a rendezett, nyugodt kormányzati munkához. Ezek után ez a válasz is kézenfekvő: nyugodtan lehessen több száz milliót eldobálni, elherdálni; lehessen a kliensek zsebeit ellenőrizhetetlenül teletömni; lehessen ügyeket eltussolni; nyugodtan lehessen kenyérrel dobálózni, gondnoki lakásokba, iskolákba berohangálni.
Egy kép maradt meg bennem a múlt heti sajtóból: a Fidesz és a Kisgazdapárt elnökei egymásba karolva mosolyognak a kamerába. Egymásba karolva? Inkább összefonódva. Összefonódva, érdekeik szövevényén keresztül; összefonódva az összenövést közvetlenül megelőző állapotban. Szinte látom őket magam előtt, ahogy a sikeres tárgyalások után, szoros választási (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Régebben jobb voltál!) együttműködésre készülve, aláírják a megállapodást, kezet fognak, majd vagyonnyilatkozatot cserélnek egymással. (Derültség és taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiból.) De lehet, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem is összefonódásról, hanem inkább kétségbeesett összekapaszkodásról beszélhetünk - kétségbeesett összekapaszkodásról a hatalom megtartása érdekében, bármi áron. Érdemes?
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
