DR. ÁBRAHÁM JÁNOS
DR. ÁBRAHÁM JÁNOS
DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A sportról szóló törvénytervezet olvasása olyan érzetet keltett bennem, mintha egy miniszteri rendelettel ismerkednék, amelyet e törvény végrehajtására kívánnak kiadni. A tervezet talán legnagyobb hiányossága az, hogy úgyszólván semmit sem fogalmazott meg a lényegből, a sport, a sporttevékenység lényegéről. A törvénytervezet valamire jó, de a részletszabályozás túlsúlya, egyes elemek elnagyolása vagy felszínes megközelítése, nem utolsósorban a sportkoncepció, a nemzeti sportstratégia hiánya nem teszi alkalmassá arra, hogy jelenlegi formájában a magyar sportmozgalmat, sportéletet, sporttevékenységet meghatározó alaptörvény legyen.
E tervezet nem kivétel, az előterjesztők számtalan mennyiségű törvénysértése itt is tetten érhető. A több mint kétéves törvénysértő gyakorlatot ideje lenne abbahagyni, és illő volna már a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseit betartani. Annak reményében, hogy előbb-utóbb megismerik ezeket a szabályokat, ezt elősegítendő ismét idézem a jogalkotásról szóló törvény vonatkozó paragrafusát: "A jogszabály megalkotása előtt a tudomány eredményeire támaszkodva elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi, gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelezettségek érvényesülését, az érdek-összeütközések feloldásának lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtásért felelősöket is."
Ha ennek a törvényi kötelezettségének a jogszabály előkészítője megfelel, akkor a tervezettel szemben már ez idáig is felhozott kifogások többsége valószínűleg nem kerül elő. Így például nem került megfogalmazásra szabályozási szinten, hogy mit vár a társadalom a sporttól, a sporttörvénytől. Nem ad választ arra, hogy indokolt-e a sporttevékenységet annak művelési módja és területe szerint külön-külön szabályozni, de ez igaz lehet ellenkezőleg is. Szerencsés-e az amatőr és a profi sport közötti különbségtétel tervezet szerinti megfogalmazása? Nem kellene-e azok eltérő specifikumai miatt a különös szintjén külön szabályozni mindkét területet? Vagy éppen nem lenne-e indokoltabb sokkal kevesebb szabályozást, állami akaratot alkalmazni a különböző sporttevékenységekkel kapcsolatban?
A sportoláshoz, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog alkotmányos alapjog. Ez, valamint a sport társadalmi természete azt tenné indokolttá, hogy a szabályozás ne az állami központosításra való törekvés irányába mozduljon el, hanem a civil szervezetek autonomitását, önszerveződését és önkormányzatiságát segítené elő.
Az idő és az előttünk álló feladatok miatt csak röviden mondanék egy-két gondolatot a törvényről.
A törvénytervezet számos ellentmondása közül a legszembetűnőbb a tervezet bevezetője és a szabályozás tartalma között található. Az itt megfogalmazott jogi deklarációk jogi értelemben nem tekinthetők a jogalkalmazást elősegítő, eligazító és megkönnyítő normatív alapelveknek. A bevezetőben megfogalmazottak igazából nem jelentek meg a konkrét szabályokban.
A sportolóra vonatkozó I. fejezet 1. §-a a sportoló kötelmeit szabályozza anélkül, hogy jogairól egy szót is szólna. Ha ezt az előterjesztő azért tette, mert a sportoló és a sportszervezet belügyének tekinti a jogokban és a kötelezettségekben való megállapodást, akkor szerintem szükségtelen a tervezetben taxatíve felsorolni ezeket.
Ugyanígy féllábas az amatőr sportoló felelősségét rögzítő 4. §, hiszen a sportszervezet által sportolónak okozott kárért való felelősségről nem tesz említést. Nem tartom elfogadhatónak a szerződéses jogviszony keretében történt károkozás esetére a Ptk. általános szabályainak alkalmazását.
A tervezet minden amatőr sportoló versenyrendszerben való részvételét engedélyezéshez köti. Nincs azonban meghatározva, hogy a versenyengedély kiadásának, sőt mi több, visszavonásának mik a feltételei. Garanciális okokból nem tartom elfogadhatónak azt, hogy a tervezet nem tartalmaz alapvető rendelkezéseket a játékengedélyek kiadásának tartalmi kérdéseiről. Ez még fokozottabb jelentőséggel bír a hivatásos sportoló esetében, hiszen annak visszavonása egyben a foglalkozástól való megfosztást is jelenti.
(11.20)
Nagy kérdés számomra, hogy miért nem részesülhet díjazásban egy amatőr sportoló, aki egyébként a törvény által megfogalmazott amatőrség definíciójának megfelel. Egyébként is a törvénytervezet szerint a szakszövetség belátásától függ, részt vehet-e akár hazai, akár nemzetközi szervezésű pénzdíjas versenyen. Nem lenne-e szerencsésebb, ha a hazai valóságot is figyelembe venné a tervezet? Miért kényszeríti az előterjesztő az amatőr versenyzőket versenyeztető sportszerveket a jogszabály kikerülésére? Hiszen köztudott, hogy az alacsonyabb osztályokban is létezik anyagi érdekeltség, anyagi juttatás.
A tervezet részletes szabályokkal rendelkezik a sportfegyelmi felelősség kérdéséről. Teszi ezt akkor, amikor a sporttevékenységet munkaviszony, valamint munkavégzésre irányuló egyéb szerződés formájában - megjegyzem, talán szerencsésebb lenne, ha a megfogalmazás a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt említene - folytatják a sportolók.
A munka törvénykönyvéből már sok éve kikerült a fegyelmi büntetés; esetleg a kollektív szerződésben foglaltak szerint, tehát a szereplők egyetértésével van mód joghátrány alkalmazására a munkaviszony keretében. Ez azt jelenti, hogy a pénzbüntetést alkalmazó sportegyesületek naponta, folyamatosan megsértik a munka törvénykönyvét. Merem ezt állítani azért is, mert úgy gondolom, nem valószínű, hogy a profi és a félprofi klubok rendelkeznek kollektív szerződéssel, ami tartalmazza a joghatály alkalmazását. Nem a joghatály alkalmazhatóságának a létét vitatom, csupán az alkalmazás törvénysértő módját kifogásolom.
Ezen túlmenően egyenesen alkotmányos aggályként vetem fel a sportfegyelmi büntetés ily módon történő szabályozását, illetve szabályozatlanságát. Nem hiszem, hogy az előterjesztő a szigorú, objektív, vétkességre tekintet nélküli fegyelmi felelősségre vonást kívánná a sportban meghonosítani a sportolókkal és a sportszakemberekkel szemben, pedig a tervezet ezt teszi. A vétkesség hiánya kivételesen és csak az anyagi reparáció érdekében van jelen a polgári jogban. A fegyelmi büntetésként, vétkesség hiányában a foglalkozástól való eltiltás álláspontom szerint nincs összhangban a jogállami követelményekkel.
Ugyanígy alkotmányossági aggályt vet fel a sportegyesületekre mint nonprofit szervezetekre kiterjeszteni a csőd- és a felszámolási eljárás lehetőségét. Ezek az eljárások idegenek az egyesülési törvény hatálya alá tartozó nonprofit szervezetektől. De sorolhatnám kifogásainkat a szervezetegyszerűsítés ellenkező hatásától kezdve a fogalmak ellentmondásos, pontatlan meghatározásán, a finanszírozási kérdéseken, kiemelten az iskolai és felsőoktatási sport anyagi támogatásának kérdésein keresztül az egyes egyforma szintű jogszabályokkal való ellentmondásos helyzetek megteremtéséig. Mindezek azt mutatják (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy a tervezett megoldás jelen állapotában nem megfelelő, sportnyelven szólva leverte a lécet, de talán vigaszágon még versenyben maradhat. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
