DR. DEUTSCH TAMÁS
DR. DEUTSCH TAMÁS
DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, annak érdekében, hogy a vita a további menetében valóban a sporttörvény kormány által benyújtott javaslatáról és ne azokról a kérdésekről, félelmekről, egyéni, mentálhigiénés víziókból fakadó rémképekről szóljon, amelyekről itt az elmúlt 20-25 percben elég sokat lehetett hallani, hogy az előterjesztő kormány nevében néhány nagyon világos, nagyon egyértelmű, a politikai hovatartozástól függetlenül, a formállogika alapvető törvényszerűségei alapján belátható tényről hadd tájékoztassam az igen tisztelt Országgyűlést.
Mindenekelőtt azt hadd mondjam el, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a 2000-es esztendő őszi ülésszakának megítélésem szerint az egyik legfontosabb gazdasági tárgyú törvényét tárgyalja a tisztelt Országgyűlés, amikor a sporttörvényről tárgyal. A magyar gazdaság az Európai Unió átlagát messze meghaladó növekedési ütemet mutat. Ilyen gazdasági feltételek mellett minden feltétel és lehetőség adott ahhoz, hogy a világban az egyik legnagyobb növekedési ütemet mutató gazdasági ágazat, a sportgazdaság Magyarországon is nagy ütemű növekedésnek induljon. Ennek pedig a pozitív következményei alapvetően azok, hogy a sportgazdaságban előállított termék színvonala és minősége javul, azaz a magyar sportteljesítmények színvonala és minősége javul.
A második számú, nagyon fontos következménye, hogy a sportágazat Magyarországon is egyre nagyobb számban tud magyar munkavállalókat foglalkoztatni. Ez, kérem szépen, munkahely-teremtési program, ami ebben a törvényben szerepel.
Harmadrészt egy növekvő profitot mutató gazdasági ágazat, egyre nagyobb mértékű adó- és járulékfizető ágazat. Tehát az állami újraelosztás szempontjából más célokhoz, adott esetben a sport nem profitot hozó ágazatainak támogatásához szükséges közbevételeket tudja megtermelni a sportágazat akkor, ha valóban működik a közteherviselés 1848-ban már megfogalmazott elve, és nem arról van szó, hogy Magyarországon minden gazdasági társaságnak és minden gazdasági tevékenységet folytató szervezetnek kell adót fizetni, leszámítva akkor, ha sportszervezet, és adott esetben három év alatt bruttó 11 milliárd forintnyi köztartozást halmoznak föl. Mert tisztelt hölgyeim és uraim, azt ne felejtsük el, hogy 1994 és '98 között részben kényszerekből, részben pedig felelőtlen politikai döntések következtében a kormány ebben a négy esztendőben bruttó 11 milliárd forinttal támogatta a magyar sportot. Csakhogy ennek a támogatásnak a formája a sport által törvénytelenül felhalmozott köztartozások elengedése volt, ami rombolta az adózási morált, ami büntette azokat a sportszervezeteket, amelyek befizették az adójukat; ami abba a kényszerhelyzetbe hozta a kormányt és a parlamentet, hogy nem pozitív célok támogatására fordíthatott 11 milliárd forintot ezelőtt három-négy évvel, hanem kényszerből azok támogatására volt kénytelen fordítani, akik nem fizették be az adójukat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök most kérdéseket intéznek a kormányhoz, hogy miért fordítunk 12,7 milliárd forintot Magyarország legnépszerűbb sportágának a támogatására. Önök folyó áron a labdarúgás támogatására 20 milliárd forintot fordítottak oly módon, hogy ezt törvénytelenül működési kiadásokra használták föl, ahelyett, hogy abból egyetlenegy fillért fejlesztésekre fordítottak volna. Na, ez a filozófiájában a különbség a polgári koalíció kormányának sportpolitikája és az önök által gyakorlatban képviselt sportpolitika között!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az egyik legfontosabb társadalompolitikai vonatkozású törvény a sporttörvény, mert a sport egy olyan, az egyéni autonómiára épülő társadalmi tevékenység, amely sok millió magyar polgárt érint, amellyel kapcsolatban nagyon fontos társadalompolitikai célokat kell elérnünk. Például a szociálisan hátrányos helyzetűek ne szoruljanak ki a sporttevékenységek folytatásából, például a nők sportja pozitív diszkriminációban részesüljön, például a fogyatékosok sportjának költségvetési-szabályozási feltételei tovább javuljanak.
Igen, tisztelt hölgyeim és uraim, a Magyar Köztársaság kormánya vállalja, hogy a nők társadalmi esélyegyenlőségének garantálása érdekében, az önök által is oly sokszor felvetett probléma részbeni megoldása érdekében preferálni kívánja mind a nők sporttevékenységét, mind pedig azt, hogy az indokolatlan módon és elképesztő aránytalanságot mutató módon teljesen elférfiasodott sportvezetői garnitúrában beleszólási lehetőséget kapjanak a nők.
Magyarországon a sportra vonatkozó stratégiai és mindennapi döntésekből de facto - magyarul: tényszerűen - ki vannak zárva a nők, amikor legalább olyan arányban részesei a sporttevékenységnek. Bár hozzáteszem: a statisztikai adatok sajnos, azt mutatják, hogy a sporttevékenységek gyakorlatában is sajnos sokkal kisebb arányban vesznek részt a nők. Igenis, vállaljuk azt a mérhetetlen demokráciaellenességet, hogy a Magyar Köztársaság kormánya a társadalmi esélyegyenlőség garantálása érdekében kíván fellépni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezek előrebocsátásával én a következőket hadd jegyezzem meg: a szabadságot a szabadossággal összekeverni rendkívül súlyos következményekkel jár. Ma Magyarországon az alkotmány, a kétharmados törvények és az egész magyar jogrendszer intézményei és azok működése, a jogrendszer működése fölött őrködő szervezetek jelentenek garanciát az egyéni és kollektív jogok, önkormányzati jogok, autonóm jogok érvényesülésére. De ez nem azt jelenti, hogy ezeket a jogokat garanciák ne bástyáznák körül.
Tisztelt Képviselőtársam! Ma Magyarországon létezik egy, az egyesülési törvényről szóló jogszabály. Az ön logikáját követve: micsoda beavatkozás mindannyiunk autonóm összeszövetkezésébe, hogy a parlament meghatározza, hogy pont 10 ember alkothat egy társadalmi szervezetet?! Miért nem alkothat 9? Miért vagyunk ilyen diktatórikusak? Miért nem alkothat 8? Miért nem alkothatnak kiskorúak társadalmi szervezetet? Micsoda abszurd, nevetséges - nem is tudok mit mondani, milyen... -, tényleg egy minimális jogászi igényességet is nélkülöző felvetés, hogy az ilyen garanciális szabályokat kéri számon valaki a XXI. század küszöbén megszülető, az emberek összeszövetkezését szabályozó törvénytől!
Az egyesülési törvény tucatnyi kötelező szabályt ír elő. Kötelezővé teszi, hogy évente kell egy közgyűlést tartani. Hát miért? Miért nem engedi meg a törvény nekünk - folytathatnánk Bakonyi képviselő úr logikáját -, hogy csak négyévente tartsunk közgyűlést? Hát ha mi egyszer annyira autonómak vagyunk, ha annyira lazán éljük az életünket, és nekünk egy városi kulturális egyletben tulajdonképpen ötévente megtartott közgyűlés is elég lenne! És képzelje el, képviselő úr, ezt a diktatórikus szabályt alkalmazza a magyar jogrendszer, hogy évente közgyűlést kell tartani, mi több, vezetőséget is kell választani; mi több, azt a kötelezettséget, egészen súlyosan demokráciaellenes kötelezettséget írja elő, hogy be kell jelentkezniük nyilvántartásba vétel érdekében bírósághoz ezeknek a társadalmi szervezeteknek; mi több - és innentől kezdve én szinte már a kétségbeeséstől reszketek -, a bíróságok törvényességi felügyeleti jogkört gyakorolnak a magyar társadalmi szervezetek fölött, képzelje el, tisztelt képviselő úr!
(10.10)
Az ön részvételével, az enyémmel, mindannyiunk részvételével. Éppen azért, hogy egy modern, fejlődő, gyarapodó, a világfejlődés fő áramába tartozó társadalom legyen a Magyar Köztársaság, és ne egy anarchikus banánköztársaságra jellemző közállapotok érvényesüljenek akár a sportban, akár másban.
Tisztelettel kérem a képviselő urat, hogy ne kérje számon a rendszerváltoztatás alapintézményeit a parlamenten. Ha önnek egyéni ízlésbeli problémái vannak ezekkel az elképzelésekkel, azt nem érdemes számon kérni. Nekünk mély meggyőződésünk az, hogy ezeket az intézményeket erősíteni kell. Sokkal fontosabb az, hogy ilyen garanciális jogosítványok mellett élhessenek az emberek az alapvető, velük született szabadságjogaikkal.
És, tisztelt képviselő úr, igen, vállaljuk azt a döntésünket, ami lehetőséget teremt arra, hogy a sporttörvény a félig államosított sport intézményrendszerét civillé teszi. A "civil" kifejezést én kicsit idegenkedve szoktam használni, mert ez mindig a gonosz hatalommal szemben megfogalmazott "civil". Teljesen természetes partneri együttműködés van egy társadalomban a kormányzati és nem kormányzati szféra szervezeti rendszere között. Tisztelt képviselő úr, az szerepel ebben a törvényben, amit önök nem akarnak elfogadni, hogy a magyar sportági szakszövetségek végre ne félállami szervezetek legyenek, az önök által pont az én tevékenységem kapcsán kifogásolt beavatkozási lehetőségeknek kitéve - nem szeretném persze az egész MLSZ-ügyet itt most röviden taglalni -, hanem végre a teljes szervezeti autonómia és önkormányzatiság elve érvényesüljön, azaz: társadalmi szervezetek legyenek. És önök erre az abszolút civilesítő - hogy az önök terminus technikusát használjam - megoldásra két dolgot mondanak: 1. merénylet a demokrácia ellen, 2. maradjon el.
Az önök módosító javaslata, tisztelt képviselő úr, azt jelenti, hogy a magyar sport intézményrendszerét ki akarják szakítani a világ sportjának intézményrendszeréből. Mert ha önök az általunk is valóban kétharmadosnak gondolt szakszövetségi szabályozáshoz nem járulnak hozzá, akkor valamennyi magyar sportági szakszövetség szabályozása mint olyan megszűnik, és a magyar sport a kialakuló kaotikus viszonyok következtében kiszakítja magát a világ sportjából. Mert holnap 12 labdarúgó-szövetség és 27 kézilabda-szövetség fog megalakulni, és felfüggesztik a magyar kézilabda és labdarúgás nemzetközi kapcsolatrendszerét.
Tisztelt Képviselő Úr! Önök ezen egészen furcsa logika következtében - ezt végig nem gondolva, több mint száz pongyola módosító javaslatot megfogalmazva - olyan, az 1996-os szabályozásnál tragikusabb jogi normákat szeretnének elfogadtatni, amit hitem szerint önök nem is igazán szeretnének, csak egyszerűen ebből az ellenzéki magatartásból, hogy amit a kormány benyújtott, az azért rossz, mert ő nyújtotta be, nehezen tudnak kiszakadni.
És igenis, tisztelt képviselő úr, vállalom, hogy mi egyetértünk Göndör István szocialista képviselővel. Teljes egészében egyetértünk azzal, amit ő elmondott, és egy módosító javaslattal még inkább pontosítja a kormány által benyújtott törvényjavaslat rendelkezéseit. Mi igenis azt gondoljuk, hogy egyszer és mindenkorra vége van a magyar sportszférában a közpénzek és nem közpénzek törvénytelen, szabados elherdálásának. Ez nem beavatkozás.
Egyszerűen felfoghatatlan az a gondolkodásmód, ami azt mondja, hogy egyébként az egész magyar kormányzati és nem kormányzati szervezetrendszerben kötelezően előírt tisztességes pénzügyi ellenőrzés rendszere a sportban demokráciaellenes. Ez annak a kitüntetett, törvény feletti állapotnak a fenntartása, ami a szocializmus egész sportrendszerét jellemezte, s ami tovább élt még egy évtizedet, és 11 milliárd forintnyi köztartozáshoz vezetett, s ennek a terheit ma is nyögi. Nem önök, tisztelt képviselő úr! Nem a Szocialista Párt költségvetési támogatásából vonja ezt le a magyar költségvetés, hanem a sportszférától vonja el! Azok nem kapnak meg két év alatt 1,5 milliárd forintot az önök rossz döntése következtében, akik befizették a köztartozásukat. Nem tudom, érti-e ezt az abszurd helyzetet: 1,5 milliárd forintot arra kell fordítani, hogy azokat még egyszer megtámogassuk - sajnos a való élet szempontjából kicsit megbüntetve a köztartozásukat törvényesen fizetőket -, akik nem fizették be egyszer az adóikat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én értem, érteni vélem a Szocialista Párt dilemmáját. A Szocialista Párt találkozik egy olyan jogszabály-előkészítési menettel, ami az ő legtúlzóbb, kormánnyal szemben megfogalmazott elvárásait is teljesíti. Másfél esztendővel a törvény benyújtása előtt koncepció készül. Valamennyi részkoncepciót benyújtunk és megtárgyaltatunk a parlamenti bizottsággal. A nulladik munkatervezetet nem is a minisztérium jogászai, hanem a legkiválóbb sportjogászokból és sportgazdászokból álló független - Magyarországon a függetlenség mítosza van - szakemberek készítik el. A minisztérium által elkészített első számú munkatervezetről hónapról hónapra tucatnyi társadalmi szervezet, sportegyesület, sportági szakszövetség, műhely tart konferenciát. Folyamatosan javul és változik a törvénytervezet. Zárójelben jegyzem meg, ezt önök egy követhetetlen alakulásnak minősítik ugyebár - ha van rajta sapka, az a baj, ha nincs rajta sapka, az a baj -, mert nem lehet tudni, hogy az elsőtől a másodikig, a másodiktól a harmadikig mi változott. Az változott képviselő úr, hogy elfogadtuk a civil szakemberek javaslatait. Ezek után még nagy, átfogó konferenciákat tartunk. Erre építve több mint egyesztendős, a legnyugat-európaibb, a legeurópaibb szociáldemokrata párt jogszabály-alkotási igényességét messze meghaladó előkészítés után nyújtja be a kormány ezt a törvényjavaslatot. Folyamatosan, a törvényjavaslat benyújtása után is, hatpárti egyeztetéseket kezdeményez a legnagyobb kormánypárt, a Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja.
Ez a jogszabály előkészítésének menete. S találkoznak önök ezen előkészítés után egy olyan törvényjavaslattal, amiről maguk között azt mondják, hogy: a mindenit, ez egy jó javaslat! A mindenségit neki, de kár, hogy 1996-ban nem ezt a javaslatot nyújtottuk be! De kár! - mondják sokan egyénileg, akik már '96-ban is valami ilyesmit gondoltak.
És itt van egy döntési lehetőség: vagy felülemelkedni az örök ellenzéki szerepfelfogáson - a kormány nyújtotta be, kritizálni kell -, vagy pedig azt mondani, hogy nemcsak úton-útfélen elmondom, hogy a sportban talán lehet valamifajta, politikán felülemelkedő együttműködés, hanem tényleg a gyakorlatban ezt teszem. Önök döntési lehetőség előtt állnak: vagy az előbbit választják, és tulajdonképpen a lelkük mélyén a korábban az íróasztalfiókoknak megfogalmazott saját programjuk alapelemeit tekintve is üdvözlik, hogy végre ez visszaköszön egy rendszerváltoztató szintű sporttörvény-javaslatban, és érdemben együttműködnek a kormánykoalíció pártjaival abban, hogy valóban vannak javítható részei - nincs olyan törvényjavaslat, amelyik benyújtása pillanatában tökéletes, aki ezt állítja, az nem mond igazat -; vagy pedig folytatják ezt a magatartást, amit most itt másfél órája kicsit furcsán hallok, hogy semmi érdemi, konkrét észrevételük nincsen, frázisokat pufogtatnak - demokráciadeficit, demokráciaellenes merénylet, meg ez, meg az, meg amaz.
Konkrétan, tárgyszerűen egyszerűen vagy tévednek, vagy valótlanságot állítanak; Grespik László sportjogosítványai, meg a demokráciaellenes szabály, amely a tévéközvetítési jogokkal kapcsolatban valamilyen normát akar meghatározni... (Bakonyi Tibor: Itt van leírva!) Képzelje el, képviselő úr, Nagy-Britanniában másfél évtizede dúl a sajtószabadság elleni merénylet, mert másfél évtizede a brit médiarendszerben - amelyik mintául szolgál sok európai szabályozáshoz, többek között a magyar szabályozáshoz is - dolgozták ki ezt a szabályt, pontosan a piac szabadosságainak az állam által kezelendő piaci konfliktusok rendezése érdekében. Tehát még egyszer mondom, ilyen vádaskodó megfogalmazások hangzanak el, ahelyett, hogy lenne egy higgadt, nyugodt együttműködés.
Uraim! Tulajdonképpen végre rend lesz a sport területén. Tulajdonképpen valóban, ahogy ezt Szentgyörgyvölgyi képviselő úr is mondta, egy teljesen szabályozatlan kérdésről van szó. Csak egy példát engedjenek meg: a sportolók munkaviszonyára vonatkozó fejezetet önök egyetlenegy módosító javaslattal, egy mozdulattal akarják elhagyni. Egy szociáldemokrata párt - a hét vége óta európai szociáldemokrata párt (Derültség.) - azt akarja módosító javaslattal elfogadtatni a parlamenttel, hogy tovább folyjék a sporttevékenységet folytató munkavállalók kizsákmányolása. Tisztelt Uraim! Ez ezt jelenti! Ma a magyar munkavállalók egyetlenegy nagy csoportjának a munkajogi jogviszonyai szabályozatlanok, ezek pont a sportbeli munkavállalók.
(10.20)
Az ő esetükben teljesen önkényes fegyelmijog-gyakorlás az, ami tapasztalható. Ennek végre garanciái teremtődnek meg, nem lehet a sportolót kizsákmányolni, megfenyegetni azzal, hogy nem kap felkészülési támogatást, hogy nem lesz válogatott, mert ez végre belekerül a törvénybe. Önök pedig erre azt mondják, hogy kérem szépen, ezt az egész fejezetet hagyjuk el, azaz tovább folyjék a magyar élsportolók kizsákmányolása.
Egy szó, mint száz: én azt javaslom, hogy tényleg eressze ki mindenki a gőzt, nyugodtan üljön vissza a Szocialista Párt a hatpárti tárgyalás tárgyalóasztalához, mondják el a javaslataikat. Ön személy szerint volt többször is bent a minisztériumban - helyesen, mi kértük is, hogy ez legyen így -, módosító javaslatról módosító javaslatra végignéztük az ön által benyújtott módosító javaslatokat. Valamennyi megalapozottat támogatni fogjuk, valamennyi megalapozatlant nem fogjuk támogatni.
Tényleg tisztelettel azt kérem, hogy az őszi ülésszak legfontosabb gazdasági és társadalompolitikai törvényjavaslatának a támogatása során egy együttműködő, kooperatív, az örök ellenzéki politikai szerepfelfogáson felülemelkedő magatartást tanúsítsanak. Ha nem, a kormánykoalíció pártjai nagyon fontos társadalmi és gazdasági érdekekből maguk is készek ezt a törvényjavaslatot elfogadni. (Taps a kormánypártok soraiban.)
