DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Én nem kívánom kioktatni az oktatási miniszter urat, és meg is értem, amit mondott. Nekem csupán az a problémám, hogy erre most kerül sor.
Miniszter úr, az ön minisztériumának képviselője többször részt vett sporttal foglalkozó konferencián, sportbizottsági ülésen. Ő elmondta a véleményét, ami egy kicsikét árnyaltabb volt, mint amit ön most itt kategorikusan elmondott, és utána elment. Nem várta meg sohasem az ellenérveket, és arra már ő nem tudott reagálni. Emiatt ért most bennünket véleményem szerint egy kicsit áramütésszerűen az ön hozzászólása, de hangsúlyozom, én teljes mértékben megértem önt, és az ön székében igazat is adok.
Csak azt hiszem, hogy ott van a probléma, hogy nemcsak testnevelők - és itt talán egy kicsikét ön is élesen vagy pejoratív értelemben vette azt, hogy a sportért lobbizók -, hanem orvosok kongatták meg a vészharangot, hogy milyen állapotban van a mai magyar ifjúság. És én azt hiszem, hogy talán nem úgy kellene mérlegelni, ahogy a miniszter úr is mérlegel, hogy 25 százalékát tenné ki ez az óráknak, hanem úgy kellene mérlegelni, hogy a testnevelés az egyik fele a dolognak, a másik fele meg mind szellemi. Mert azért legyünk tárgyilagosak: az mind ülés és mind kőkemény szellemi igénybevételt jelent.
Ezzel együtt azt mondom, hogy a miniszter úrnak természetesen ebből a szempontból igaza van, és mi nem is azt mondtuk, hogy most szeptember 1-jével be kellene vezetni. Azt hangsúlyoztam a magam részéről mindig, hogy készüljön egy komoly felmérés a személyi feltételekről, a tárgyi feltételekről és a finanszírozás feltételeiről, hogy vajon be lehet-e vezetni, milyen lépcsőben lehet bevezetni. De egy biztos, hogy a hozzáállásunkat és a testneveléssel, a testedzéssel eltöltött időt mindenképpen növelni kell.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az SZDSZ soraiban.)
