DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. A kétperces vitához még annyiban kapcsolódnék, hogy azt hiszem - amit az előbb az oktatási miniszter úr is mondott -, tükröződik a kormányzat felfogása ebben a törvényjavaslatban.
Utalnék Fehérvári Tamás képviselő úr nagyon szép szavakkal elmondott beszédére, amiben azt mondta, hogy a gyerekek testnevelése milyen fontos, és ebben a törvényjavaslatban ez benne foglaltatik. Nos, ebben a törvényjavaslatban sem foglaltatik benne, és a minisztérium költségvetésében sem foglaltatik benne például az óvodai testnevelés.
Korántsem vagyunk maximalisták, de jóval több pénzt kellene az óvodai testnevelésre szánni, mint amennyi a költségvetésben szerepel.
Azt hiszem, abban valóban egyetérthetünk, ha a kormányzat vagy az oktatási miniszter úr azt állítja, hogy egy száz paragrafusos törvényben megfelelően a helyén van az iskolai testnevelés; akkor én csak annyit kérdeznék meg, hogy itt a XVIII. fejezet foglalkozik az oktatásban a sporttal, ami összesen 2, azaz kettő paragrafusból áll, és a közoktatási intézményekben tanulók testneveléséről egy mondat van benne. Egy mondat van erről a száz paragrafusos törvényben! Amikor azt mondtam a beszédemben, hogy ez az aránytalanságok törvényjavaslata, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy - hangsúlyozom - egy mondat van a közoktatási intézményekben a tanulók szervezett formában való rendszeres testedzéséről, és van három oldal a sportfegyelmi eljárásról. Ha már konkrétan nem lehet bizonyos előrelépéseket megvalósítani, akkor megkérdezem, hogy hol van az a szemléletbeli elmozdulás, ami valóban a fiatalok testedzésére, a testnevelésre helyezi a hangsúlyt, szemben a versenysporttal és a sportfegyelmi eljárással.
Hozzászólásomban annyiban szeretnék még ezzel foglalkozni, hogy továbbra is elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a nemzeti sportszövetséget, a nemzeti szabadidősport-szövetséget, valamint a fogyatékosok nemzeti sportszövetségét törvény hozza létre, hiszen itt valójában társadalmi szervezetek kényszertársulásáról van szó, és azt hiszem, ez alkotmányjogi szempontból is aggályos. De ha nem jogi oldalról vizsgáljuk az ügyet, hanem pragmatikusan, akkor megint csak nagyon sok probléma merül fel, hiszen mind a fogyatékosok nemzeti sportszövetségénél, mind pedig a szabadidősport-szövetségnél a törvény kimerítően felsorolja azon szövetségeket, amelyek tagjai ezeknek a nagyobb sportszövetségeknek. De akkor megkérdezem azt, hogy ha majd létrejön egy sportszövetség, akkor az tagja lesz ezeknek, vagy nem lesz tagja. Mi az értelme ugyancsak a törvényben az úgynevezett nyilvántartásnak, amikor már egyszer definitív módon felsorolásra kerültek a szövetségek? Ha valamelyik szövetség például nem akar tagja lenni a nemzeti szabadidősport-szövetségnek, akkor az nem kap támogatást? Itt véleményem szerint valóban egy szervezeti zűrzavar van, ami semmiképpen sem fogadható el.
Indokolatlannak tartjuk egyébként az ösztöndíjrendszer megbontását, mert azzal kezdtem, az volt az első mondatom az egyik sportbizottsági ülésen, hogy tudom, nagyon messze áll a tökéletestől a '96-os törvény, de egy biztos, hogy az ösztöndíjrendszere pozitív és bevált a gyakorlatban. Az előttünk fekvő javaslat pedig tanulmányi ösztöndíjról, sportösztöndíjról beszél, gyakorlatilag a tanuláshoz köti a finanszírozást, ugyanakkor három-négy paragrafussal később mégis kivételt tesz, hogy aki nem tanul, persze az is ösztöndíjban részesülhet; úgyhogy egyszerűen nem értem a jelenleg működő, bevált ösztöndíjrendszer megbontását, illetve ennek szükségességét.
Visszatérve egy kicsit a sportszövetségek kérdéséhez, a jogszabályjavaslat előírja a tagdíj fizetését is. Ha egyszer törvénnyel létrehozunk egy sportszövetséget, utána attól tagdíjat kérünk, akkor az állami költségvetésből kell majd visszaáramoltatni tagdíjat, amit a szövetség kap, vagy adott esetben a szponzoroktól kapott pénzből, ami főképp a fogyatékos sportszervezeteket érintené nagyon keményen? Egyszerűen furcsa és érthetetlen számomra ez a szabályozás.
Már korábban beszéltem részletesebben az önkormányzatok szerepéről, illetve arról, hogy ebben a javaslatban az önkormányzatok sportbeli szerepe sincs megfelelően elismerve és szabályozva.
Összegzésképpen annyit, hogy a sport társadalmi értékét kellene elismerni, és abban a szellemiségben kellene megfogalmazni a különböző szabályokat, hogy azt a polgárt valamilyen úton-módon elismerjük, támogassuk, értékeljük, aki hajlandó magára odafigyelni, hajlandó mozogni, és ezáltal megpróbálni elkerülni az egészségügyi intézményeket.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
