KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A sporttörvény vitájához önkormányzati szempontból szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni.
Az önkormányzatok adottsága, lehetősége ahhoz, hogy a sporttevékenységet támogassák, le sem írható egységes szerkezetben, hiszen nyilvánvaló, hogy a fővárostól a legkisebb önkormányzatig ezek olyan mértékben különböznek egymástól, hogy tulajdonképpen egységesen ezt a kérdést nem lehet kezelni. Én néhány olyan problémára szeretném felhívni a figyelmet, amit ebben a törvényben esetleg lehet kezelni. Akkor, amikor a Sportminisztérium megalakult, az államigazgatási szervezetektől, illetve abból a körből, ahol ez jogilag kivitelezhető volt, a sportcélra fenntartott ingatlanok átkerültek az ISM fenntartásába.
Azonban az állami vagyon egy nagy köre kívül maradt ezen a rendszeren, holott nyilvánvaló volt, hogy az önkormányzatok területén lévő MÁV, Malév meg azon vállalati sportvagyon, amit kizárólag sportolás céljára lehet fenntartani, és az önkormányzatokon múlik ezeknek a területeknek a felhasználása, hiszen ők szabályozzák a részletes rendezési tervekben, hogy mit engednek ott meg és mit nem, és általában úgy szabályozták, hogy az a létesítmény továbbra is sportcélokat szolgáljon, azt a helyzetet eredményezte, hogy egy jelentős sportvagyon az állami vállalatok kezelésében maradt, holott igazából célszerűen jobb lenne ezt az ISM kezelésébe tenni.
Ugyan a törvénynek ennek a problémának a kezelése nem feladata, de én úgy gondolom, fel kellene vetni azt a problémát, hogy a Volán-vállalatok által nagyon nehezen fenntartott, és általában mindig a költségvetés utolsó sorában pénzt kapó sporttelepek, a MÁV azon sporttelepei, amelyek általában az utolsó helyen szerepelnek a MÁV rendkívül nehéz körülmények között összeállított finanszírozásában, és még fel lehetne sorolni azokat a típusos vállalatokat, amelyek ilyen sportcélra használható vagyonnal rendelkeznek... - ezeknek valamifajta olyan együttműködést kialakítani, és a törvény erejével is kötelezni őket erre, ami részben orvosolható kormányzati együttműködéssel. Hiszen ha az ÁPV Rt. mint tulajdonos, arra ösztönzi ezeket a vállalatokat, hogy átadják ezeket a sporttelepeket az ISM finanszírozásába és fenntartásába, akkor ez a kérdés megoldható, de ezen túlmenően kellene garanciákat kapni - úgy gondolom, és a törvényben is néhány javaslatot elő fogok terjeszteni ezzel kapcsolatban -, ami ezt a folyamatot esetleg felgyorsítja.
A másik önkormányzati aspektus, amiről szeretnék szólni, a már sokat idézett iskolai testnevelés mindennap. Ezzel kapcsolatban meg kell mondjam önöknek, hogy Debrecen városa egy olyan sportkoncepciót fogadott el, amelyben egyébként mi tízéves távlatban felvállaljuk, hogy az általános iskolákban a mindennapos testnevelést valamilyen formában bevezetjük, de pontosan tudjuk, hogy ez milyen hallatlanul nagy erőfeszítésbe kerül, hiszen ennek a feltételrendszere ma hiányzik.
Arra szeretnék mindenkit kérni az önkormányzati szféra szemszögéből, hogy mielőtt valami olyan kötelezettséget ír elő az önkormányzatok által fenntartott iskolákban, amelynek a feltételrendszerét ugyanakkor nem tudja biztosítani, nagyon fontolja meg ezt a javaslatot, mert az önkormányzatok már találkoztak ilyen feladatokkal, amelyeket, ha úgy tetszik, politikai, ha úgy tetszik, propaganda céllal a különböző törvényekbe bevettek. Ezek mind méltányolható és nagyon fontos célok, de a megvalósíthatóságuk kimutathatóan több tucat milliárd forintba kerül, amit egyszerűen nem lehet sehonnan sem előteremteni.
Egy példát idézek a közelmúltból. Az előző időszakban fogadta el a parlament a mozgáskorlátozottak és a hátrányos helyzetűek segítésére azt a törvényt, ami előírta, hogy egy bizonyos határidőig az önkormányzatoknak a saját intézményeiben - városháza, iskola, közintézmény - biztosítani kell az akadálymentes közlekedést. Mindenki tudta, hogy az akadálymentes közlekedés biztosítása nem papíron és előíráson alapul, hiszen a papír türelmes, és elviseli egy olyan utasítás erejét, amihez egyébként 10-20 milliárd forintok kellenek, ami viszont nincsen.
Az önkormányzatok számára rengeteg olyan feladatot fogalmazott meg a parlament, amit nem tudnak ellátni, ezért folyamatosan... - jelenleg még most a felkészülő szakasz van, tehát most még nincs törvénysértés, majd utána lesz mulasztásos törvénysértés, mert nem lehet ezeket biztosítani egyik napról a másikra.
A mindennapos testnevelésnek nagyobb barátja, higgyék el, képviselőtársaim... - ebben a Házban sok van, az egyik mindenképpen én vagyok. Nem is akarom minősíteni magam, hogy nagyobb barátja vagyok-e az ügynek másnál. De egy egészen biztos: nagyon fogok örülni, ha a parlament úgy dönt, hogy mindennapos testnevelés legyen, és ehhez biztosítja azokat a feltételeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy akár csak egy kis léptékben, Debrecen város 150 intézményében biztosítsuk a feltételeket, és egyébként országosan több mint 11 ezer iskolában kellene azokat a feltételeket biztosítani, ami lehetővé teszi egyáltalán a mindennapos testnevelést.
Amíg ezt nem tudjuk megtenni, addig csak nagyon óvatosan kell ezzel az utasítással élni, mert tudatosan és mindenki által kiszámíthatóan jogkövető magatartástól nem kell eltéríteni az önkormányzatokat. Azért próbálok ilyen óvatosan fogalmazni, mert mindenki tudja, hogy mindenki szereti néha a jogkövetést a saját területén, az önkormányzatok semmit sem szeretnének jobban, mint azt, hogy törvényesen működjenek minden vonatkozásban. De ha ennek a feltételrendszerét nem teremtjük meg, akkor ennek nagyon nehéz eleget tenni. És mi értelme van annak, hogy olyan iskolában, ahol ennek a mindennapos testnevelésnek semmilyen feltétele nincs meg, például nincsen tornaterem - és sok ilyen iskola van -, ott is olyannak tegyük ki az igazgatókat, hogy akár az egyszerű tantestületi tag vagy a szülői oldaláról is nagyon könnyen megtámadható a fenntartó, az igazgató, írnak egy levelet az ÁNTSZ-nek meg a megfelelő hatóságoknak, kötelezik az önkormányzatot, hogy építsék ki, csak nincs miből.
Azt szeretném kérni önöktől, hogy legyenek óvatosak. Én egyébként, higgyék el, támogatom ezt a javaslatot, ennél jobban nem lehet semmivel sem alátámasztani, minthogy én magam is a város életében ezt kezdeményeztem.
(21.50)
De én azt látom, hogy ennek a feltételei ma egyszerűen nem adottak. Tehát itt valami puhább megfogalmazásra van szükség. Legyen benne ez a törvényben, de olyan módon, hogy az önkormányzatok ne kerüljenek emiatt olyan helyzetbe, hogy kénytelenek törvénytelenül végezni a tevékenységüket.
Köszönöm szépen a figyelmet.
