VINCZE LÁSZLÓ
VINCZE LÁSZLÓ
VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Urak! Rendkívül fontos kérdés van a Ház előtt, a sporttörvény tervezete, amelynek néhány szeletéről az imént aggódva szólt több képviselőtársam is.
Én azzal kezdeném felszólalásomat, hogy dicsérjem a kormányt azért, hogy a sport ügyének egy külön minisztériumi tárcát szentelt, amelyet türelmetlenségből több képviselőtársunk, több pártból is arra sarkallt, hogy minél gyorsabb ütemben terjesszék be a sporttörvény-tervezetet a Ház elé. Okosan, ezt nem tették gyorsan, de időben. Nem tették gyorsan azért, hogy jól elő tudják készíteni ezt a törvényjavaslatot, jól körbe lehessen járni a civil szervezetek és az egész társadalom számára. Körbe lehessen járni pártok képviselőinek bevonásával, s egyfajta konszenzus alakulhasson ki néhány olyan sarokponton, amelyben vannak viták és eltérő nézetek. Ezért köszönet mindenképpen a tárcának és a kormánynak.
Tudom azt is, hogy az oktatási tárca is sokat megtett annak érdekében, hogy például a kötelező taneszközrendszer bevezetése mentén meglehessen a testnevelés tantárgy oktatásához is többek között az az eszközrendszer, amely biztosítja a jelenlegi, számomra minimális 2, illetve 2,5 óraszám szakmaiságához az eszközrendszert. De ez, hölgyeim és uraim, nem elég! Örülök és gratulálok mindazon polgármestereknek, akik fölvállalták a mindennapos testedzés és testnevelés ügyét, átlátva azt, hogy a legfiatalabbakkal való foglalatosság, az ifjúkorban, a kisgyermekkorban megszeretett mozgás, a mozgásigény fölkeltése társadalmunk és nemzetünk jövője, egészségünk megőrzése érdekében elengedhetetlen.
Azt is tudom, és tudjuk nagyon sokan ebben a teremben, hogy ezt a kérdést nem lehet az önkormányzatokra bízni csupán. Hiszen más és más anyagi kondícióban vannak az önkormányzatok, más anyagi kondícióban van egy nagyváros, vagy egy picinyke falu. Ehhez kormányzati segítség kell. Én örülök annak, hogy a magyar kormány Ifjúsági és Sportminisztériuma az optimális változatot is el tudja képzelni támogatólag, nevezetesen a mindennapos testedzés bevezetésekor. Annak is örülnék, ha egy minimális változat elindíthatná, és egy generációkövetéses módon bevezetésre kerülne - legalább négy év alatt - a mindennapos testedzés, ha máshol nem, az alsó tagozatos gyermekek körében, vagy az általános iskolában tanuló ifjúság körében.
Nagyon fontos dolog, aminél én most egy kicsit időzöm, és elnézést kérek képviselőtársaimtól, ha valakit is ezzel untatok: a mindennapos testedzés délelőtti bevezetése azért fontos, hogy azok a gyerekek, akik egyébként délután semmilyen mozgásban, mozgásos foglalkozásban nem vesznek részt, mert majdnem fölmentettek testnevelésből, mégiscsak mozogjanak délelőtt, elsősorban játsszanak, élvezzék a mozgást, legyen élmény számukra, és ne mumus a testnevelés óra. Erre nagyon sok olyan példát tudok hozni kollégáim köréből, ahol ez így működik. Én nem tantárgynak minősítem elsősorban a mindennapos testedzést, hanem olyan lehetőségnek, ahol a gyerek fizikailag fejlődhet, és nyilván a fizikai fejlesztés mentén értelmes gondolatai lehetnek, és a teljes egyénisége kibontakozhat, és a jövőnk záloga lehet.
A mindennapos testedzés megoldása többféle is lehet. Lehetne a tanórát csökkenteni, mondjuk, öt percekkel. Van ilyen az országban, több helyen csinálják. De én ezt, úgy látszik, a jegyzőkönyvnek vagyok kénytelen csak mondani, hiszen valószínű, hogy akiknek ez szól, el fogják olvasni; nincsenek épp a teremben azok a személyek, akiknek talán - elnézést, hogy diplomatikusan fogalmazok - jó lenne ezt hallani. Bízom azonban abban, hogy hatpárti konszenzus alakulhat ki legalább egy minimális program mentén, hiszen ha nem teszünk semmit, az a legrosszabb. 1993-ban volt utoljára egy kísérlet egy országgyűlési határozat mentén, egy nemes kísérlet, amely sajnos csak lehetőségként került a tanintézetek, a szülők és a gyermekek elé. Azért kellene kötelezőséget előírni, hogy ennek a lehetőségét mindenki élvezhesse; az is, aki testnevelésből majdnem fölmentett.
Tudom, hogy egy kicsit türelmetlenek vagyunk, de lassan tíz év eltelt ennek az ügynek a mentén, és a tíz év alatt eljutottunk oda, hogy fél, illetve egy testnevelésórával most már kevesebb van, mint előzőleg jó néhány évvel. Tehát valahol helyre kellene ezt az egyensúlyt billenteni. Ehhez kérem mindannyiuk megértését, türelmét és szíves támogatását azok mentén a javaslatok mentén, amelyek beadásra kerülnek, és még ki kell valamelyest ezeket a javaslatokat csiszolni. A törvényjavaslat összesenjéről én nem kívánok szólni, a vezérszónoklatban elmondtam.
Köszönöm az eddigi türelmüket, megértésüket is, és kérem a törvényjavaslat támogatását. Köszönöm.
