DR. LOTZ KÁROLY
DR. LOTZ KÁROLY
DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Elsőként az ajánlás 1. számú pontjában foglalt lényegi kérdést érintő módosító indítványom mellett kívánok érvelni. A gazdaság versenyképességének, valamint a lakosság életminőségének alakulásában az infrastruktúrának igazán kiemelkedő szerepe van. Az uniós csatlakozási tárgyalásoknak ez az egyik legfontosabb kérdése, nevezetesen, hogy a különböző közlekedési alágazatok milyen feltételek mellett, hogyan és mikor lesznek képesek beilleszkedni az egységes közlekedési rendszerbe.
Mindkét vonatkozásban a műszaki és szervezeti tényezőkkel egyenrangú elemnek tekinthető a szabályozás. Különösen kényes kérdés a jogharmonizáció, aminek keretében elsősorban nem a formai elemek, hanem a tartalom, az európai szemléletre érvényre juttatása a feladat. A legutóbbi országjelentés ezzel kapcsolatban nem véletlenül emeli ki a jogközelítés felgyorsításának szükségességét, különösen a közúti és a légi közlekedés területén.
Ilyen szemszögből vizsgálva a 2355. számú törvényjavaslat kettős képet mutat. Több részletben célszerűen törekszik a világosabb, egyértelműbb megfogalmazásra, az uniós elvárások teljesítésére. Ugyanakkor tartalmaz az uniós jogelvekkel nem egyértelműen követhető szabályok beiktatására irányuló javaslatokat is. Első helyen jellegzetes példaként a törvényjavaslatnak a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 9. §-a (1) és (2) bekezdésének módosítását célzó javaslat említhető.
(12.00)
Az Európai Unió egyik alapelve, amelyre mindig, újra és újra felhívják a figyelmet, és kényesen ügyelnek, a közpénzek felhasználásának áttekinthetősége, minden részletében való nyomon követhetősége. Joggal elvárják, hogy ahol az adófizetők pénze bármilyen formában megjelenik, ott a közbeszerzés intézménye érvényesüljön. Ennek megkerülését, bármilyen formában is jelentkezzék, akármilyen "ügyes" eljárást találjanak ki az érintett források kezelői, az Unióban ezt egyértelműen elmarasztalják.
Sajnos, az állami üvegzsebet nálunk még sokan nem tekintik magától értetődőnek, természetes szakmai és etikai követelménynek. Éppen ezért az autópályák és autóutak létesítése, fejlesztése, felújítása, karbantartása és üzemeltetése terén a koncesszióba adáson túlmenő szervezetalapítási lehetőségeket jelenleg korainak tartom, egyelőre, hangsúlyozom; illetve a közeljövőben a koncessziós törvény biztosíthatja csak a nyilvánosság megfelelő tájékoztatását, az információkhoz való hozzáférhetőséget, mind a nyilvános pályázatok elbírálására szóló emlékeztetőt, mind a koncessziós szerződés tartalmi elemeit illetően. Ezért a kérdést több szempontból is rendkívül fontosnak tartom.
Először is, igen jelentős összegekről van szó, a gyorsforgalmi úthálózat tízéves fejlesztési programjának csupán a 2002 végéig tartó első szakasza az MFB számításai szerint mintegy 270 milliárd forintot igényelne. Ha maga az állam, a kormányzat nem jár elöl jó példával a jogkövetésben, a szabályozás szellemének betartásában, mit várhat el a gazdálkodó szervezetektől, az önkormányzatoktól, illetve az egyes állampolgároktól. Amennyiben nem vagyunk kellően körültekintőek, olyan lavinahatás keletkezhet, amely a teljes közbeszerzési intézményrendszert temetheti maga alá.
Harmadszor, az Unió folyamatosan figyelemmel kíséri a csatlakozó államoknak nemcsak az előkészítő tevékenységét és a kapcsolatos deklarációkat, hanem a gazdasági és a társadalmi életben követett joggyakorlatot is; ez pedig éppen az autópálya-építés területén nem valami hízelgő következtetéseket eredményez. Elegendő talán a legutóbbi országvéleményre utalnom, amelynek két legfontosabb idevágó részletét idézem:
1. Általában hatékonynak mondja a szöveg a közbeszerzési eljárásokat, mindazonáltal a nemzeti fejlesztési tervben körvonalazódott autópálya-építés felgyorsítására tett erőfeszítések során a magyar hatóságok nem alkalmazzák a nemzeti jog által megkövetelt szokásos közbeszerzési eljárást, az előminősített szűk vállalati körből választották ki a tárgyalópartnereket, ezzel az átláthatóság hiányát sugallva, és a korrupció benyomását keltve.
2. A költségvetési elszámolási gyakorlat terén - mondja ugyancsak a szöveg - visszalépés következett be 2000-ben. A kormány megbízta a Magyar Fejlesztési Bankot az autópálya, az autópálya-építési program finanszírozásával. A bank nem része az államháztartásnak, így nagy a veszélye a jelentős, költségvetésen kívüli kormányzati kötelezettség kezelésének - figyelmeztet az Európai Unió.
Összefoglalva a kérdéskört: a 45. számú ajánlás szerinti 1. számú módosító javaslatomban leírtaknak megfelelően a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 9/B. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak a megváltoztatását, legalábbis egyelőre, nem tartom célszerűnek és időszerűnek, ezért javasoltam ennek törlését. Ha mégis ilyen irányú döntés születne, nélkülözhetetlennek tartom és javasolom egyidejűleg olyan garanciák beépítését a törvénybe, amelyek egyértelműen szavatolják a pénzeszközök felhasználásnak átláthatóságát, nyomon követhetőségét és ellenőrizhetőségét.
Másodszor, az ajánlás szerinti 13. számú módosító javaslatom mellett kívánok érvelni. Szintén az európai uniós elvek körültekintő figyelembevételének elmaradásából fakad az előterjesztőnek a törvényjavaslat 8. §-ában megfogalmazott, és a közúti közlekedésről szóló törvény 28. § (4) bekezdésének megváltoztatására vonatkozó elgondolása. Előrebocsátom, azzal egyetértek, hogy a potenciális vásárlók, illetve minden érdeklődő a személygépkocsik műszaki adatai, biztonságtechnikai és kényelmi szolgáltatásai, valamint a vételi feltételek mellett független és semleges szerv által meghatározott és közzétett adatokból ítélhesse meg az adott járműtípus környezetterhelési mutatóit is, ez rendkívül fontos szempont.
Fontos annak ösztönzése is, hogy döntésük során minél többen mérlegeljék az ökológiai szempontokat. A természeti erőforrások felhasználásában, illetve az emberi környezet szennyezésében ugyanis a gépkocsiknak a számuk, valamint a forgalomban betöltött szerepük növekedése révén mind nagyobb jelentőségük van. A tájékoztatásért azonban bármilyen esetben, megítélésem szerint, külön térítést kérni teljes félreértést jelent. Ez a különféle adókkal egyébként is erősen megterhelt érintettek körében a társadalmi érdekeket célzó felvilágosítás helyett csak az újabb megvágási ötlet képét mutatja be, ez viszont, a jó irányú befolyásolási szándéktól eltérően a kívánatossal éppen ellentétes hatást vált ki. Helytelen értelmezés következtében így fordulhat egy jó szándék a visszájára.
A hatóságnak inkább a meggyőzés eszköztárának bővítésére kell törekednie, például a különböző környezet- és fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek bevonásával a felvilágosításban a megcélzottak elérésével. Ehhez kérem a képviselőtársaim egyetértését a 45. számú ajánlás 13. számú módosító javaslatának elfogadásában.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)
