LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az országban mintegy húszezer kiskorú gyermek neveléséről az állam gondoskodik. A gyermekek 60 százalékát, hagyományosan, nevelőintézetben gondozzák, 40 százalékát nevelőszülőkhöz helyezik ki.
A csecsemő- és gyermekotthonokban, illetve lakóotthonokban nevelkedő 12 ezer gyermek ellátására az idei, 2000. évi költségvetési törvény személyenként 480 ezer forint költségvetési juttatást biztosít. Ebből az összegből egy gyermek nevelése és gondozása megoldhatatlan, ezért a megyei önkormányzatok gyermekenként további 100-200 ezer forinttal egészítik ki az állami támogatást. Ehhez az összeghez viszonyítva a nevelőszülőkhöz kihelyezett gyermekek állami támogatása lényegesen kisebb. Természetesen nem költségvetési szempont miatt kell növelni a nevelőszülőknél gondozottak arányát.
Az elmúlt másfél évtized neveléstudományi tapasztalatai azt a véleményt igazolták, hogy bármilyen áldozatos és önzetlen, gondoskodó, nevelő munkát végeznek is a hagyományos állami nevelőintézetekben, a nem családi környezetben felnevelkedő és felnőtté váló gondozottak csak nagyon nehezen tudnak beilleszkedni a társadalmi valóságba. Érthető az a nevelőszülői igény, hogy minél fiatalabb korban kerüljenek hozzájuk állami gondozottak, hiszen kisebb korban még jobban nevelhetőek, formálhatók a gyermekek. Ugyanakkor a mindennapok családi drámái miatt a gondoskodásba bekerülők többsége már óvodás- és iskoláskorú.
Az elmúlt években olyan kezdeményezések indultak el Magyarországon, amelyek ezeknek a már nagyobb gyermekeknek a nevelését is vállalták. Elsősorban a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak a Pátyon már meglévő közösségéről, valamint a több faluban induló nevelőszülői hálózatról szólok röviden.
A pátyi nevelőszülők négy-öt saját gyermekük mellett összesen 29 állami gondozott gyermeket vállalnak, s egy nagyobb közösség keretein belül együtt élnek az idősotthonok lakóival, így ők se szigetelődnek el a társadalomtól. A szeretetszolgálat gondoskodik a nevelőszülők és az ápolók képzéséről, valamint a fiatalok továbbtanulásáról. Biztatóak azok a kezdeményezések is, amelyek nyomán halódó aprófalvakban plántálódnak a fiatal jövevények, és olykor ez a pluszlétszám menti meg a település kisiskoláját a bezárástól.
Tisztelt Államtitkár Asszony! Helyesli-e a tárca ezt a kezdeményezést? Ha helyesli, tudja-e segíteni ezt a folyamatot hosszabb távra szóló megállapodásokkal, épületek felújításával, s a nevelőszülői képzés anyagi támogatásával? Mikor épülhet költségvetési támogatásból a pátyihoz hasonló, példaértékű intézmény egy-egy régióban?
Várom az államtitkár asszony válaszát. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
