DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány nevében köszöntöm az ön felszólalását, és köszönöm, hogy ezekben a rendkívül sok, valóban alantas és alacsony érzelem által fűtött, indulatokkal terhes parlamenti közéletben ön fölé tudott emelkedni ennek az alacsony szellemnek. (Bauer Tamás: Az egyes és a többes számot egyeztetni kellett volna.)
Bár Jókai Mór A jövő század regénye című utópiájában, a XX. századi országgyűlés vízióját felfestve - egyébként egy kétkamarás parlament mellett lándzsát törve - a tanácskozás rendjében szónokonként fél órát szánt a felszólalásra, mert azt gondolta, hogy fél óra szükséges és elégséges az okos gondolatok kifejtéséhez, nekünk kettőnknek csak öt-öt percünk van (Kuncze Gábor: Viszont nincs okos gondolat.), de meg kell kísérelnünk, hogy Jókai Mór nagyságához méltó módon emlékezzünk meg. Jókai Mór politikai pályafutása 1848-tól veszi kezdetét, amikor a Pilvax Kávéház ifjainak egyikeként ott van, ott bábáskodik a tizenkét pont megszületésénél is.
(9.00)
Milyen nagyszerű dolog, hogy Jókai Mór, akit meglepő módon nemcsak a humán tudományok érdekeltek, hanem parlamenti képviselőként éppen a közgazdaságtan és különösen a pénzügypolitika, benne a vámunió kérdései kötötték le leginkább a figyelmét, ott van annak a tizenkét pontnak a megszületésénél, amelynek egyik pontja éppen a Magyar Nemzeti Bank felállítását követeli, és 1869-ben egy olyan nagy hatású interpellációt intéz Lónyai Menyhért akkori pénzügyminiszterhez, amelynek eredményeképpen a parlament az önálló magyar bankügy megteremtésére egy külön bizottságot állít fel. Ma már Jókai Mórról is és Lónyai Menyhértről is sok-sok utca meg köztér van elnevezve - bárcsak a mai parlamenti képviselők többjéről gondolhatnánk és tudhatnánk azt, hogy ugyanígy a munkássága és az alkotásai révén fog bekerülni az örökkévalóságba!
Jókai Mór politikai magatartását és tevékenységét - Sőtér István szavaival jellemezve - a tiszta, türelmes humanizmus hatotta át. Híve volt az alkotmányos szabadságnak és a nemzetiségek jogainak, és ahogy azt a képviselő úr nagyon helyesen elmondta, az egyik legnagyobb hatású parlamenti szónoka volt minden idők magyar parlamentjeinek; sokan csak az ő kedvéért mentek be a parlamentbe, függetlenül attól, hogy a mondanivalójával egyetértettek-e, a stílusát, a retorikai képességeit osztatlan csodálat és tisztelet övezte.
S ha már ön Mikszáth Kálmánnak, a másik nagy múlt századi író-politikus Jókai Mórra vonatkozó egyik kijelentését idézte, hadd idézzem én egy másikat! Mikszáth Kálmán azt mondta Jókai Mórról, hogy: "Egy ideális korban kitűnő politikus lett volna belőle, de később, a pártélet intrikái között olyan volt, mint egy ártatlan bárány." Bizonyára ez a tisztalelkűség, ez a politikai naivitás is hozzájárult ahhoz, hogy - ahogy ön is említette - 1896-ban a képviselő-választásokon elbukott. De nem volt egyedül, hiszen emlékezzünk rá: Petőfi Sándort is megbuktatták Szabadszálláson 1848-ban.
Azt lehet mondani, hogy az értékek elismerése és az igazi tisztánlátás sokszor a választási küzdelem politikai logikájával ellentétbe tud kerülni, tudott kerülni akkor is, és sajnos sok esetben ma is, ezt kell mondanom.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm önnek, hogy Jókai Mórról Komárom város polgármestereként - annak a városnak a polgármestereként, amely a trianoni békediktátum alapján megcsonkult, amely csonkulás nagyon súlyos gyötrelmeket, gazdasági nehézséget okozott ennek a gyönyörű városnak - felszólalt, és méltóképpen megemlékezett róla. Bízom abban, hogy Komáromnak a Duna északi oldalára eső részével együtt tudják megünnepelni ebben a csodálatos, jubileumi esztendőben Jókai Mór emlékezetét.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
