KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy elnök úr elfelejtette az imént a környezetvédelmi miniszternek megadni a válaszolási lehetőséget. Vagy nem? (Az elnök jelzi, hogy nem.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben mozgalom indult a képviselők vagyoni helyzetének átvilágítására. Különböző, többnyire álságos javaslatok, megoldások születnek. Ezekről lesz időnk még vitatkozni. A mai napirend előtti felszólalásomban nem ezzel kívánok foglalkozni, hanem azzal a kérdéssel, tisztelt képviselőtársaim, hogy vajon a kormány tevékenysége átlátható-e. Képes-e a parlament ellátni a végrehajtó hatalom ellenőrzésének feladatát? Ismerjük-e minden esetben a döntések hátterét? Egyáltalán: milyen mértékben döntünk mi a közpénzek felhasználásáról? És egyáltalán: üvegzsebű-e maga a kormány?
A válasz egyszerű, tisztelt képviselőtársaim. Nem az! És én ezzel kívánok most foglalkozni. Emlékeztetem önöket, hogy a 2000. évben az inflációt a kormány tudatosan alultervezte. Ezt lehetett látni, annak idején elhangzott a költségvetés vitájában. A kormány 6 százalékkal számolt, ma már látjuk, hogy 9-10 százalék körüli lesz az idei infláció. Következmények: a közalkalmazottak, köztisztviselők reáljövedelme több foglalkoztatási csoportban csökken; félrevezették a nyugdíjasokat, mert 6 százalékos kalkulált infláció mellett 8,25 százalékos nyugdíjemelést vagy 2,25 százalékos reál-nyugdíjnövekedést ígértek nekik. Most 11,25 százalékos nyugdíjemelés ígéreténél tartunk, ami 9-10 százalékos infláció mellett már nem tartalmazza a korábban megígért reálnövekedést. Az az állítás pedig, hogy a nyugdíjemelés még az elmaradt kamatot is tartalmazza, egyszerűen nem igaz. Ez egy valótlan állítás! Ezt most már abba lehetne hagyni!
Vannak viszont ennek a helyzetnek a következményeként többletbevételek, amelyek elköltéséről önök, tisztelt képviselőtársaim, itt a parlamentben nem hozhatnak döntést. Ugyanez a helyzet megismétlődik 2001-ben és 2002-ben. A kormány úgy fog több száz milliárd forintról esetleg dönteni, hogy önök erről majd nem fognak tudni véleményt nyilvánítani.
De vajon átlátható-e a kormány tevékenysége az autópálya-építések esetében, ahol 600 milliárd forintot költ el mindenféle pályáztatás nélkül? Átlátható volt-e a kormány tevékenysége a Nemzeti Színház építésének megszervezésénél? Átlátható-e a Postabank konszolidációjánál? Hadd emlékeztessem önöket, hogy több mint egy éve kísérelünk meg itt vizsgálóbizottságot létrehozni; éppen tegnap szavazták meg önök, nem kíváncsiak arra, hogyan költ el 150 milliárd forintot a kormányzat.
Átlátható volt-e az APEH elnökének egyéves tevékenysége? Éppen most szembesülünk egy bűnüggyel, ahol bizonyos Fidesz-közeli cégekhez utaltak vissza 800 millió forint általános forgalmi adót anélkül, hogy amögött reális számlateljesítés lett volna.
Átlátható-e a kormány tevékenysége akkor, amikor a különböző jogszabályok kiskapuit használja ki a Házszabály magyarázásánál, a közbeszerzési eljárásnál, a kétéves költségvetés parlament elé terjesztésénél, vagy a közpénzek egyéb elköltési módozatainál, mint például az augusztus 20-i ünnepség, az ominózus tűzijáték és az azzal kapcsolatos viták közben?
Nos, tisztelt képviselőtársaim, nem átlátható a kormány tevékenysége. A közpénzekkel való gazdálkodást nem ellenőrizzük. És ez nem egyszerűen a parlament felelőssége, tisztelt képviselőtársaim, hiszen az adófizetőknek joguk van tudni minden egyes adóforintjuk elköltéséről. Beszélhetünk üvegzsebű képviselőkről, sőt, lassan beszélni fogunk üvegzsebű adófizetőkről. De az adófizetők pénzét elköltő kormány vajon mikor lesz üvegzsebű? Mikor lesz végre átlátható Magyarországon a közpénzekkel való gazdálkodás, a közpénzek elköltése?
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)
